Elég nagy baj az, amikor egy család otthonába beköltöznek az élősködők. 

Amikor egy ország minden családjának minden otthonába beköltöznek, akkor az felér egy nemzeti tragédiával.

Az élősködők szaporák. Lopnak. Amit nem zabálnak fel, azt összemocskolják. Mindent összerágnak, megfertőznek, tönkretesznek. 

Dinasztiát alapítanak, hirtelen rengetegen lesznek. Elözönlik az ember otthonát, bűzösek, agresszívek, falánkak.

Hopp, egy kissé elkalandoztam. Csak azért történhetett, mert egy valami (egér/pocok/patkány) költözött a garázsunkba és hol itt, hol ott hallatszik a rágcsálás. Bosszantó, de már beszereztem egy csapdát. Remélhetőleg sikerül fülön csípni a kártevőt, mielőtt a ház egyéb részeit is a tulajdonának tekintené, beköltözne és szaporodni kezdene. 

A kitérő után kanyarodjunk vissza a mai magyar valósághoz.

Kormányunk nem lazsál az ünnepek közeledtével sem. Egy sárlavina szorgosságával és bölcsességével zúdul végig a mindennapokon és mindig talál valamit, ami még érintetlen maradt, amit nem sikerült ellopni, tönkre tenni, vagy minimum összenyálazni.

Az, hogy ezentúl a tudományos élet is királyi fennhatóság alá kerül, már meg sem lep. A magyar szellemi elit is úgy járt, mint mindenki más az országban. Azt gondolták, ha elég mélyre hajolnak, őket nem érheti bántódás. Tévedtek, mint mindenki más, a tanároktól az orvosokig, vasutasoktól a tűzoltókig. 

Ezzel szemben igen komolyan aggaszt az a hír, hogy a család át óhajtja venni a paksi atomerőmű irányítását. Hiába tudjuk, hogy fantasztikusan tehetséges a família minden tagja hetedíziglen, de még az udvari fodrászra és a szomszédra is ragad a zsenialitásból, én nyugtalan vagyok.

Elnézve például a külügyminisztériumi fejleményeket (tudom, máshogyan hívják most, de arra a kis időre nem tanulom meg az új nevet), semmi jóra nem számíthatunk. A minisztérium élére kerüléshez elég volt annyi, hogy egy Szijjártó nevű senki rajongjon Orbán Viktorért, élete meghatározó eseménye legyen, hogy egyszer véletlenül a Nagy Ideál kabátját vette fel (vicces lehetett, ahogy a zakó ujja a könyökéig ért) és nem kanállal eszi a rántott húst. Ez Azerbajdzsánban bőven elegendő, máshová meg nem hívják meg. Az is természetes az ilyen erkölcsi magaslatokat ostromló alattvalók esetében, hogy a focicsapata tagjaival tölti fel a minisztériumot. Jók azok oda. De azért Paks más dolog, ott mindenféle veszélyes dolgok vannak. Ha oda Orbán valamelyik samesze kerül vezető posztra és ő az ivócimboráit nevezi ki az erőmű üzemeltetésére, az nekünk nagyon sokba fog kerülni.

Nem csupán pénzben, de akár emberéletekben is.

Ha már a sokba kerülésnél tartunk, Matolcsy mentális állapota is rohamosan súlyosbodik. Ez még lehetne akár magánügy is, de mivel a mi pénzünkből defektes, nem magánügy. Ha a jövő héten az jut eszébe, hogy a magán bankbetétek nagyban hozzá tudnának járulni az ország szédületes fejlődéséhez, akkor mi fog történni? Én már meg sem lepődnék egy jóféle kötelező békekölcsön bevezetésén, de a magánvagyonok államosításán sem.

A norvég alap után sorra került a svájci alap is, a kormány a tőle szokásos korrekt módon darálja be a következő civil szervezetet. Semmi gond, miután az elkerülő utak fizetőssé tétele, a boltok kötelező vasárnapi zárva tartása, a bankok államosítása, a családi pótlék óvodába járáshoz kötése sem verte ki igazán a biztosítékot, a svájci alap vegzálása miért verné ki? A jó magyar polgár már megszokta, hogy dől a fejére a szar és annak is tud örülni, ha néha kicsit hígabb. 

Remélhetőleg az idén már nem üzenünk hadat az USA-nak. Háborúnak itt van nekünk a külföldi-szívű hazaárulók elleni szakadatlan harc, a folyamatos külföldi támadásokról nem beszélve. 

A  nemzet sportolójának jelölte önmagát (nem vicc, a kisbetű meg szándékos) Schmitt Pál és nagy meglepetésére el is nyerte a titulust, a mellé járó havi félmillióval együtt. Vida Ildikót hamarosan mártírrá avatják, holott vizsgálódni kellene az ügyében. Is.

Misztikus Habony Árpád perrel fenyegetőzik, mert bele van taposva a becsületébe. Hát, nem is tudom...

Orbán Ráhel szemeszterenként 15 millióért okosodik (tanévenként ez 30 millió, de még lakni is kell valahol, meg enni is, ami megduplázhatja az összeget). Ez még nem lenne baj. Okosodjon, van hová. De az, hogy immár királyi trónörökös stílben oktatja ki az itthon maradt néhány millió alattvalót, az kissé durva. Nem az irígység motivál senkit, amikor szóvá teszi a 25 esztendős ifjú ara pénzügyeit, hanem a kedves papa és mama legendásan szerencsés üzleti vállalkozásai, pontosabban azok közpént érintő része csípi a köznép szemét. Kedves Ráhel asszony aligha keresett annyit eddigi nagyívű karrierje során, hogy egy ilyen rohadt drága iskolát meg tudjon engedni magának. Akkor sem, ha több nyelven beszél és akkor sem, ha már évek óta dolgozik. Az nagyon szép dolog, hogy a szerető gyermek bízik az ő szerető apjában. Magánügy. De én például egy pillanatig sem bízom Orbán Ráhel apjában és ezzel nem vagyok egyedül. Attól meg kimondottan kiráz a hideg, hogy immár egy dinasztiát látok kialakulni. Nem is egyet, mert Lázártól Szijártóig elég sok elit sarjról hallani mostanában. Hovatovább nem lesz elég férjet, feleséget, testvért, vőt, menyet, unokatestvért pozícióhoz juttatni, a kormányposztok öröklődni fognak. Szép kilátások.

Erről jut eszembe. Illetve dehogy erről! Csak úgy eszembe jutott: most lemegyek a garázsba. Ha a csapda üres, felgyűröm a pulcsim ujját, felforgatom a garázst és egy lapáttal agyonverem a hívatlan "vendéget". Még milőtt szaporodni kezdene.