Komoly hagyománya van annak, hogy vasárnap délelőtt elolvasom a Magyar Nemzet internetes verzióját. Csakhogy amióta Simicska Lajos és Orbán Viktor szép és igen hosszú kapcsolata csúf véget ért, egyre kevésbé találok engem érdeklő írásokat. Most például megemlékeznek Szingapúr első miniszterelnökéről, olvashatok pusztító termeszekről, egy új Hondáról, magyar séfek gyötrelmeiről a piacon. A Quaestor ügyről egy senki által nem jegyzett kis cikk emlékezik meg, összefoglalva a hét eseményeit.

Mit lehet tenni, átmegyek a Magyar Hírlap oldalára. Ott van érdekesség, dögivel. Főleg a vélemény rovat hoz lázba. Megtudom, hogy csatlakozott egy új blog az index.hu-hoz, HELLO90 néven, amit én például nem találok. A cikk szerzője viszont megtalálta és össze is foglalja nekünk a lényeget. A lényeg pedig az, hogy a fiatalok nem csak lusták, hülyék is, fogalmuk sincs, milyen munkára lennének alkalmasak, de nem is igazán akarnak dolgozni. Ezért aztán kimennek külföldre és mosogatnak életük végéig, holott itthon is mosogathatnának.

A következő cikket Lovas István jegyzi (az is lehet, hogy ezek valamiféle blogbejegyzések akarnak lenni). Ebből meg azt tudom meg, hogy a szerzőnek elege van abból, hogy a gaz ellenzéki álcivil álautósok eltorlaszolnak időnként ezt-azt, mérhetetlenül irritálja a Parlament előtt sátorozó OGYM. Ugyanis a Japán turisták a liberális rongyoktól (nem én fogalmazok így, hanem a cikk szerzője) nem tudják lefotózni a Parlamentet. De ez még mind semmi, mert Orbán Viktor ugyan lánglelkű zseni, az illeberalizmus valóságos prófétája, de senki (a tulajdon alattvalói se) követik bölcs iránymutatását.

"A minisztereitől kezdve az egész apparátusáig; a rendőrségtől az ügyészségeken át az ötezer forintos parkolásért jogtalanul beszedni akart büntetés helyett milliókat levevő behajtókig, akik éppen oly könnyedséggel teszik túl magukat a jogszabályokon, mint a „polgári engedetlenség tagjai, akik akkor törnek be bármely ajtót, vagy zúznak be ablakot, ha annak tulajdonosa jobboldali”. Ők tisztában vannak azzal, hogy garantált mentességet élveznek a börtöntől, miközben átláthatatlan csatornákon a korábbinál is több pénzt kapnak külföldről, ha a magántulajdon szentségére köpő randalírozásuk átlépi a nemzetközi sajtó esetünkben igen alacsonyra tett érzékenységi küszöbét. Az apparátus pedig nem a főnökéhez, az illiberális irányt is méltató miniszterelnökhöz igazodik, hanem e kis csoportok mögöttes erejétől féli agyon magát."                                                                                                                                                  (Lovas István: Alszik az apparátus?)

A bayeri magasságokat megcélzó mű plasztikusan mutatja be Orbán Viktor magányosságát. Egy erkölcsi sziklaormon lángpallossal küzdő hőst láthatunk, akit elárul a népe. Csúnya nép! Fúj!

Bepillantást nyerhetünk még Sinkovics Ferenc "szomorúbb részeibe" is. Nagy vonalakban arról világosít fel minket a szerző, hogy a sunyi ballib oldal mohó hatalomvágytól fűtve igyekszik a Quaesztor ügyet a Fideszre tolni, ámde a vasárnapi zárva tartás csudajó dolog. Ez az egyetlen módja annak, hogy a családtagok megismerkedjenek egymással és kéz a kézben. 

"Ha igaz, hogy nehéz idők jönnek a világban, akkor annál fontosabbak lesznek az egyes ember számára ezek a biztonságot adó közösségek, kötelékek. Mint például a család vagy a rokonság, a jó szomszédság... (Ugyan ki merné immár állítani, hogy nem szándékosan és tervszerűen igyekszik a globális pénzosztály – ez Orwell kifejezése – leszoktatni a családról és a közösségekről nemcsak minket, magyarokat, de az egész civilizá­ciót.) Abban reménykedik a balliberális oldal, hogyha a konzumkultúrára – azaz a teljes gondolat- és érzelemnélküliségre – szoktatott tömegek „népszavazhatnának” a kérdésben, akkor nemet mondanának a vasárnapi zárva tartásra" - zárja gondolatait Sinkovics.

Hát ja.

Olvastam még Flick Lászlótól egy írást, ami nem tudom pontosan, miről akart szólni. Az biztos, hogy a szerző kedvenc szava a "botrány", mert nagyjából hetvenöt alkalommal használja a rövidke cikkben.

A Magyar Hírlap mind a tizenhárom olvasója aktívan részt vesz a cikkek megtárgyalásában, osztják egymás között. Én pedig arra jöttem rá, hogy igazából elég gáz ez az egész. Írni valamiről, amiről tudja jól az ember, hogy nem pont úgy van. Érvelni olyasmi mellett, ami védhetetlen. 

Úgy általában: gáz az egész helyzet. A kormánynak azért, mert hullik szét az egész összegányolt tákolmány. Bele lehet ám fáradni az állandó magyarázkodásba, pláne, hogy a tét is egyre nő. Az aranyórától mára eljutottunk a Quaestorig. Értem én, hogy rá kellene kenni valahogy az ellenzékre, de ez nehezen (sem) fog menni. Megy a kapkodás, ötletelés, miközben merem állítani: egy zabszem sem férne be oda...Hiszen mindenkinek nagyon sok a veszteni valója.

Az ellenzék, vagy micsoda is kínlódik. Nem igazán van sem erkölcsi, sem egyéb alapjuk, jóformán semmire. Úgy értem, a többségi kissebségnek. Arról nem beszélve, ha borul a bili és esetleg a népharag (van nekünk ilyesmi?) az asztalra csap, az sem kizárt, hogy nem csak a jelenlegi kormányt fogják megkérdezni: drágáim, mit is kezdtetek a rátok bízott hatalommal, a pénzünkről már nem is beszélve?

Egyszóval helyzet van. 

Elvtársak.

Nem, nem az én elvtársaim. Egymáséi.