Anyák, napok, gyermekek, határok
Amikor át sem ölelheted, amikor csak a monitoron át nézhetsz a szemébe
Ha lehunyod a szemed, látod az arcát. Nem egy napon, nem az év egy megszabott pillanatában. Mindig. Látod a mosolyát, érzed az érintéséd. Mert benned van. Ezt adta neked, ez az ajándéka.
Az évben egy nap az anyák ünnepe. Virág, ölelés, szeretlek.
A maradék 364 napon is vannak anyák, vannak apák, vannak gyermekek. Van virág, van ölelés, van szeretlek. Talán.
Amikor közel van, "csak átugrom hozzá."
Aztán: "bekapcsolom a gépet, felmegyek a netre."
Hány gyermek kapcsolja be a gépet és suttogja a mikorfonba, pötyögi a klaviatúrába az érzéseit?
Hány anya mosolyog a kamerába? "Vigyázz magadra, kicsikém! Nagyon szeretlek" Nem mondja, amit érez.
"Hiányzol! Gyere haza! Csak egy percre, hogy átöltlhesselek, hogy érezhessem a bőröd illatát! Csak egy simogatásra. Egy órára, hogy lássam, amint jóízűen eszed a főztömet. Hogy érezzem az érintésedet."
Az anya nem mondja. Belemélyeszti a körmét a tenyerébe és mosolyog. A tenyerébe, amelyben ott lüktet a simogatás, amit nincs kinek adni. Akkor inkább a félhold alakú sebek, az kevésbé fáj.
Fotó: Lázár Gergő