Ne gyere haza, nincs már itt semmi
Valahol az út felénél. Mögöttünk a múltunk, előttünk nincs jövő, de hol a jelen?
"Gyere haza!" Olvasom a kormányzai portált, a cikkeket, kommenteket. Gyere haza, mert ötven fiatalt visszavár a kormány. Gyere haza, mert itt van barack, van Balaton, túróból van a Rudi. Mert a haza nem eladó, abból csak egy van és csak itt vagy itthon.
Én itthon vagyok. Itthon voltam mindig, de lassan már csak itt lakom. Kalandvágyból.
Azt igértem magamnak, hogy jó lesz itt. Azt igértük magunknak. Egymásnak. A gyermekeinknek.
Elbuktunk. Itt állunk kővé dermedve a semmiben. A szétszabdalt földön, amit az otthonunknak hittünk. Hiszünk. Fiatal felnőttként rendszert váltottunk, rácsodálkoztunk arra, hogy nem kell útlevél. Lassítottunk a határon és nehezen hittük el: senki nem állít meg.
Szabadok lehettünk végre. De nem tudtunk mit kezdeni a szabadsággal, mert biztonságra vágytunk. Vezér kellett, aki mutatja az utat. Negyed százada, ahogy előtte is, nem rólunk szól az életünk. Nem rólunk szól az ország. Pártokról szól, politikusokról, politikáról. Hol így, hol úgy nevezett másokról.
Fotó: Lázár Gergő