Szabadságharc közben szépen építgeti az új-arisztokrácia a rabszolgatartó társadalmat.

A jó nagy hazugságot könnyebben nyeli be az ostoba polgár, mint az apró igazságokat. Erre csodálatos példát nyújtunk az országos kampány keretében. "Aki nem dolgozik, ne is egyék!" "Mindenki annyit ér, amennyije van!" Hát igen. Miközben tapsikolunk, vagy csöndesen anyázunk, épül a rabszolgaság modern formája. Nem ám titokban, dehogy! Nyíltan, meghirdetve, reklámozva, kiplakátolva. Akinek volt-van munkája, az bőszen helyeselt, mert tényleg: dolgozzon csak meg a pénzéért mindenki!

Őszintén érdekelne azoknak az embereknek a véleménye, akik eddig jónak tartották a közmunka mindenekfelett való csodálatosságát, aztán jött a következő fázis. Mégpedig az, amikor kirúgták őket a munkahelyükről és pont ugyanaz a munkáltató, ugyanarra a munkára visszafoglalkoztatta őket. Közmunkásként. Akkor is remek dolog a közmunka, drága hölgyek, urak?

Folytatás itt...