Az olykor kabaréba forduló dráma egy kis jelenete Sándor Mária ápolónő és Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökének rövidre sikerült csatája.

Kevés ember van, aki ne hallott volna Sándor Máriáról, a "fekete nővérről." Ő az, aki ki mert állni a nyilvánosság elé, hogy képviselje az egészségügyi dolgozók és a betegek érdekeit. Elég bátor volt hozzá, hogy beszéljen az egészségügyben meglévő súlyos gondokról és vállalja a szavai következményeit.

Következmények pedig vannak, miért ne lennének? Ez nem egy "következmények nélküli ország"! Úgy értem: nem mindenkinek az. A többségnek nem az, de egy bizonyos pozíció felett, egy bizonyos ismeretségi/rokoni/baráti körön belül persze nincsenek következmények.

Mivel Sándor Mária valószínűleg "sem rokona, sem boldog őse" ezen kör tagjainak, számára vannak következmények. Az első megnyilvánulását követő kirúgás, majd annak hirtelen visszavonása például.

Balogh doktor valószínűleg nem tudja, de ez egy ilyen ország mostanság. Aki szót mer emelni valamely ügyért és ez az ügy történetesen ütközik a kormány érdekeivel, akkor nem maradnak el a következmények. Van, aki szimplán alkalmatlanná válik arra a munkára, amit eddig hibátlanul végzett. Mint például Hodosán Rózsa, aki hirtelen eszembe jut, de rajta kívül is biztosan össze tudnék szedni néhány ezer hasonló nevet.

Aztán van olyan, aki fontosabbnak tartja az emberi és szakmai becsületét, mint bizonyos személyes érdekeket. Az ilyen ember magától áll fel. Mint például Ángyán József, akit azóta a kormányzati kommunikáció dühöngő őrülttől aljas árulóig mindennek igyekezett már beállítani.

Aztán Holoda Attila, aki energiapolitikáért felelős helyettes álamtitkár volt három egész hónapig. Ennyi ideig hitt abban, hogy szakmai hozzáértés és becsületes munka elegendő lesz az ország érdekében dolgozni. Gyorsan rá kellett jönnie, hogy nem így mennek a dolgok. Senkit sem érdekel a hozzáértés, a becsület meg egyenesen káros dolog. Egyedül feltétlen lojalitás kell, semmi más. Holoda gyorsan felmérte a rendszert és távozott, de még néhány hete is hallottam valamelyik kormányszóvivőt, amint sértett kisembernek titulálta a a volt helyettes államtitkárt. Mondta ezt azért, mert a sértett kisember éppen felhívta a figyelmet egy újabb kormányzati hazugságra.

Vagy Horváth András, a NAV volt dolgozója, akit szintén iparkodott a kormánymédia mindennek beállítani, talán csak pedofil nem volt az elmúlt időszakban. Az ő lakását forgatták fel nyomozók, őt hurcolják meg az erőszakszervek. Hát hogyne! Hiszen nagyon kínos ügyet hozott nyilvánosságra és ki tudja, hová, kihez vezetnek a szálak.

Balogh doktor edzetteb lenne, ha legalább 10 percet töltött volna a kormányt kritizáló oldalon. Nincs az újságíró, közszereplő, mezei blogger, aki ne kapna naponta fenyegető leveleket, mocskolódó üzeneteket, hülyeségektől hemzsegő gyűlöletbombákat. Meg lehet szokni, Balogh doktor! Ebben az országban nincs mitől félni. Itt legfeljebb balesetek fordulnak elő, például elüti az embert egy arra autózó aggkorú sofőr, vagy véletlenül bevesz egy tablettát, amit a szökőkútból előbukkanó, vidrabőrbe varrt gyíkember nyomott a kezébe. Esetleg még az fordulhat elő, hogy hirtelen elhasználódik a szíve egy komolyabb tárgyalás következtében és miután eladta az ember a cégét, váratlanul leáll a ketyegője. De ezek véltelen balesetek.

Nincs itt miért aggódni! Hiszen ott van Mészáros Lőrinc, aki elhordta a szomszéd gazda (történetesen Váradi András) trágyáját és kutya baja sem lett! Mármint Mészáros Lőrincnek. Aztán Tiborcz István, Orbán veje is kivágatott egy fél erdőt, mégsem görbült haja szála sem. Sajnos erről az ügyről soha nem tudjuk meg az igazságot (és még mennyi mindenről nem!), mert az elszánt újságíró, aki bíróságra járt, tanúskodott, fotókkal támasztotta alá a vallomását, a betegség elleni harcot elveszítette. Ferenczi Krisztinának hívták.

Annak a kedves illetőnek sem lett baja, aki beszántotta a kishantosi földeket és vastagon megszórta műtrágyával, a biogazdálkodást évekre lehetetlenné téve. Közben a föld bérleti joga még nem volt végleges, bírósági szakban volt az ügy.

Lázár Jánosnak sem tört meg a karrierje azért, mert megtámadta a Norvég Civil Alap pénzeit kezelő civil szervezeteket. A rendőrségnek sem ártott senki, amikor házkutatást tartottak az Ökotárs munkatársainak irodájában, lakásaiban.

A vagyonosodásukkal elszámolni nem tudó politikusok is vígan gazdagodnak. Mi az hogy?! Sértetten vágják a képünkbe, hogy a mama pénzéből vették a harmadik soktízmilliós villát. Kikérik maguknak még a kérdést is, hogy mi módon tudnak a fizetésük tízszeresének megfelelő színvonalon élni, miközben még spórolnak is.

Jó, az igaz, hogy Simicska Lajos mostanában kevésbé szerencsés, mint eddig. De annak oka van. 

Balogh Zoltán pedig megrémült. Tegnap visszavonta a Sándor Mária ellen indított etikai eljárást. Nem azért, mert rájött, hogy hülyeséget csinált, amikor megindította az eljárást. Nem. Azért vonta vissza, mert:

"Nem csak őt, hanem munkatársait, az országos irodában és területi szinten dolgozó kollégái is kaptak fenyegető leveleket, névteleneket és olyanokat is, amik alá voltak írva. A kamara elnöke elmondta, háromgyerekes apaként nem szeretett volna kockáztatni."(atv.hu)

Ne tessék félni, drága Balogh doktor! Önnek a világon semmi baja nem történhet. Aki úgy gondolja, hogy a bajokat nem megoldani, hanem elrejteni kell, azt nem érheti semmi. Aki arra támad, aki beszélni mer az egész társadalmat érintő súlyos gondokról és igyekszik meghurcolni ezért, azt hamarosan elő fogják léptetni. Talán a jövendőbeli paksi igazgatót, vagy egy űrkutatási kormánybiztost, esetleg a hatszázadik helyettes államtitkárt tisztelhetjük Önben. Aki ilyen nyilatkozatot ad ki, mint amit Ön kiadott, azal semmi rossz nem történhet.

„Magam és több mint százezer fôs tagságunk nevében engedje meg, hogy jókívánságaimat fejezzem ki ismételt megválasztása alkalmából. Tiszta szívbôl kívánok Önnek és felelôs vezetôtársainak jó egészséget hazánk, Magyarország felelôs kormányzásához, s a korábban megkezdett törekvések sikeres továbbviteléhez! Köztestületünk országos vezetése nevében, a stratégiai irányvonalak meghatározásakor engedje meg, hogy felajánljam együttmûködésünket, szakértelmünket és társadalmi támogatásunkat jövôbeni céljaik sikeres eléréshez.” (Balogh Zoltán levele Orbán Viktorhoz a 2014-es választás után)

A magam részéről örülök annak, hogy van egy Sándor Mária, aki elég bátor képviselni azt, amiben hisz. Annak is nagyon örülök, hogy van annyi gerinc ebben a társadalomban, hogy kiálljon Máriáért.

Balogh doktor erkölcsi és emberi erényeit nem boncolgatom, az általa képviselni hivatott egészségügyi dolgozókat nem irígylem.

Egyszerűen csak hányok.