Kövér László (egyem meg a zuzáját) meglátogatta a migránsokat. Nem Balassagyarmaton persze, mert azokat a migránsokat útáljuk tiszta erőből és dögöljenek is meg, lehetőleg még mielőtt elérnék a pengés kerítést. Jó sok kommentben lehet olvasni kormányhű szurkolóktól, hogy hányféle módja van az illegális határátlépők likvidálásának. Felmerült a tűzparancs, taposóakna, lángszóró, kézigránát. Rendben is van ez Mária országának keresztény lakói részéről. 

Na tehát, Kövér elvtárs nem Balassagyarmaton tette tiszteletét, hanem az Egyesült Államokba utazott. Ott örvendezett valami lehetetlen nevű kápolnának, ami szerinte "újabb hidat jelent a magyar nemzet két, egymástól elszakadt része között, de egyúttal azt is hangsúlyozza, hogy Magyarország és az Egyesült Államok egyaránt a keresztény értékeken alapul."

Aha, ja. Amikor éppen nem küldjük el a mocskos USA-t a bánatos francba, akkor nagyon szoktuk őket szeretni. Annyira, hogy hidat építünk, amit furfangosan kápolnának álcáztunk előtte. Kövér elvtárs pedig odacsámpázik és okosakat mond, mert arról mindig is híres volt.

"Az Egyesült Államokban vagy másfél millióan vannak azok, akik magyarnak vagy magyar származásúnak vallják magukat. Ezeknek a tizede még beszél is magyarul, tehát talán még első generációs emigráns, vagy olyan, aki szüleitől még megtanult itt magyarul. Szóval, jó őket néha látni, jó kölcsönösen egymást egy kicsit biztatni, meg erőt adni – nekik a magyarként való megmaradáshoz itt, nekünk pedig otthon azért, hogy minél többet tudjunk azért dolgozni, hogy a magyar nemzet Magyarországon és a Kárpát-medencében is megmaradjon, és tudjunk segíteni a tengerentúli magyar közösségeknek" (MTI)

Kövér elvtárs egy valóságos szent ember! Egy humánus, toleráns, befogadó, elfogadó, keresztényi erkölcsökkel ékes drágaköve ennek a kicsiny honnak! Azt csak helyeselni tudom, hogy az Egyesült Államokban nyomorgó magyarokat támogatni kell. Majd írunk egy közös nemzeti barackfa-dalt, vagy valami hasonló szép dolgot. Jut eszembe! Nem is kell írni, már van egy és mennyire szép! Különösen a "Talpaink egymásra lépnek" sor lélekemelő. Hűen tükrözi az ország szellemi színvonalát.

Álmodtam egy barackfáról
Ami alatt mindenki táncol
Veled álltam egy hatalmas körben
A puha fűben egy harmatos réten

Kezeink összeérnek
Talpaink egymásra lépnek
Szemünkben a boldogság fénye ég

Álmodtam egy barackfáról...

Állj be te is a körbe,
Táncolj, ahogy hajt a véred
Érezd, ahogy a Föld szíve dobban veled
Mert mind egyek vagyunk

Érik már a barack
Áldott föld gyümölcse

A kezeink összeérnek...

Álmodtam egy barackfáról...

Állj be te is a körbe...

Egyek vagyunk!

Hogy a nagy egymásra lépés közben Kövér Lászlót se felejtsem, innen is sok szeretettel gondolok rá. Sokszor. Meg is említem olykor, mintegy futólag. Azt tudnám javasolni őkelmének, hogy mielőtt az Egyesült Államokat hozzácsatolja Nagyon-Nagyon-Nagy-Mária-Orbánságához, vegye be a gyógyszerét. Vagy ne vegye be, ha ez a baj. Valószínűleg rossz pirulát írt fel a kuruzsló, mert nem használ, az tisztán látszik. Neki sem. Talán új orvost kellene választani az ország hadurainak, mert az ugyan még magánügy, hogy az ő állapotuk rohamtempóban romlik, de az már közügy, hogy az ország is belerokkan.

Nincs nekem bajom sem az egykori emigránsokkal, sem az ő leszármazottaikkal. Minden jót és sok boldogságot kívánok nekik is és minden magyarnak, bárhol éljen is. De jelenleg a magyarországi magyarok helyzete sokkal jobban aggaszt. Ugyanis baj van nálunk. Nem tegnap kezdődött és nem kicsi a baj, amiben Kövér Lászlónak nem kis szerepe van. 

A menekült-válság ugyan jól eltereli a közbeszédet az egyéb problémákról, de attól még semmi sem oldódik meg, ha kussolunk róla. Márpedig a jelenlegi kormány politikája nagyjából erre épül. Megoldások nincsenek, csak gondok. Amennyire jól jött az ország vezetésének a migránsok áradata, annyira nem képesek most mit kezdeni a helyzettel. A felheccelt, megrémített, idegenek ellen uszított hívek harci lázban égnek ugyan, de innentől egy lépéssel sem jutott tovább ártunk és ormányunk. Már nem lehet újabb óriásplakátokkal terhelni az amúgy is terhelt rajongókat, nem lehet azt mondani nekik, hogy őrizzék meg a nyugalmukat, mert baj lesz. 

Ahogy az várható volt, a kerítés annyit ér, mint Kövér László kalapján a gyöngyvirág, ami ő maga. Mármint a gyöngyvirág. A lelkes szurkolók napról napra hangosabban követelik a kormánytól a menekültek áradatának megállítását, de erre a kormány nem képes. Nem is lehet képes, hiszen aki az életéért fut, azt nem fogja megállítani egy csirkeháló, sem börtönnel fenyegetettség, sem más. Az jönni fog, mert nincs választása. Olyan ez, mint egy árvíz, vagy egy véget nem érő esőzés. A vízet is lehet fenyegetni minden szörnyűséggel, amitől a víz még árad tovább. Vagy gátat szab neki az ember, vagy árkokat ás és elvezeti megfelelő tárolókba, vagy el fog mosni mindent.

Nekem az a rossz érzésem van, hogy a kormány imádkozott az esőért, mert el kellett terelni a figyelmet néhány apróságról (például az állami földek eladásáról, az egészségügy drámai állapotáról, az oktatás helyzetéről, a szociális válságról és a nagyarányú kivándorlásról, a politikusok és rokonságuk, szomszédságuk szembeötlő gazdagodásáról), de az áradatra nem készült fel és nincs jó megoldása.

Az önkéntesek, civilek és különféle segélyszervezetek nélkül már katasztrófa lenne, de néha egy tál meleg étel, egy palack víz, szelet kenyér csodákra képes. A kormány nem tudja kezelni azokat a híveit, akiket ő maga heccelt fel, akik akár tevőlegesen is kivonulnak a menekülteket ellátó egységekhez fenyegetőzni, kommentelnek minden létező felületen és azt hangoztatják (talán hiszik is): aki a menekülteken segít, aki enni ad nekik, az hazaáruló.

Elárulhatom, ezek nélkül a civil segítők nélkül is pont ennyi menekült lenne itt, akkor is rettentő tragédia lenne. De a tál meleg étel, a segítő szándék látható jelei nélkül ezek az emberek elkeseredettebbek lennének és még kevesebb veszítenivalójuk lenne. Amit a kormány nem tud kezelni, azt most civilek teszik meg. Egyszerűen azért, mert emberként nincs más választásuk. A migráció csökkentése, mederbe terelése az Unió feladata. De az Unió egyes országokból áll, ezeknek az országoknak kell kidolgozni egy működő stratégiát. 

Mikor csillapul a migrációs hullám, akkor ki fog derülni: sokkal több honfitársunk hagyta el gazdasági kényszerből az országot, mint ahány külföldi szeretne ebben az országban maradni. Ezért azt gondolom, nem az Egyesült Államokban élő magyarok vannak nagy bajban, hanem a Magyarországon élő magyarok. 

Azt persze nem tudhatom, Kövér úr szerint ki mire szorul rá, de hadd üzenjek neki egy kedves párt-társa, Kontrát Károly szavaival. Az illető úr sajtótájékoztatott, mégpedig a következő címet adta (valaki) az eseménynek:

"A magyar reformok működnek - Több bűnöző a börtönökben"

Én pedig azt üzenem Kontrát úrnak, Kövér Lászlónak és minden érintettnek: a legnagyobb bűnözők még szabadlábon vannak!

U.I.: Most olvasom: Soltész Miklós államtitkár is roppantul örül az új kápolnának:

"Ehhez persze szorosan kapcsolódik a magyar államnak, a magyar kormánynak a 90 millió forintnyi támogatása is. Nyilván e nélkül nem jöhetett volna létre ez a magyar kápolna" - mondta az államtitkár.

Szerencse, hogy ilyen adakozó népek vagyunk és megint összedobtunk némi pénzt a cél érdekében. Fut a szekér.