2015. sze 02.

Pofa be, drágáim

írta: E_S
Pofa be, drágáim

Eddig azt gondoltam, a menekült-válság csak bajt okoz mindenkinek. A menekülteknek csakúgy, mint az Unió országainak. De rá kellett jönnöm: egy, egyetlen egy haszna mégis van ennek a szörnyűségnek. Most derült ki, mennyi érző lelkű, humánus, honfitársaiért aggódó, az elesetteket, hajléktalanokat, nincsteleneket segíteni szándékozó politikus, publicista, közéleti személyiség és egyszerű rajongó van a kormánypárt köreiben.

Végtelenül megható, szívfacsaró az az aggodalom, ami felbuzog a kebelükből. Akkor is becsülendő ez, ha ezidáig pont leszarták a hajléktalanokat, nélkülözőket. Jó olvasni, amikor az eddig üldözött hajléktalanok (mert elitta), munkanélküliek (mert lusta), cigány emberek (mert csak lopni tud), éhező gyerekek (mert a szülő felelőssége) hirtelen védelemre és segítségre szoruló emberi lényekké transzformálódnak a hazafiúi és honleányi értékrendben. Minden létező fórumon, minden kommentelhető oldalon felbukkannak ezek a neohumanisták és számon kérik az önkéntes segítőktől, civil szervezetektől: miért nem a honfitársainkon segítenek, ha már?

Mégis jó hely ez az ország! Ennyi érző lelkű ember itt soha nem volt, mint az elmúlt hetekben.

Itt van például Apáti Bence, az Operaház balettművésze, aki közszereplő, figyelni kell rá (legalább egy kicsit). Ő a nyilvános közösségi oldalán osztja meg aggodalmait nélkülöző embertársai érdekében.

"Drága, tündér , nagyszivű , csak kicsit naiv liberális, migránskedvelő barátaim!
A jóisten megáldjon benneteket! Ne etessétek már ezeket a szíriai keresztény , orvostanhallgatókat, mert egyrészt nem eszik meg. Másrészt nem azok. Harmadrészt az nem egy habonyi hazugság-propaganda, hogy vannak ám éhező magyarok is kicsiny hazánkban. Illetve, persze, propaganda,-nyilvan-de ugy eléggé igaz. Mármint annak dacára, hogy a Habony mondja.
Ne dobáljátok már ki az ablakon a jó magyar forintjaitokat, hanem adjátok az igazi szegényeknek. Vagy a Kárpátalján éhező magyaroknak!"

Hát nem gyönyörű? De. Igaz? Igaz. Vannak éhező magyarok, de még mennyien! Csak az a kicsi bibi, hogy voltak eddig is. Az már nagyobb bibi, hogy azok a "migránskedvelő" barátok adakoznak, dolgoznak, gyűjtenek, szerveznek különféle akciókat a hazai éhezők megsegítésére, akik most a menekülteken is segíteni igyekeznek. Azok a civilek adnak a maguk szűkös lehetőségei szerint a menekült embereknek, akik a magyar embereknek is. Ez egy elég komoly társaság, rengeteg - a szó minden létező, pozitív értelmében vett - ember. Sok családos, kicsi gyereket nevelő, csekélyke nyugdíjból gazdálkodó, éppen csak megélő ember ad abból, amiben maga sem bővelkedik. Számtalan esetről tudok, amikor a család úgy döntött: jó még az az ablak, ha huzatos is, a cserére szánt pénzből inkább élelmet juttatnak a náluk is nehezebb helyzetben lévőnek. Mert ők majd betömnek egy plédet az ablakkeretbe és kihúzzák vele tavaszig, de akinek nincs mit ennie, az nem húzza ki jövő hétig sem. Ezer és ezer ilyen történet van, száz és százezer ilyen ember van. Ők nem a menekültválság láttán kaptak a fejükhöz, hogy hát itt helyzet van, tenni kell valamit. Évek óta ilyen emberek, talán évtizedek óta.

Az lehet, hogy nem posztolják ki a facebookra, aznap kin segítettek. Ugyanis nem ezért csinálják. De nem kell aggódni, mert nem a magyar rászorulók elől eszik el a kenyeret a menekültek. Aki eddig egy szeletet adott a kenyeréből az éhezőnek a sajátjából, az most még egy szeletet vág le és azt adja a menekültnek. Aki eddig a napjából egy órát áldozott arra, hogy segítsen a rászoruló honfitársának, az most két órát áldoz azért, hogy a menekültnek is segítsen.

Ezzel szemben roppantul érdekelne, hogy aki eddig azon háborgott cikkekben, kommentekben, hogy miért is kell etetni a szerencsétleneket és ajnározni a hajléktalanokat, akik egyébként lelakják és teliszarják az országot egyik végétől a másikig, az most hirtelen hogyan találta meg magában az érző lényt, aki tulajdonképpen aggódik a szerencsétlenekért és hajléktalanokért? Arra is kíváncsi lennék, ő maga áldoz-e egy fillért, egy percet aggodalma tárgya megsegítésére? Mert ha nem, akkor kussolni kellene. Mélyen.

Itt van a másik közkincs, a "Népért síró, bús, bocskoros nemes", vagy mi a jó fene. A karcos tollú publicista, a megmondóember, mindenki bayerzsoltija. Mert természetesen ő sem mehet el szó nélkül a kialakult helyzet mellett! Naná, hogy nem. 

"Lassan két hónapja fogadjuk be számolatlanul a betörő migránsokat. Erőnkön felül igyekszünk segíteni rajtuk. Táborokat tartunk fenn, újakat vagyunk kénytelenek nyitni, etetjük és itatjuk őket, emberek ezrei csak a papírjaikat intézik szünet nélkül, túlórázva, holtfáradtan, tranzitállomásokat állítottunk fel nekik a pályaudvarokon, szagoljuk az egyre elviselhetetlenebb bűzt, szedjük utánuk a mocskot, ellátjuk a sebeiket, kivizsgáljuk őket, ha betegek, gyógyítjuk, ha szülnek, kivonul a mentő, szállítgatjuk, kísérgetjük őket egyik helyről a másikra, a rendőrség lassan már csak ezekkel van elfoglalva, hol egymást verik, hol késelnek, hol ordítoznak és fenyegetőznek, ilyenkor mérhetetlen türelemmel állnak a készenléti rendőrök, nehogy véletlenül valami sérelem érje őket..."(Bayer Zsolt: Öléspróba/magyarhirlap.hu)

És még mondja valaki, hogy nem egy őszinte, igazi humanista ez a fickó! Hát de! Teljesen. Kicsit ugyan csúszkál a cikk valóságtartalma, de önzetlenül segítek helyrerángatni.

Senkit nem fogadunk be, számolatlanul meg pláne nem. 2014-ben Magyarország 503 (azaz ötszázhárom) esetben adott menekült státuszt. Gondolom, idén sem lesz magasabb ez a szám. A többiek jöttek (igen, hívatlanul) és mennek. Amitől a baj még nagy, de a hazugságok, ferdítések nem javítnak rajta, az biztos.

Azt én persze nem tudhatom, Bayer Zsolt kin igyekszik erőn felül segíteni. A rohadalom drága uszító plakátok és a nem túl hatékony kerítés valóban "erőn felül"-nek minősíthető, abból a pénzből fel lehetett volna készülni a menekülthullámra, ugyanis annyira nem jött váratlanul. Ki lehetett volna alakítani megfelelő befogadóállomásokat, uram bocsá' lehetett volna mobil vécéket telepíteni, tisztálkodási lehetőségről gondoskodni. Akár még szemétgyűjtésre alkalmas zsákokat is lehetett volna vásárolni. Érdemes lett volna kipróbálni, hogy amennyiben van illemhely, akkor is a homokozóba szarnak-e, ha van szemét gyűjtésére alkalmas eszköz, akkor is szétdobálják-e a hulladékot ezek a "vadak"? 

Az a gyanúm, az Unió is jókora összeggel hozzájárul a menekültekkel kapcsolatos kiadásokhoz, ami szerintem javarészt a rendőrség költségeire megy el. Ugyanis én nem tudok államilag szervezett és finanszírozott ellátásról. Sem étel, sem ruha, sem gyógyszerosztásról. Ezeket civilek finanszírozzák, vásárolják az alapanyagokat, áldozzák az idejüket a főzésre, csomagolásra, kiosztásra.

Tudomásom szerint az orvosi ellátás is önkéntes alapon szerveződött, az agyonfizetett egészségügyi dolgozók a tulajdon pihenőidejük rovására igyekeznek gyógyítani azokat, akik bajban vannak. Kórházba csak nagyon kevesen hajlandóak menni, mert félnek és mert nem szakadhatnak el a családjuktól. Ugyanis a zseniálisan megszervezett magyar rendszerben soha többé nem találnák meg a hozzátartozóikat. Tehát erre sem megy túl sok közpénz. Még annyi sem, amennyit kilop a költségvetésből az a nagyon erkölcsös honfitársunk, aki évekig szlovák rendszámú terepjáróval furikázik, csak hogy ne kelljen befizetnie a közösbe azt a néhány milliót. Ugye, kedves Zsolt?

A menekültek ellátását jórészt civil emberek, a saját adózott jövedelmükből, a tulajdon idejükben végzik. Jelzem, rohadtul a kormány helyett. Ahogy a magyar nincstelenek ellátását is. Innentől pedig mindenki nyugodtan tegye alapállásba a pofáját, ne oktasson senkit, hogy ki kit vigyen haza, ki kinek adjon enni. Ezzel szemben - ha már hirtelen fontosak lettek a magyar éhezők - bátran lehet gyűjtést rendezni a baráti körben, lehet pénzt, élelmiszert, gyógyszert, tanszereket, kinőtt ruhákat, cipőket kérni a rokonoktól, ismerősöktől és eljuttatni azokat segélyszervezeteknek. Én azonban jobb ötletnek tartanám, ha mindaz a honfitársunk, aki hirtelen felfedezte önmagában a nyomorgók védőszentjét, elballagna a legközelebbi rászorulóhoz és saját kezűleg adná át a neki szánt adományt. Bárhol él is az országban az illető, ehhez nem kell autóba sem ülnie. Garantálom, hogy ezer méteren belül találni fog nyomorúságos helyzetben lévő családot. Sajnos.

hunger-682834_640_1.jpgFotó: GloriaJusto

Szólj hozzá

magyar társadalom szolidaritás menekültek emberség