Rekkenőben, uborkaszezon idején robban a pattogatott kukoricás zacskó.

Bekeményít a nagyon pártatlan televíziós csatorna, mert hogy a zsebében talált egy kezet, ami nem az övé.

Mármint a zseb az övé, az idegen mancs zavarja.

Ja, kérem! Vagyunk így néhány millióan és nem tegnap kezdődött a dolog.

Működhet egy darabig a "teszek is rá, csak engem hagyjanak békén" taktika, de jöhet olyan drámai pillanat, amikor már nem működik.

Ugyanis nem fogják békén hagyni.

Nem hinném, hogy a pénzről szólna a reklámadó. Illetve az RTL számára a pénzről szól, a kormány számára azonban a hatalomról.

Itt a bibi. 

Az ominózus televízió híradóiból évek óta napra készek lehetünk arról, Lófüttyös-alsón hány egyfejű borjú született, Kovács néni hogy esett hasra egy doboz frissen vásárolt tojással és hány karambol, bokaficam és szúnyogcsípés történt országszerte.

Nincs bajom ezzel a csatornával (sem). Azt gondolom, ha érdekli az embereket az általuk sugárzott műsor, legyen módjuk nézni. A távirányítón van egy csomó gomb, amit nyomkodhatok, ha akarom.

Azonban egy ennyire népszerű adónak van felelőssége is.

Ha teljes mértékben kivonul (vagy be sem vonul) a közéletbe, miközben nem a békák nemi életére tematizálódik, akkor csodák történhetnek vele ebben az országban.

Hát, most semmi más nem történik, csupán maga a csoda.

Magyar csoda. Amiben amúgy évek óta térdig járunk.

Ha - teszem azt - nem most, hanem 4-5-8 éve felfedezi a híradó szerkesztősége, hogy itten van közélet, meg politika, élnek emberek, vannak pártok, talán most más lenne kicsit a világ.

Mészáros Lőrinc nem tegnap pottyant ide a Marsról.

Gulyás Gergelyt sem a húsvéti nyuszi tojta nekünk.

Ha a híradókban az elmúlt 4-5 évben szó esett volna az összes oldal, minden párt sötét ügyeiről, a több-mint-gyanús esetekről, visszaélésekről, akkor talán ma kiegyensúlyozottabb lenne a hatalom és nem tudná egyetlen ember akarata, szeszélye, vagy éppen mentális zavarai nyomán irányítani ezt az országot.

Tetszettek volna korrektül tájékoztatni a kedves nézőket eddig is, akkor talán a kedves nézők objektívebben látnák most a politikai pártokat és akár helyben nyakon csapták volna a képviselőjüket.

De hát eddig minden szép és jó volt, a világon semmi nem történt azon túl, hogy az ország valamely pontján Józsibá részegen feldőlt a biciklivel, az ország túlsó felében meg görbét sz..t a plébános kutyája.

Félő, kicsit későn tetszenek objektívek lenni és őszintén lerántani a leplet, meg hasonlókat csinálni.

Mára olyan kontroll nélküli túlhatalom alakult ki minden területen, amelyben az egyébként megfelelően működő média is csak totális együttműködéssel, teljes összhangban  tehetne valamit.

Az együttműködés alatt nem arra gondolok, hogy hordában kellene csepülni a kormányt.

Az összhang a média szabadságát, a szólás, vélemény szabadságát kellene, hogy védelmezze.

Pontosabban kellett volna.

De persze nem történt meg. Ez sem. 

Úgyhogy tessenek citromot cseppenteni arra a békára, hátha úgy finomabb. Mert le fogják nyelni.

Bizony, későn tetszettek megvilágosodni.

Most az van, hogy majd a hatalom eldönti, mi kerül adásba, mi nem. Melyik adó marad életben, melyik nem.

Hová mehetnek reklámok, hová nem.

A hatalom kedve szerint fojtja meg a televíziókat, rádiókat, nyomtatott és internetes sajtót és minden létező közösségi felületet.

Ugyanis már minden egyéb területet bedarált.

Már csak végrehajtás van, az viszont minden szinten és minden létező területen.

A magam részéről üdvözlöm az RTL-t a klubban, a sokmillió kussoló büszke táborában.

Ilyen az, amikor késve történnek a dolgok.

Az a rossz hírem van, ezen bizony az orvostudomány sem segíthet.

Nem lesz könnyű, mert bizony kevesebb lesz a pénz.

Vígasz lehet a bajban, hogy talán nincs devizahitelük és nem kerülnek az utcára minden remény és munka nélkül.

Majd kitalálnak valami izgis valóságsót, ami pótolja a kieső jövedelmet.

Esetleg lefekszenek a "kérőnek" és megalkusznak.

Sokan csinálják, lehet szakmai tanácsot kérni.

Ha ügyesek, vissza lehet térni a kerékpárbalesetek, összegabalyodott papírsárkány-madzagok és frissen született állatbébik világába, hogy a híradónak nevezett műsorszámmal meg ne zavarják valahogy az aranyos néző agyát.