2014. aug 24.

Tíz pont, amely nem rengeti meg a világot

írta: E_S
Tíz pont, amely nem rengeti meg a világot

Egy blogger részben talán tipikusnak mondható gondolatai a külföldön boldogulást keresőkről.

Habár bizonyára humornak szánta írója - szeretném tételesen cáfolni.

"egy – Bár otthon le se szartad a politikát, sőt szavazni sem mentél el, mondd azt, hogy kivándorlásod fő oka politikai."

A kivándorlás, mint megjelölés eleve téves. Mivel Uniós tagok vagyunk (még), minden polgárnak joga ott keresni a boldogulást, ahol csak akarja. Ha nem hagyja el az Unió területét, nem nevezhetjük kivándorlónak, hiszen csak odébb költözött, élve a jogaival. Lehet, hogy szavazni sem ment el, hiszen szavazások 4 évente vannak, a külföldön munkát vállalók többsége pedig nagyon fiatal, talán nem is szavazhatott még. A távozás többnyire megélhetési okokra vezethető vissza. A munkanélküliség, a nem megfelelő bérek, a munkavállalók kiszolgáltatott helyzete: politika. Tehát joggal állíthatja bárki, hogy politikai okokból távozott.

"kettő – Bár otthon szörnyű nyomorként élted meg, hogy egyszobás bérlakásban élsz egyedül, külföldön tekintsd teljesen normális állapotnak, hogy tizedmagaddal, köztük öt szomáliai menekülttel, laksz együtt egy szükséglakásban."

Nagyon kevés fiatal engedheti meg magának, hogy lakást béreljen Magyarországon. Arról nem tudok, hogy létezne bérlakás. Bérelt lakás, albérlet van. Amit az tud megengedni magának, aki igen jó fizetéssel volt képes elhelyezkedni. A többiek jellemzően a szülői házat sem tudják elhagyni. Aki pedig önálló életre vágyik és nem a szülőkön óhajt élősködni, de itthon nem talál munkát, az elmegy. Ha teheti. Angliai információim vannak. Nem London, hanem Howe. Önálló lakás. Két nagy hálószoba, hatalmas nappali, kicsi konyha, fürdőszoba, tároló, kertrész a belváros frekventált utcájában 900-1000 font. Ahányan bérlik, annyi felé oszlik persze. Társbérletben (jellemzően 4-6 szoba, két fürdő, közös konyha és nappali) személyenként 150-300 font. Szükséglakásról nem tudok, bérlakások vannak. Igen, ha közös bérlakásba megy valaki, lakhat együtt akár szomáliai, akár nigériai, lengyel, ázsiai vagy a világ más részéről érkező emberekkel. Ha akarja, megismerkedhet velük és tágabb képet kaphat a távoli országokról, az ott élő emberekről, szokásaikról.

"három – Amikor sikerült minimálbérest állást találnod, ezt úgy meséld, hogy „itt megbecsülik a munkát”.

Angliában rengeteg a munkaközvetítő iroda. Lehetőség van többnél, akár mindnél regisztrálni. Ha az iroda közvetít ki valakit egy munkára, az illető heti fizetést fog kapni, a közvetítői díjat a munkáltató fizet. Többnyire 3 hónap próbaidő után, amennyiben a munkáltató elégedett a végzett munkával, lehetőség van főállásban mukát vállalni. Ilyenkor a munkáltató "megvásárolja" az embert a munkaközvetítőtől és közvetlen szerződést kötnek. A nettó minimálbér 6,3 font, de ez korcsoportonként változik. Idősebb munkavállaló esetében magasabb. A fizetés (az általami ismert esetben) 3 havonta emelkedik. Sok munkáltatónál van mód túlórára, ami nem kötelező. Ha nincs olyan alkalmazott, aki túlmunkát vállalna, egyszerűen bérelnek egy közvetítőtől. Ha van rá belső jelentkező, akkor a túlóra 150%, az éjszakai munka 200%-os (dupla) bért jelent. 

Tehát igen, a munkáltató megbecsüli az alkalmazottat.

"négy – Az otthoni szokásokat tartsd nevetségesnek, új hazád szokásait viszont tekints a civilizáció csúcsának."

Sokkal kevesebb eltérés van a szokásokban, mint hiszed. Ostoba és jó szokások vannak itt is, máshol is. Ezek nem feltétlenül fedik egymást, de nem hinném, hogy feltűnően nagy különbségek vannak.

"öt – Érts egyet a helyi idegenelles pártokkal és hibáztass minden bevándorlót, saját magadat leszámítva."

Mivel a más országban munkát keresők jelentős része el tud helyezkedni és mivel szélsőséges (idegenellenes) gondolkodású pártokról beszélsz, nem igazán látok párhuzamot. Igen, mindenhol vannak szélsőségek, de a többségi társadalom képes ezeket a margón tartani egy jól működő országban.

"hat – Otthon panaszkodtál, hogy iszonyú messze, 15 km-re laksz munkahelyedtől, de külföldön nem okoz semmilyen gondot, ha 80 km-t utazol munkahelyedig"

Máshol nem tudom, mi a helyzet. Angliában drága a tömegközlekedés. Egy vonaljegy a buszon 2 font, havi bérlet 60 font. Viszont van kultúrája a kerékpározásnak. 80 km-t csak az utazik a munkahelyére, aki a felső rétegbe tartozik és valamelyik frekventált kertvárosban él. Jellemzőbb a társadalmi mobilitás. Tehát ahol munkát talál valaki, oda költözik. Kevés a magántulajdonú családi ház, a többség lakást bérel. Ugyanis ott vannak bérlakások. Mivel elég mobil a munkavállalói réteg, mindenhol talál magának megfelelő bérlakást az ember. Tehát nem utaznak. Költöznek.

"hét – Igyekezz magyarul enyhe idegen akcentussal beszélni, hogy mindenki lássa, mennyire integrálódtál új hazádban."

Ezt nem kommentálnám.

"nyolc – Dolgozz szabadság nélkül minden évben 50 hetet, túlórázz, spórolj mindenen, majd a maradék 2 hétre látogass haza, ott költekezz, hagy lássa mindenki milyen gazdag vagy"

Fizetett szabadság minden munkavállalónak jár. Azoknak is, akik munkaközvetítő cégen keresztül vállalnak munkát. Amit én tudok: Az első évben 4 hét fizetett szabadság+ 2 hét bónusz. Ennek felével a munkavállaló, felével a munkáltató rendelkezik. Általában megbeszélik és úgy alakítják, hogy mindkét félnek megfeleljen.Persze meg kell nézni, mire költ valaki, de nem kell mindenen spórolni. Az alap minimálbér havi 1000 font, ha nem számolom a rendszeres emelést, bónuszokat, esetleges túlórákat. A lakbérről írtam fentebb. Néhány élelmiszer árát felsorolom. Nyilván vannak (akár jelentős) különbségek, függően attól, hol vásárol az ember. 

2 l. mosószer 4 font

1 kg. kenyér 1,68 font

2.2 l. tej        1,68 font

1 kg. csirkemell filé 5 font

1 kg. marhahús 9 font

3 db. kaliforniai paprika 1 font

2,5 kg. burgonya 2 font

1 doboz koktélparadicsom 1 font

1 kg. banán 1 font

1 db. ananász 1 font

1 kg. alma 1,68-tól a csillagos égig (szó szerinti idézet)

1 kg. tisztított, hűtött kagyló (nem fagyasztott) 4 font

1 kg. kecskehús (az arab hentesnél) 4 font

1 doboz, 30 db-os Oreo keksz 1 font

Mivel a munkabér növekszik, a munkáltatók többsége, valamint az angol állam támogatja a továbbtanulást (anyagilag is) és mivel van mód magasabb pozícióba kerülni viszonylag rövid idő alatt, ha valaki szorgalmas és rátermett, be lehet látni: nincs szükség látszatra. Nem csupán haza tud jönni nyaralni, de más országokat is felfedezhet magának, ha nem az itthoni törlesztőre megy el a kereset fele. Még megemlíteném, hogy jó dolog az a tudat is, hogy holnap is lesz munkája és nem kell rettegnie sem a mától, sem a holnaptól. Mert rajta múlik.

Itt szúrnám közbe, hogy örömmel venném az információkat minden külföldön élőtől, aki véletlenül a blogra tévedt és van kedve megosztani velünk a tapasztalatait az általa választott országról.

"kilenc – Vess meg mindenkit, aki hazatelepült, az ilyeneket nevezd élhetetlen, maradi, lusta alakoknak"

Van, aki visszajön. Akár azért, mert sikerül megfelelő megélhetést találni, akár azért, mert képtelen megszokni más országban, gyötri a honvágy, hiányoznak a szerettei. Nem mindenki képes és nem mindenki alkalmas más országban megtalálni a számítását. Ettől még nem hinném, hogy bárki élhetetlennek, lustának vagy maradinak tartaná őket. Ez a mentalitás sokkal inkább jellemző ránk, itthon élő magyarokra. Sajnos.

tíz – Nevezd hazugságnak a kivándoroltak számát közlő statisztikát, állapítsd meg, hogy a valós szám ennek a 4-5-szöröse.

Egyetlen egy valós statisztika nincs arról, mennyien dolgoznak külföldön. A magyar statisztikák itthoni munkavállalóként tartja nyilván a külföldön dolgozók jókora részét, a hivatalos adatoknál vélhetően valóban sokkal magasabb számokról lehet beszélni.

Az elvándorlás nagyon nagy probléma. Akkor is, ha igyekszünk elviccelni, figyelmen kívül hagyni.

Akkor is, ha másokat okolunk érte, vagy egyenesen hazaárulónak nevezzük a boldogulást más országban keresőket.

Biztosan vannak, aki valóban kalandvágyból mennek. Az a normális és az a természetes. De aki a puszta megélhetésért megy, az menni kénytelen. 

Közülük kevesen fognak visszajönni, hiszen máshol ágyazódnak be, csinálnak karriert, alapítanak családot.

Hallom sokszor, hogy mosogatni mennek, cselédnek mennek. Igen, sokan kezdik így. Mosogatnak, takarítanak. Aztán a legtöbbjük szépen felépíti a karrierjét, megteremti a jövőjét.

Aki marad a mosogatásnál, takarításnál, az itthon sem csinálna mást. De az nem mindegy, hogy több évnyi munkanélküliség után mosogat-takarít valaki havi nettó 60-80 ezerért, vagy mondjuk Angliában 380-400 ezerért. Mert magasabbak ugyan a megélhetés költségei, de csak az itthoni árakhoz viszonyítva, nem a bérekhez.

Persze, nem lehet, nem is szabad elvárni, hogy máról holnapra az életszínvonalunk elérje a nyugati országokét. De haladni kellene, apró lépésekben akár, de javulást elérni. Támogatni kellene a kisvállalkozásokat, nem megfojtani. Ösztönözni a munkahelyteremtést, elősegíteni a társadalmi mobilitást. Ezek kormányzati feladatok, a társadalom nem képes megoldani.

Nem szereti kevésbé ezt az országot az sem, aki kénytelen volt, vagy ezek után lesz kénytelen más országban megélhetést találni, mint aki itthon teszi ezt. Nem az országgal van baj. A rendszer rossz. 

A rendszert elhagyni nem lehet, csak az országgal együtt. Nem a hazával, csak az országgal együtt.

Ez történik most. Ha nem változtatunk, hamarosan sokkal több veszteségünk lesz. Sokkal több, amit már nem lehet sminkelni statisztikával, sem mással. 

Bajban vagyunk. Nagy bajban.

11.jpgFotó: lazarg.com

Szólj hozzá

társadalom munkanélküliség generáció kivándorlás szociális katasztrófa