Az ember eltöpreng. Gondolkodik, mert van, akinek szokása. Ingyen van, ártani sem szokott.

Aztán az ember (jelen esetben én) felkapja a fejét egy ponton.

Mi a bánatot csinálok? Kinek akarok megfelelni? Miért? Lépegetek a szavak között. Óvatosan, rá ne tiporjak valaki érzékenységére.

Hülye vagyok én? Hiszen az a dolgom. Rátiporni, átlépni, megkerülni.

Elmondani, amit én gondolok, nem megfelelni egymásnak ellnetmondó elvárásoknak. Még egymást fedő elvárásoknak sem akarok megfeleni.  Akinek nem tetszik, olvasson mást. Vagy írjon mást. Ennyire egyszerű.

Tegnap a miniszterek elnökének sameszei lerohanták az általuk álcivilnek aposztrofált Ökotárs alapítványt.

Egy valóságos diktatúra megmutatja az erejét, mert fitogtatni kell. Nagy hűhóval, sok rendőrrel, házkutatással, lefoglalással, rendőrautóba tömött vezetővel. Komoly pofával, mord nézéssel, minden szarral, ami ehhez szükséges. Vagy negyven talpig marcona, egy 5-6 fővel dolgozó alapítványhoz. Ha lett volna kéznél egy tank, tán a falat is belövik. Úgy hatásosabb.

Nagy durr, hírek, a fideszmédia nyomni fogja ezerrel, naponta, óránként. Az egyszeri hülyében meg annyi marad meg: Jaja, emlékszem! Ottan volt valami bűnügy! Loptak, vagy mi. Sok rendőr rohanta le őket. Má nem emlékszem pontosan, de azok valami lopósok, az biztos!

Aztán az egyszeri hülye azt már nem fogja tudni, hogy a választások után apadnak a hírek, a rendőrség tessék-lássék nyomozgat még egy darabig, végül csendben elsorvad a Nagy Ügy. 

Egyébként is ez a divat. Tízszeres túlerő, hogy lássa a paraszt, ki itt az úr! Csak a Fidesz! Már, amennyiben létezik még ez a párt. Mert számomra egy párt sok emberből, sok véleményből, sokféle gondolatból, önálló akaratok tömegéből, érvek ütköztetéséből formálódó valami. A kiadott jelszavakkal, az előre gyártott válaszokkal legfeljebb droidokat lehet meggyőzni arról, hogy ők egy párt. Engem speciel nem.

Térjünk vissza a megfélemlítéshez. Mert erről szól. Az Ökotárs nem óhajtott térdet hajtani a rezsim akaratának, a Lázár nevű ember dühödt követelőzésének, hát ráfaragott. 

Mert az mégis tűrhetetlen, hogy ebben az országban valaki ellen merjen szegülni a jóságos atya parancsának. Na, nem elvi alapon, ez a Fidesz háza táján ismeretlen fogalom. Mármint az elvek. Azárt tűrhetetlen, mert veszélyes. Most egy alapítvány szegül szembe, holnap meg vérszemet kap valaki más. Aztán elharapózik a dolog. Rendes diktatúrában ezt nem tűrik!

Rendes diktatúrában csírájában kell eltiporni az önállóságot, a gondolkodást, a véleményalkotás lehetőségét is.

Rendes diktatúrában egy Tarlós nevű fazon szemrebbenés nélkül jelenti ki, hogy azt egy óvodás sem gondolja komolyan, hogy amennyiben nem a Fidesznek elkötelezett, független polgármester nyer a választásokon ( ez esetben ő maga), akkor nem áll fejre a főváros? Egy ilyen Tarlós ki meri jelenteni, hogy amennyiben ellenzéki főpolgármester kerül a főváros élére, a kormány egy büdös petákot nem fog adni. Semmire. Pont. Ezt mondja egy Tarlós az ő szájával és még csak nem is hördül senki. Beszarás.

Ilyen helyen tud az előrordulni, hogy a nagyon civil CÖF levelet irkál az USA elnökének, számonkér, kikéri magának. Mit magának?! Nekünk! Mert ő a magyar emberek többségét képviseli! Anyádat képviseld, engem speciel nem kell! Kikérem magamnak! Ahogy a folyamatos hazudozást is, ha már itt tartunk. A büdös életben nem kritizálta senki, sehol a magyar népet! A kormányt kritizálják, rohadtul jogosan. Én is kritizálom, meg még jópáran. Miközben nem vagyok külföldi ügynök, képzeld, kedves CÖF. Már ez a külföldről pénzelt ügynökök, álcivilek, ellenséges erők és hasonló baromságokból álló harci induló is több, mint röhejes.

Viszont kicsit sem röhejes az, hogy az ország minisztereinek elnöke bokáig beszarva bújkál a házában, miközben egy fél hadsereg védi még a környéket is. Mitől tetszik félni, Orbán úr? Kitől? Miért? Van ok a rinyálásra? Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna olyan vezetője ennek az országnak, aki a spájzban lappang, az erős fiúk válla mögül pislog az ő szerető népére. Olyan sem volt, aki gyáva lett volna kiállni egy nyilvános vitára, aki képtelen lett volna papír nélkül elmondani néhány gondolatot, aki ne adott volna interjút, aki ennyire rettegett volna a sajtótól. Aki ne mert volna szembenézni a valósággal és az őt hőn imádó népével. A rádióban rendszeresen megtartott szónoklatok nem minősülnek interjúnak. Csak szólok.

Ennek egyenes következménye, hogy a kormányon lévő egypártrendszer daliás alkalmazottai úgy futnak a mikrofon, kamera elől, mint a gyalogkakukk. Szánalmas. Az egész szánalmas, ahogy van. De mégis működik.

Viszi a lendület és az ostobaság átható ereje. 

"mit nem értesz? van a nem jó (Fidesz), meg van a mocskos, hazaáruló köcsögbanda (ti meg gyurcsányapádék).
minél többet támadjátok, annál inkább összezárunk mi tisztességes magyar emberek. annak ellenére, hogy sokmindenben kibaszottul nem értünk egyet.

és pont azért nem lehet normálisan megvitatni, fellépni a nekem sem tetsző dolgok ellen, mert miattatok muszáj összezárni a haza védelmében.

inkább orbán és a fidesz még 20 évig, minthogy nektek bármibe is beleszólásotok legyen. inkább "befogott orral, halkan anyázva" elnézek lázár, mészáros sb köcsögségei felett, minthogy CEU-s köcsögöknek, TASZ-os fasszopóknak, és mindenféle ilyen álcivil szennynek ráhatása legyen a közéletre."

Ez egy szó szerint átvett komment egy fórumról. Minden benne van, ami érthetővé teszi a mai valóságot

Ez a Fidesz alapja, erre épül minden.

Hatalmat kaptak, ostobaságból, tudatlanságból és gyűlöletből összefonva. A hatalommal visszaélve építgetik a maguk kiskirályságát, hazugságokkal, rágalmakkal, keretlegényekkel, megfélemlítésekkel bástyázzák körbe. A magyar nép érdekeire hivatkozva kifosztják a hülye magyar népet, hangos tapsvihar és éljenzés közepette.

Mi meg lesünk. Ahogy szoktunk. Okosan.