Ideje lesz ismét átnevezni az országot. Jobban tükrözné a valóságot, mint a jelenlegi elnevezés. Kevésbé lenne hazug. Tudom, nem szép dolog mindent a miniszterek elnökére kenni, de vagyunk néhányan, akik kennénk szívesen. Mert van mit. Mert nem egyszerűen a legfőbb közszolgáról, hanem a legfőbb hatalom kizárólagos birtokosáról van szó. Orbán Viktor mindent tud, mindenhez ért, mindent jobban tud és mindenhez jobban ért. Ezért eszében sincs követni azt az elvet, hogy nem kell mindenhez értenie egy ország vezetőjének, hanem olyan munkatársakat kell választania, akik a saját területükön a legjobbak. Ebben a rendszerben nincs szó ilyesmiről. Nem a hozzáértés, hanem a lojalitás, de még inkább a szervilitás az egyetlen érdem.

Mi sem példázza ezt jobban, mint Szijjártó Péter esete, aki ugyan nem is konyít a külpolitikához, ellenben egyszer tévedésből a sajátja helyett Orbán Viktor kabátját sikerült felvennie a ruhatárban. A jeles fiatalembernek fel sem tűnt a csere, annak ellenére sem, hogy 20-30 kilóval vékonyabb, viszont 20-30 centivel magasabb a miniszterek elnökénél. A szemfüles - immár - külügyminiszter tovább építgeti a piramist. Magyar szokás szerint fölülről lefelé, teremfoci sporttársaival gazdagítva a minisztérium alkalmazottainak létszámát. Mivel a státuszok nem állnak korlátlanul rendelkezésre, bizonyára meneszteni kellett néhány régebbi alkalmazottat. Például szakembereket. Minden területen ez a szelekció jellemző. Kontra.

Most a fél ország törölgeti a szemét, miután országunk színe-virága jóformán éhezik a haza szolgálatában. Van, akinek még autóra sem telik, ezt a nyilvános vagyonbevallásokból tudhatjuk. El is hisszük minden sorát, mert a magunk szemével látjuk a valóságot. Semmi különös sincs abban, ha valaki az éves fizetése sokszorosát költi el, havonta. Ügyes. Élelmes.

Országunk virágzik, még február elején is. Mérföldes lépésekkel száguldunk. Alig 4 év alatt 35%-al emelkedett a közszolgálati műsorszolgáltatás támogatása! Ez kicsit több, mint 24 milliárd forint. Minden fillér megérte! Igaz ugyan, hogy közben a családi támogatások összege 19%-al (39,8 milliárd), a jövedelempótló és jövedelemkiegészítő támogatások összege 61%-al (81 milliárd), közlekedési támogatás 15%-al (4 milliárd), gyógyszertámogatás 25%-al (55 millárd) , a passzív kiadások -  a Nemzeti Foglalkoztatási Alap - 68%-al (88,6 milliárd) csökkent. Ezek fontos számok.

Akinek megvonták a gyógyszertámogatását és nem tudja többé kiváltani a gyógyszereit, ezért hetente kap epilepsziás rohamot, aki nem kap többé gázártámogatást, aki évek óta éhezik azért, hogy a gyereke elvégezhesse a gimnáziumot, azok meg csak emberek. Nem fontos dolgok. Csak selejt.

Szerencsére eközben az elismert (Orbán Viktor kegyelméből /idézet Kövér Lászlótól/) egyházak sok területen megháromszorozták az államtól átvett oktatási intézmények számát. Nyilván az ingatlanok számát is.

Miközben nagyon jó úton halad az ország, példakép lettünk és mindenki minket utánoz (vagy irígyel), valahogy egyre nyomorultabb sokak élete.

Másoké meg egyre jobb, szerencsére. Például annak a 300 ezer és 1,5 millió közötti (csak találgatások vannak a valós számokról) embernek valószínűleg jobb, aki elhagyta az országot. Tudom, máshonnan is mennek el a fiatalok. Ez rajtunk nem sokat segít. Az még kevésbé, hogy az idegen-, cigány-, zsidó-, baloldali-, értelmiségi-, liberális-, fiatal-, nyugdíjas-, diplomás-, Unió- és USA gyűlölet mellett a kivándorlók "hazaárulása" is komoly indulatokat szít. Persze, csak bizonyos IQ alatt. De valamiért elég jól állunk ilyen gyűlölködő illetőkből. Igaz, egyszerűbb a másikban látni a bűnöst, mint a tulajdon nyomorunkat tudomásul venni, esetleg azon változtatni. Addig is mennek el a fiatalok, az orvosok, diplomások és szakmunkások, mégpedig tömegével. Már nem csak ők, hanem a 40-es korosztály is. Azért, mert itthon nem talál munkát akár a kora, akár a vállalt politikai nézetei, vagy egyszerűen a munkahelyek hiánya miatt. Vállalkozni ilyen jogi környezetben, amikor egyik percről a másikra új adókat vethetnek ki, normális ember nem fog. Vagy azért, mert talál ugyan munkát, de az éhenhaláshoz elég a fizetés, vagy még ahhoz sem. Az ember pedig önző lény. Ha nem is akar mindenki milliárdos lenni máról holnapra, de normálisan élni, olykor színházba menni, néha nyaralni, könyvet vásárolni, vagy a gyerekének megfelelő feltételeket biztosítani a tanuláshoz, bizony sok ember szeretne. Sokan elmentek már és sokan el fognak menni a közeli, vagy távolabbi jövőben. Nem azért, mert nem szeretik a hazájukat. Azért, mert nem jó itt élni. Most nem jó. Most ez az ország nem közös otthonun.

Ez most a stadionok, millárdos gázszerelők, családi bizniszek, államosítások, korrupció földje. A gyülölködés, irígység, bizonytalanság országa. A szervilis politikusok és a szervilis média otthona. A hazugságok és gyávák, de szerencsére az igazságok és bátrak világa is. Ameddig nem lesz remény az emberi, élhető és jövőt biztosító életre, addig a kivándorlók országa marad.

Ez most Orbán földje.

Kép: progresszív blog