Szívből jövő vigyorral figyelem Illiberálisné, született Unortodox Nemzethy Média erőlködését, ahogyan igyekszik felrángatni a vízfejére túl aprócska csörgősipkát, miközben szeretné azt a látszatot kelteni, hogy az udvaribolond számára készült fejrevaló valójában hercegi korona. Pedig nem az. 

Ahogy minden illibsi (de szép szó!) országban, a kemény munkával, (köz)pénzzel, zsarolással, hatalmi nyomással felépített médiabirodalom is a szétesés jeleit mutatja. A szorgos kontraszelektálás minden területen megtérül, a minisztériumoktól az önkormányzatokig, kultúrától az újságírásig. Már a szemem sem rebben, ha - teszem azt - az önszolgálati híradó végén a sztármeteorológus összevont szemöldökkel leugatja az ellenzéki meteorológust, amiért az hóval és hideggel riogatja a Magyar (szigorúan nagy kezdőbetű, még verbálisan is!) embereket február elején. Ezért azon is csak derülni tudok, ha Emenó Zsuzsanna (smitteltem az elnevezést, mégpedig magától a jeles hölgytől) egyenesen arisztokratának igyekszik feltüntetni a miniszterek elnökét. Teszi ezt a Merkel asszonynak kiutalt kézcsók kapcsán. Nem kis teljesítmény a kancellári kacsó nyaldosásától eljutni addig a következtetésig, miszerint Angela Merkel látogatása Orbán Viktor zseniális országlásának elismerésével azonos, ezzel szemben az ellenzék zokogva őrjöng, amiért nem velük tárgyalt a kancellárasszony. Értem én, hogy meg kell dolgozni a betevőért, de legalább szellemesen! Az epébe mártandó toll félrement, de az átkosban 10 éven át üzemi lapokban publikáló, későn felismert tehetségű újságíró-óriásasszonytól nem várható el, hogy sebészi pontossággal válogassa szét az epehólyagot a bélrendszertől. 

Olvasói nyomásnak engedve nem teszek be linket az ominózus cikkhez, akit érdekel, keresse meg. 

A magam részéről Orbán Viktorban az arisztokrata vonások nyomát sem lelem, de nem is gondolom, hogy fontos lenne. Tudnám én tisztelni a miniszterek elnökét kitérdelt macinaciban, antennás svájcisapkában is, amennyiben okot adna rá. Az számomra nem elég ok, hogy követeli. Ha mégis arisztokrata jellemzőket keresgélünk a legfőbb közszolgában, akkor is csak unirtodox kék vért fakaszthatunk a rinocérosz-felhám alól. Az a gyanúm, a baloldal mellett a kormánypárt és annak vezetője is erős identitásválságban van. 

Miközben az ország első embere az ország másik unortodox arisztokratájának disznait avatja, az országlakók kezdik megelégelni a nagy gondoskodást. A közhiedelemmel ellentétben nem mind hülye, aki magyar. Szervilisék már helyükön vannak, mindenki betöltötte a neki rendelt posztot, a maradék néhány millió ember pedig kezdi megérteni, hogy nekik itt nem terem pitypang. 

Ha egy lépéssel távolabbról nézzük a dolgokat, akkor úgy tűnik: a kormány kezd egyedül maradni a maga ásta gödörben. Hullik szét a gondosan összetákolt rendszer, a maroknyi haszonélvezőn kívül a személyzet tart ki. Még. Mert a fizetett hűség addig szokott működni, ameddig el nem fogy a zsold, vagy ameddig a jól felfogott önös érdek veszélyt nem szimatol. A veszélyt pedig nem a jelenlegi ellenzéki pártok jelentik, hanem az egyre abszurdabb szituáció.

Miközben harsognak a győzelmi jelentések, az emberek (csak így, kis kezdőbetűvel) ebből semmit sem érzékelnek. Az egymillió új munkahely kevéssé dicsőséges, amennyiben ez négyszázezer közmunkást és hatszázezer külföldön dolgozót takar. A stadionavatók árnyékában dönteni kell a családoknak, hogy a Parkinson-kórban szenvedő apa, vagy az epilepsziás anya gyógyszereit váltják ki, esetleg a gyereknek adnak enni és esténként befűtenek. Miközben nincs kivándorlás és a fiataljaink csak távolabb mozdulnak a közös gazdasági térben, az itthon maradottak nyugdíjának kitermelése egyre nehezebb. 

Nem teljesít jól az az ország, ahol egy családnak éveken át, a szó szoros értelmében éheznie kell azért, hogy a gyerek elvégezhesse a gimnáziumot. Rossz hely az, ahol a minimális létfeltételek egyre több ember számára elérhetetlenek. Az elégedetlenség növekszik és egyre kevésbé fontos kérdés, hogy ki kire szavazott tavaly, öt éve, vagy bármikor. Azok, akik képesek összefogni azért, hogy másokon segítsenek, hogy ételt, ruhát, segítséget vigyenek a rászorulóknak, nem kérdezgetik egymást a politkai nézeteikről. Csak azt tudják, hogy rossz, ami most van. Embertelen, hibás, bűnös a rendszer. Most a tüneteket próbálják enyhíteni, de végül világossá fog válni: az okot kell megszüntetni.

Pontosan érzi már ezt az unortodox arisztokrácia is, hiszen mi oka lenne a kapkodásra, a magánhadseregként működtetett erőszakszervek egyre feltűnőbb erősítésére? Mi más, ha nem félelem motiválja azokat, akik több tucat rendőrt küldenek civil szervezetekhez, feljelentenek mindent és mindenkit, aki nem illik bele a torz álomvilágukba? Mi indokolja, azt, hogy Angela Merkel látogatása napján 25-30 rendőr egy órán keresztül igazoltasson 8 fiatalt és 2 újságírót, akik flash mob-ot terveznek egy esernyővel? 

Az a baj a hazugságokkal, hogy előbb-utóbb kiderül az igazság. A megfélemlítés is csak egy ideig működik, mert a megfélemlített először belefásul, de aztán szembefordul azzal, aki rettegésben akarja tartani. Főleg akkor fordul szembe, ha a gyerekét, párját, szüleit, barátait, társait védi. Egyre többen jönnek rá, hogy mennyi barátjuk van és mennyi társuk. 

Amikor ez történik, az kezd félni, aki eddig profitált a többség kárára. Hirtelen kiderül, hogy a hatalmas, bölcs, erős és mindenek feletti hatalom csak mítosz. Valójában néhány rettegő kis tolvaj, pár hangosan átkozódó bérenc, karrierjét féltő megélhetési hívő, skizofrén tüneteket produkáló troll és az erő látszata minden. Olcsó trükk.

Szó sincs valódi hatalomról sem jobb, sem baloldalon. Hatalma a gondolkodó, politizáló, jogaiért és egymásért kiállni kész emberek tömegének van, nem pedig az önjelölt, pénzéhes, suttyó arisztokráciának.

Ennyire nagyon egyszerű ez.

U.i.: Laptopzárta után érkezett (el a tudatomig), de itt a helye a remek hírnek!

Fotó: lazarg.com