Magyarország jobban teljesít! Képtelen vagyok úgy bekapcsolni a televíziót, hogy ne értesülnék erről az örömteli hírről. Ilyenkor boldog sóhajjal veszem tudomásul: igen! Ez az, ami megdobogtatja minden érző lelkű nemzettársam szívét. Mert nekem olyanom is van. Na nem szívem (az is egyébként), hanem nemzettársam. Ezt abból gondolom, hogy van Nemzeti dohánybolt, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, Nemzeti Adó és Vámhivatal, Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, meg még olyan kétszáz valami, ami nemzeti. Hogy a Nemzeti Színházat ki ne felejtsem!

Nem mondom, nyomaszt kissé, hogy időről időre kizárnak a nemzetből, mert nem civil összefogok, utálom Horthyt, nem járok templomba, nem szurkolok a FIDESZ-nek, meg ilyesmi...de eddig túléltem valahogy.

Na de most, hogy Magyarország jobban teljesít, kezdek én is boldogabb lenni!

Csak azt nem értem a gyenge agyammal, hogy ebből hozzám miért csak a lózungok jutnak el?

Mert ugye: jófej a főnököm, nem a minimálbért kapom. Bizony, havi bruttó 100 ezerből dőzsölök!

Ami ugye 65.500, mire kézhez kapom. Na, nem a bank nyúlt le ennyi (még), hanem a hiányzó 34.500 Ft.-ot befizettem az államnak. Vagy a nemzetnek...most nem tudom pontosan.

A munkáltatóm is hozzácsapott 28. 500 Ft.-ot, hogy ki ne maradjon a jóból. Tehát ketten befizettünk a közösbe 63.000 Ft.-ot. Még így is én jöttem ki jobban, mert 2.500 Ft. pluszban vagyok. Az államhoz képest. Vagy a nemzethez.

El is száguldok az üzletbe, mert egyrészt üres a kamra, másrészt jön a rossz idő és nincs kabátom, ellenben lyukas a cipőm. Most nem fizetek rezsit. Na nem, mintha nem kellene, hanem mert nem telik rá. Úgy határoztam, ebben a hónapban eszek, mosok és nem fagyoskodom.

Tehát veszek mindent, mi szem-szájnak ingere. Leértékelt zöldséget, akciós húst (alig büdös, tényleg), holnapig szavatos felvágottat, mosószert, sampont, fogkrémet, cipőt, kabátot.

A maradékból megveszem a buszbérletet és nincs egy vasam sem.

Csak az vigasztal, hogy miközben dőzsöltem, ismét gazdagítottam az államkasszát. Mégpedig  a 65.500 Ft. 27%-ával...ami 17.685 Ft. Úgy nagyjából. Ha ezt leveszem a 65.500 Ft.-ból, akkor ténylegesen 47.815 Ft.-ot vertem el henye, nemtörődöm módon. Illetve ennyit sem, mert a banknak is csurran-csöppen, bár nem hárít át. De mégis.

Arra jutottam, hogy miközben nem törődve a holnappal elköltöttem 47.815 Ft.-ot, a közösbe bekerült 80.685 Ft. Azért ez már valami!

Ebből már lehet jobban teljesíteni! Kell is! Naná!

De tessék mondani! Akkor miért érzem úgy, hogy nekem ez valahogy nem jó?

Mit csináltak a 80.685 Ft.-ommal? Mire költötték? Mert az utak rosszak, de nagyon. Az oktatás, az egészségügy, meg minden létező, közpénzből finanszírozandó szolgáltatás döglődik.

Tudom én, hogy nem olyan sok az a 80.685 Ft., de folyamatosan adjuk el az Államkötvényeket. Azaz hitelt veszünk fel. Mármint mi, a nemzet. Ha nem az IMF-től, akkor mástól. A kölcsön akkor is kölcsön, ha nem a bal oldali, hanem a jobb oldali szomszédomtól kérem (hirtelen nem tudom, egybe, vagy külön kell írni az oldalakat). Kicsit drágább kölcsön, de kölcsön. Tehát tartozásunk is van, az én pénzemet is elvették (mármint a 80.685 Ft.-ot), a szomszéd Marika rokkantnyugdíját is, a másik utcában lakó Béla sem kap már munkanélküli segélyt, a háziorvosunk nem kap nyugdíjat, mert tovább dolgozik. Az utca végén Szabóék házát árverezik, az ismerőseim felének nincs munkája, a másik felének meg félállása van, félpénzért.

Az itt minket nem nagyon vigasztal, hogy van, akinek jól megy. Mi itt földet se kaptunk, állami megbízást se, de még egy nyamvadt trafikot is sajnáltak tőlünk. Valahogy hiába halljuk folyamatosan, hogy mennyire nagyon jó nekünk, nem tudunk szívből örülni. Mert bár tudjuk, hogy Magyarország jobban teljesít, de nekünk valahogy szarul mennek a dolgaink.

Miért van ez, tessék mondani?

Fotó: Lázár Gergő