Ej mi a kő! Miniszter úr?
Azt írja az újság...
Komolyan, a francnak olvasok én? Vagy ha már igen, miért nem regényt, verset, szakácskönyvet?
Nem, én mazochista vagyok, sajtót olvasok. Mert megérdemlem!
Történt pedig, hogy Balog Zoltán és Lévai Anikó megtisztelték jelenlétükkel a bárdudvarnoki óvodafelújítás alapkőletételét.
Az egy dolog, hogy egy felújítás mióta jár alapkőletétellel...ez járt és kész.
Mindenesetre a beruházás 120 milliós, 100 %-ban uniós pénzből. Ezek már megint gyarmatosítani akarnak! - hördülhetnénk, de most nem hördülünk. Francot! Ez jár nekünk!
Tették tehát az alapkövet lefelé, amihez Balog Zoltán örökbecsű, magvas gondolatoktól terhes szavai szolgáltak aláfestő zeneként. Lehetett volna tangóharmonikázni is, de nem, a nagy ember beszélt okosakat.
Hogyaszondja:
"Magyarországon ma számos olyan család van, melynek a gyermekei jobb ha az óvodában vannak, mint otthon –Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter mondta ezt az óvodai nevelés fontosságát indokolva a bárdudvarnoki óvoda szombati alapkőletételén. – A felzárkózás, a hátrányos helyzet, a leszakadás, a nyomor bizony a szülőket sokszor alkalmatlanná teszi arra, hogy valóban édesanyák és édesapák legyenek – folytatta a tárcavezető. – Ilyenkor az államnak adni kell egy olyan tanítást, nevelést, lehetőséget, hogy kiemelkedjenek a gyerekek a nehéz sorból."
SONLINE - Balassa Tamás 2013. 11. 30.
Itt hosszas káromkodás következne, ha azt írnám le, ami megfogalmazódott bennem eme csodás gondolatsor olvastán. Magamban lerendezem ezt a részt, ide már csak a következtetéseimet írom.
A nehéz sorban lévő családból ki kell emelni a gyermeket, mert az a jó neki. Az oviban kap enni, megtanul kezet mosni, köszönni, fűtenek, vannak játékok.
Aztán a gyerek hazamegy a fűtetlen, szegényes otthonába, ahol vagy van étel, vagy nincs. De nem baj, mert másnap majd lesz az óvodában! Ezen reménnyel telt szívvel hajtja álomra a fejecskéjét a rongyos matracon. Ezenközben a szüleit aktívan gátolja a jó anyává - apává válásban a hátrányos helyzet, a leszakadás, a nyomor.
...................................................ba bele!
Juszt, se írom le, amit szívem szerint írnék. Balog miniszter Úr! Lehet ám, hogy ha apu-anyu munkához juthatna, egyszerűbb lenne az életük. Talán nem hobbiból nyomorognak, hanem, mert elveszítették az állásukat, netán a házat is fejük fölül. Lehet, nem a lustaság tartja őket távol a munkaerőpiactól, hanem a szegénység. Talán arra sincs pénzük, hogy megfizessék a buszjegyet a legközelebbi munkáltatóig.
Ha volt is számítógépük, talán elcserélték egy kiló húsra. Ha volt is internet, régen kikötötték...talán a vizet és a villanyt is. Elszakadtak a világtól, sem esélyük, sem lehetőségük nincs önállóan kitörni ebből a helyzetből. Nem lenne esetleg ésszerű nekik segíteni? Nem feltétlenül könyöradománnyal, de mondjuk az adott településen munkahely teremtéssel, valamiféle közösségi internet-hozzáféréssel, szakemberek segítségével. EZ lenne az állam feladata, NEM ítéletet mondani a szülők felett, majd óvodába hajtani a gyermeküket 3 évesen. Lehet ám, Balog miniszter Úr, hogy azt a gyereket szeretik otthon akkor is, ha adni már nem tudnak mit a szülők. Lehet, az édesanya naponta sírja álomba magát, az apa nem eszik, csak a gyereknek jusson.
"– Az óvoda azért kell, hogy a szülők eltudjanak menni nyugodtan munkába, tudják, hogy a gyerekük jó helyen van – indokolta a kormánydöntést, mely szerint jövő év szeptemberétől minden három éves korú gyermeket az óvodában szeretnének tudni."
SONLINE - Balassa Tamás 2013. 11. 30.
Mondá ugyanott, ugyanakkor Balog Zoltán. Itt megkeveredtem kissé. Most akkor azért kell 3 évesen oviba menni, mert a szegény ember szar szülő, vagy, mert a jó szülő dolgozik, amitől szar szülő lesz?
" Említette még a miniszter a nehéz szociális háttér szülői alkalmatlanságot okozó és fent már idézett szerepét, harmadik érvként pedig az értékátadást nevezte meg.– Óvoda és iskola azért kell, hogy a gyerekek évszázadok múlva is magyarul beszéljenek és énekeljenek, és szeressék azt az országot, ahol születtek, ahol nevelték őket a szüleik, és emlékezzenek majd ránk, hogy megtettük a kötelességünket – mondta Balog Zoltán."
SONLINE - Balassa Tamás 2013. 11. 30.
Ehhez most nem fűznék hozzá semmit. Illetve fűznék, de azt még egy blog keretei sem feltétlenül tűrnék el.
"– Azt kívánom a bárdudvarnokiaknak, örüljenek az óvodának, neveljék a gyerekeiket hazaszeretetre, istenszeretetre, tisztességre, becsületre, hogy a következő nemzedék majd jobb legyen, mint amilyenek mi vagyunk.
Szászfalvi László miniszteri biztos, parlamenti képviselő köszöntőjében azt mondta: minden óvodaépítés azt jelenti, van remény és van jövő. A nemzedékek folytatódása, az értékek átörökítése csak e közoktatási intézmények által lehetséges, tette hozzá, s Mikes Kelement idézte:
„Vagyunk, akik voltuk, s leszünk, akik vagyunk.”
SONLINE - Balassa Tamás 2013. 11. 30.
Tehát a magyar nyelv csak úgy maradhat életben, ha megfelelő köznevelés keretében trenírozzák a kölköket. Az egyébiránt nincstelen, ennek következtében gyermeknevelésre alkalmatlan szülők, illetve a dolgozó, ezért gyermeknevelésre időt szánni nem tudó szülő mindenekelőtt nevelje a gyermekét minden szépre és jóra (hogy a faszba kerül ide megint a vallás???), hogy azok majd felnőve jobb emberek legyenek, mint Balog emberierőforrás-miniszter Úr és Szászfalvi Miklós miniszteri biztos Úr.
Menni fog.
" Jakó Gergely megyei alelnök azokat az óvodában elsajátított illem- és közösségi együttélési szabályokat sorolta, melyeket betartva minden bizonnyal másképp működbe a társadalom."
SONLINE - Balassa Tamás 2013. 11. 30.
Óvodába minden politikust! Most, azonnal!
"A meglepetésvendégek sportos öltözékben érkeztek Bárdudvarnokra: Lévai Anikó kedves mosollyal és „szociális munkás vagyok” magyarázattal kérte a vendéglátók megértését emiatt, majd az óvodaudvar apró rendezvénysátra felé indult. A kormányfő felesége és a miniszter egy kastélyosdombói szociális projektlátogatón járt, Somogyban a megyéspüspök hívó szava térítette el őket."
SONLINE - Balassa Tamás 2013. 11. 30.
Szociális munkának a rabszolgaság azon formáját nevezzük, amikor az egyébként normális fizetéssel honorálható munkahelyre egy munkanélkülit vesznek fel annyi pénzért, amiből sem éhen halni, sem életben maradni nem lehet. Aki ezen tevékenységet szemléli, azt ritkán sem nevezzük szociális munkásnak.
Mindenki vonja le a következtetést erről a bicskanyitogató baromságról. Bizonyítékul, hogy nem én találtam ki, íme az ominózus cikk. Csak gratulálni tudok hozzá, de azt minden irányból és minden irányba teszem.
Végezetül - a közelgő Mikulás alkalmából - szeretettel ajánlom a mai, bloghoz szánt fotót, mint alternatív megoldást az ünnep-fóbiában szenvedőknek, illetve ezen cikk általi sokk feloldására.
Fotó: Lázár Gergő
