Most van az, hogy úgy elegem van. Összességében, részleteiben és általánosságban is.

Attól lehet egyébként, hogy szoktam olvasni is, gondolkodni is. Ha nagyon elmennek otthonól nálam, még rádiót is hallgatok, netán televíziót nézek. Nem kellene, egyiket sem. Akkor boldog ember lennék. Vagy hülye, ami távolról sem zárja ki az előző verziót, sőt!

Ami ebben az országban van, az maga a csoda! A megtestesült meseország. Az unortodox paradicsom.

Paprika...hagyma.

Pártunk és kormányunk nagyon jól teljesít. De tényleg! Ők jobban élnek. Meg már a rokonaik, barátaik, ismerőseik, ismerőseik rokonai, rokonaik ismerősei, meg mindenki.

Igazából más dolgunk sincs, - mármint nekünk, akik sem rokona, sem boldog őse nem vagyunk a kormányzó hatalom semelyik tagjának-, szóval nincs más dolgunk, mint hátradőlni.

Élvezni a nagy kalandot. Ugrálni értelmetlen, meg hát minek is? Na, meg főleg hová?

Mert ugye van a mostani hatalom. Beleépülve mindenbe, mindenhová, totálisan elfoglalva minden létező pozíciót. Az a néhány kóbor tévécsatorna, rádióadó, újság meg kell is, hogy ne mondhassa senki: itten diktatúra van!

Tehát ott tenyésznek mindenhol, az önkormányzatokban, az iskolák élén, az összes médiában, a felsőoktatásban, a szakszervezetek jó részét is "megszelídítették", a Hallgatói Önkormányzat is hallgat, a döntéshozatal, az igazságszolgáltatás, a médiahatóság, a rendvédelmi szervek... csak ami hirtelen eszembe jut. Mi több, lett nekünk TEK-ünk, mert akkora, de akkora a terrorfenyegetettség, hogy csak na!

Amikor pont nem akkora, akkor a fiúk unaloműzés céljából vízipisztolyos diákot visznek el, rárúgják az ajtót a 80 éves bácsira, hasba lövik egymást. Vagy lábon. Mikor mit találnak ki, féktelen jókedvükben. Lehetséges, hogy egymást fogják kiirtani? Az rendben is lenne, csak ne a mi pénzünkből.

Aztán van palotaőrségünk, vagy micsodánk, meg a parlamenti szabadcsapatok. Na de ez mind nem lenne elég a mindig előbukkanó Gárda ellen, ezért már a közterület felügyelők is mindenféle jogokat kaptak. Lassan pisztolyt is fognak kapni, de addig is már tudnak kart hátracsavarni, meg hasonló kunsztokat.

Észrevétlenül (?) szaporodnak az erőszakszervek. Mintha háborúra készülne az ország. Egy ici-pici tüntetésre is annyi rendőrt küldenek ki, hogy minimum háromszoros túlerőben legyenek. Mármint a tüntetőkhöz képest.

Az ideológia is különös irányba halad...már úgy értem, a kormányzati. Értem én, hogy kellenek a szélsőjobbos szavazók, de ez már azon is túlmutat. Erős a gyanúm, itt már belső meggyőződésről beszélhetünk. Másként hogyan is fordulhatna elő az, hogy egy ügyvéd rákérdezzen a bíróságon arra, a bíró zsidó-e? Normális országban minimum azonnal kizárják a kamarából, megbírságolják, tökön rúgják és elhajtják babot kapálni. Na de hol normális az az ország, ahol könyveket lehet égetni, szobrokat lehet eltüntetni eddigi helyéről, esetleg tönkretenni, összetörni, festékkel leönteni, majd szobrot állítani nyíltan, bevallottan és vállaltan antiszemita politikusoknak, hasonló érzelmű írogató emberek könyveit pedig kiadni, netán tananyaggá tenni?

Mint egy őrült színdarab, olyan ez az ország. Szemrebbenés nélkül hazudnak a képükbe, mi meg csak nézünk. Nem szólunk, nem üvöltünk, hogy hát nem élünk jobban, viszont szarabbul. Nem csupán anyagilag, hanem demokráciánkból, szabadságunkból is ki vagyunk forgatva. Megloptak minket minden létező módon, de hallgatunk.

Közben mintha valami kis háztáji kulturális forradalom is zajlana, pedig az Kínának sem jött be.

A közvagyon gyakorlatilag átlényegült magánvagyonná, a magánvagyon meg hovatovább állami vagyon lesz. Aztán magánvagyon persze, de nem a mi vagyonunk, az tuti.

Olyan jóféle kiszolgáltatottság van most mifelénk.

Közben az ellenzéki pártok el vannak foglalva magukkal és egymással. A fő ellenzéki vezér nem egy atomfizikus, na jó. Viszont sértődős, bár ettől nem lesz aranyos. A hatalomvágy ott lobog a szemében, holott az értelemnek kellene lobognia. Vagy a hajának, mit tudom én?

A másik ellenzékivel nincs alapvető bajom, csak mintha gyenge lenne. Ezt a félénkség sem képes ellensúlyozni, attól tartok. De mindegy is, mert sem egymással, sem önmagukkal szót érteni nem tudnak.

Tehát, nagy valószínűséggel marad nekünk a kormányunk a választások után is. Ha kis szerencsénk van, akár Berlusconival kiegészülve. Akkor lesz itten jó világ!

Aztán, ha a most még reménykedő polgárok rájönnek, hogy nem volt okos döntés az, hogy nem mentek el szavazni, akkor már késő lesz. A mostani rendszer kismiska ahhoz képest, ami ezután következik. Akkor már valóban forradalom kell a változáshoz.

Na de mi van, ha a polgár elmegy szavazni? Választ egy kevésbé szarnak tűnőt. Ha csoda történik és a választásokig megfényesedik valamelyik elméje, vagy összeáll egy normális ellenzék, akkor meg pláne.

Mi történik egy sikeres kormányváltás után? Nagyjából semmi. A beépített emberek maradnak. Megbénul az új kormány és az ország. Kezelhetetlen, megoldhatatlan helyzetbe kerül, aki vállalkozik a kormányzásra.

Hacsak nem indul egy nagyon-nagyon alapos, szisztematikus és korrekt elszámoltatás. Minden szinten.

Na de nem fog indulni, mert a végén még arról is kiderülne valami, aki ezt indította. Mint az ügynökakták, vagy a NAV esetében. Az az érzésem, a kormányon és ellenzékben lévőknek egy szabad kezük sincs. Az egyik a mellette álló zsebében, a másik a gatyájában és csavarják egymás tökét.

Örülök, ha ők jó elvannak ezzel. A gond az, hogy a mi zsebünk lesz üres és mi ordítunk kínunkban.

Fotó: Lázár Gergő