2013. dec 10.

Ödönke király és a hülye Marika

írta: E_S
Ödönke király és a hülye Marika

Lássuk, valóban van-e esélye mindenkinek, bárkinek, vagy legalább sokaknak arra, hogy elinduljanak az életben, változtassanak a sorsukon, boldoguljanak.

Biztosan. Lehet boldogulni, előbbre, valahová jutni. Hogyan is? Attól tartok, megfelelő tőke nélkül sehogyan. Bármely szeletét nézem a társadalomnak, nagyon kevés olyan lehetőséget látok, amely a megfelelő anyagi háttér nélkül sikeres lehetne. Nézzünk néhány példát, ami hirtelen az eszembe jut.

Kezdjük az elején. Megszületünk, valahogy életben maradunk és 3 évesen, diadalmasan (meg mert mostantól kötelező) oviba megyünk. Sok kis kölök, sokféle oviba. A Hejőpapiban született Béluka az ottani oviba fog járni, a Szentendrén született Józsika oda, a Hugyagon élő Ottóka meg az ottani oviba. Sok százezer kis lurkó  sok tízezer oviba.  Mindenki kis óvodás nagyon boldog. Az egyik azért, mert megtanul angolul az óvónénitől, a másik meg azért, mert megismerkedik a szappannal, a harmadik pedig kap enni.

Boldogan végigjátsszák-tanulják a 3 évet és már mennek is az iskolába. Büszkén feszítenek az évnyitón, mert az egész iskola őket ünnepli. Aztán csak tanulnak, tanulnak és tanulnak. Van, aki az angol mellé még egy nyelven tanul, van, aki késsel-villával enni és van, aki csak életben maradni.

Aztán jön ugye a középiskola. Lehet különórára, magántanárhoz járni, több nyelvből vizsgát, meg emelt szintű érettségit tenni. Lehet aztán szakvizsgát tenni, vagy tovább bukdácsolni is lehet.

Az egyetemek kapui tárva-nyitva állnak a fiatalok előtt, csak úgy tódulnak a tudásszomjas ifjak. Na, nem mind. Hiába az államilag finanszírozott oktatás, meg a diákhitel, amiből ingyen járhat egyetemre bárki fia-lánya. Van, akinek ez is kevés, mert lakni, utazni is akar. Olyan is van, aki enni is szeretne! Na, ezekből nem lesz semmi.

A többi ügyesen megszerzi a diplomát. Aki nem, az hasznos szakmát tanul. Fodrászok, pékek, asztalosok, kozmetikusok lesznek, meg még ezer más szép hivatást találnak maguknak.

Aztán ott állnak mind az Élet Kapuja nevű helyen, csak be kell lépniük rajta. Van, aki gyorsan talál munkát és van, aki később kicsit. Sokan később se. Próbálkoznak ők is, ahogy tudnak. Például Szügyben Marika nem talál állást, de talál Budapesten! Havi 80 ezret kapna kézhez, jó pénz az! Aztán majd keres jobbat, a biztosból könnyebben nézelődik. Azért számolni kezd, mert az a suliban is jól ment neki.

Venni kell néhány ruhát, tiszta sor. Az egyszeri beruházás, ne számoljunk vele. Ennie kell valamit, mondjuk legyen napi 1000 Ft. Az ugye 30000 egy hónapban, mert enni akkor is kell, ha nem megy dolgozni. Aztán kell egy telefon, hogy haza tudjon szólni, ha baj van. Az nem sok, vesz feltöltőkártyásat. Erre számol havi 1000 Ft.-ot. Aztán kell buszbérlet. 84 km.-re lakik a fővárostól, tehát az...64300 Ft. havonta. Aztán kell Budapest bérlet is, mert messze van a busz végállomástól a munkahely. Az havi 10500 Ft. Hol is tartunk?

Sehol. Marika marad szomorúan Szügyben és tovább keresgél. Az újságban, mert internet nincs, miből is fizetné a havi díjat? Marika egy hülye, élhetetlen és lusta. Mert hiszen vállalkozhatna is, mindenkinek adott a lehetőség, csak élni kell vele. Be kell menni a hivatalba, kiváltani a vállalkozói igazolványt.Csak okmánybélyeg kérdése. Meg kell egy jó könyvelő, de manapság már havi 20-30-40 ezerért talál. Aztán kell persze egy ügyvéd, de az csak egyszer. Megfogalmazni a cégpapírokat. 30 ezerből meg lehet úszni. Pláne Szügyben. Aztán be kell jegyeztetni a cégbíróságon, az aprópénz. Számlát kell nyitni a bankban. Ha már ott van az ember, azt a kis pénzt mindjárt be is fizetheti, amit kell. A törzstőkét. Ha ez megvan, akkor telefon is kell, meg internet. Nem baj, ha számítógépet is beszerez az ember, mert a mama Szokol rádióján nehezen jön be a világháló. Autó is kell, mert busszal nehéz vállalkozásba kezdeni általában. Aztán már csak az első néhány havi cégfenntartást kell finanszíroznia, mert kell egy kis idő, ameddig nyereséges lesz. Be van persze jelentve a cégbe, de fizetést nem vesz ki, mert nincs miből. Attól a járulékokat még kell fizetni, meg a könyvelőt, a telefont, internetet, autót. Aztán később az adóelőleget, önkormányzati adót és egyéb terheket.

De Marika egy kretén, mert nem és nem érti, hogy övé a jövő, csak a kezét kell kinyújtania érte.

Ott van aztán Zsófi Patvarcon. Neki jó szakmája van, fodrász. El is kezd állást keresni a közeli Balassagyarmaton. Nem talál, mert alkalmazottat senki nem keres. Széket bérelhet, de ugye neki nincs még vendégköre. Nem baj, belevág azért. Lassan, keservesen lesznek vendégei. Építgeti a jövőjét, férjhez megy, gyereke születik. Kellene egy lakás, mert a mama egy szobájában szűken vannak. Spórol Zsófi, spórol a férje, aztán meg kapnak szocpolt, hitelt. Vesznek egy kicsi házat. Romos ugyan, de felújítják szépen. Igaz, hogy sokáig tart, de elkészül végül. Közben a férje rákapott az italra, de Zsófi reménykedik. Majd leszokik róla, csak vergődjenek egy kicsit jobb körülmények közé. A kisszobát átalakítja műhelynek, mert a gyereket nem hagyhatja a férjére. Nem meri. Ha nem dolgozik, részeg, hogy vigyázhatna így a kicsire. Otthon dolgozik hát. Annyi a vendége, mint ahány adóellenőr kopogtat. Sokat dolgozik, de csak nem javul a helyzet. Elválni nem lehet, a házat eladni nem tudják, mert a szocpol, meg a hitel...Zsófi kemény nő. Angolul tanul, aztán fogja a kislányát és a megspórolt kis pénzét és nekivág a világnak. Londonban hostelben laknak, aztán olcsó albérletben. Hirdet a neten, házhoz megy. Szorgalmas. Egy hajvágás árából egy hétig esznek a gyerekkel. Nem olcsó parizert. Bármit, amit kívánnak.Húst, gyümölcsöt, nasit.  Közben jól megtanulja a nyelvet, kiváltja a vállalkozói igazolványt. Dolgozik. Sokat, de nem annyit, mint itthon. Már szebb lakást tud bérelni, a gyerek angol iskolába jár. Van megtakarított pénze is. Néha hazajön. Nyaralni a gyerekkel.

Ott van aztán a kis Ödönke. Ő is egy apró faluban született, annak is a szélső házában. Ő is oviba ment, ahol hamar az óvónénik kedvence lett. Okos, kedves kis kölök és hatalmas lelke van neki! Mert az első napon nekiment a homokozóban a nagyoknak, akik nem engedték a kicsiket játszani. Ödönke ökölbe szorított kézzel ugrott nekik. "A homokozó mindenkié!" kiáltotta dacosan. Lett is mindjárt sok barátja, akikkel együtt játszott. Aztán egyszer leesett a kis szeleburdi a mászókáról. Jókora púp lett a kis homlokán, mindjárt kettő is. De ő nem sírt, csak nézett a nagy szemével. Az óvónénik hamar elfelejtették a dolgot, mert hát nagyobb baj nem történt. Nem vették észre, hogy Ödönke kezdte úgy érezni, az övé a homokozó. Meg a mászóka. A hinta is. Ott csak az játszhat, akinek ő megengedi. A kis pajtásai csodálkoztak, aztán néhányan nem játszottak vele tovább. Akik a pajtásai maradtak, először csak elnézték a kis mufurc zsarnokoskodását. "Majd elmúlik!"gondolták. Aztán már semmit nem gondoltak. Lassan ők maguk is elhitték, hogy Ödönke a homokozó királya. Más kisgyerek csak akkor játszhat, kaphat kisvödröt, lapátkát, ülhet fel a hintára, ha Ödönke úgy dönt. Ehhez igazodott mindenki, megszokták lassan. Ödönke elvégezte aztán az egyetemet, ahogy a kis barátai is. De nem akartak ők dolgozni, visszamentek inkább a homokozóba. Az óvónénik mosolyogva, de kicsit riadtan figyelik a dolgot, de nem lehet haragudni erre a kis bumfordira. Olyan helyes a dacosan villogó szeme, a szőrös kis pofija, az édesen dudorodó sörhasa! Majd megjön az esze, csak idő kell neki! Meg hát félnek is tőle kicsit...

Próbálták elmagyarázni régebben, hogy a homokozó, a játékok, meg minden az oviudvaron közös. Minden kislány és kisfiú egyformán játszhat vele, de Ödönke csúnya dührohamot kapott. Toporzékolt, csak úgy repült a homok. "Enyém! Minden az enyém!" - ordította. Azóta hagyják, csináljon amit akar. Végtére is ha nem mondanak neki ellent, akkor egész szépen elvan magának. Néha ad játékot annak, aki szépen kéri. A gyerekek megszokták, elfogadták. A többi kis lurkó meg mehet másik oviba, ahol szintén van homokozó, viszont nincs Ödönke.

Fotó: Lázár Gergő

Szólj hozzá

hülye