Tüntetésre hívnak civil szervezetek, a NAV botrány kapcsán.

Már a megnevezés is vicces...milyen botrány? Ebben az országban botrány, hogy egy érdektelenségbe fulladt szappanopera gyártását állami pénzből finanszírozták. Hogy vastagon túlszámlázták. Az nem botrány, hogy ezt a pénzt ki ítélte oda és a kárt ki fogja megfizetni. Az sem botrány, hogy ki lesz felelősségre vonva...mert senki.

Botrány, hogy egy nagyon okos és humánus miniszter megvendégel néhány gyereket egy luxus szállodában. Az nem botrány, hogy ugyanez a bölcs ember gyermeknevelésre alkalmatlannak nyilvánítja az anyagi gondokkal küzdő szülőket. Az sem botrány, hogy a megoldás ez ügyben nem a szegénység felszámolásában, hanem a gyermekek mielőbbi köznevelésbe vonásában látja.

Botrány, hogy karácsonykor ezrek állnak sorban egy tál ételért. Az nem botrány, hogy ama bizonyos ételt osztó gyülekezet nem minősülhet egyháznak, ebből eredően nem juthatnak állami támogatáshoz, sem felajánlható adószázalékhoz. Az sem botrány, hogy -szemben a nagyon komoly összegeket besöprő egyházakkal- évről évre ők segítenek a legtöbb rászorulón.

Botrány, hogy egy szintén nagyeszű pártkatona ocsmány, kefebajuszos nőt mintázó kulcstartót osztogat az éjféli misén. Az nem botrány, hogy az egyház ezt szemrebbenés nélkül tűri. Az sem botrány, hogy templomokban, papok aktív közreműködésével politikai agitáció zajlik.

Botrány, hogy egy szélsőjobbos polgármester lett. Az nem botrány, hogy Horthy szobrot lehet állítani ebben az országban. Az sem botrány, hogy lehet zsidózni, cigányozni, buzizni. Nem csak a falusi kocsmában, hanem a nemzet első számú színházában, bíróságon, Parlamentben.

Botrány, hogy egy volt NAV dolgozó tolvajt kiállt. Az nem botrány, hogy a rendőrség nála tartott házkutatást, figyelmen kívül hagyva a közérdekű bejelentő védelmét biztosító jogszabályt. Nem botrány, hogy nem kivizsgálni akarja a hatóság a bejelentés valódiságát, hanem megfélemlíteni a bejelentőt. Persze, érthető a lejáratási kísérlet. Hiszen ha a vádak igazak, buknának a pártok és a gazdaság prominens szereplői egyaránt. Esetleg kiderülne, hogy már régen nem az ország érdeke az elsődleges szempont, hanem a magánérdekek. Kiderülhetne, hogy néhány cégbirodalom milliárdokkal károsítja meg az országot, amit a hatalom aktívan támogat és védelmez. Kiderülhetne, hogy az illegálisan bezsebelt pénzek egy része visszacsorog a pártkasszákba és bőven csörgedezik a magánzsebekbe. Kiderülhetne, hogy olyan mértékben fonódott össze a cégóriások érdeke a pártok érdekével, amit nehéz lenne tiszta politikának nevezni. Más szó van erre. De persze nem fog kiderülni, mert olyan összegek, olyan háttérhatalmak húzódhatnak meg az árnyékban, amelyek messze erősebbek és hatékonyabbak a jognál, a törvényeknél és a becsületnél. 

Botrány, hogy tömegével mentek el ebből az országból a fiatalok. Az nem botrány, hogy akik miatt erre kényszerültek, azok még csak nem is titkolják az összeharácsolt vagyonokat, nem kell bujkálniuk, sem szégyenkezniük.

Botrány, hogy közmunkának titulált rabszolgatartást épít ki a kormány. Az nem botrány, hogy a tényleges foglalkoztatási arány 57% ma, ebben az országban. Az sem botrány, hogy lehetetlen megélni a közmunkáért kapott pénzből. Az sem botrány, hogy sokan még ehhez a nevetséges összeghez sem jutnak és teljesen reménytelen helyzetben várják, mikor halnak éhen, mikor fagynak meg.

Botrány, hogy az önkormányzati választások előtt tűzifát ígérnek/osztanak. Az nem botrány, hogy emberek kénytelenek fagyoskodni és akár a szavazatukat adni egy hét, egy hónap melegért.

Botrány, hogy a bankok nem oldják meg a hitelesek problémáit. Az nem botrány, hogy sok esetben az eredeti összeg többszörösére rúgó tartozás jókora hányada brutális büntetőkamatból és a behajtó cégek esetenként félmilliós munkadíjából áll. Az sem botrány, hogy egyik behajtó cég adja a bajba jutott hitelest a másiknak, a másik a harmadiknak, persze minden alkalommal bőséggel növelve a tartozást.

Botrány, hogy szét akarnak verni egy ökogazdaságot. Nem botrány, hogy termelők ezreit tették földönfutóvá és olyan új földbirtokosok jutottak földekhez, akiknek soha közük nem volt a mezőgazdasághoz. Az sem botrány, hogy falvak tucatjainak megélhetése vált lehetetlenné a környező földek baráti kézbe juttatása miatt.

Botrány, hogy a gyanú szerint a kormányzó párt megvette az egyik televíziós csatornát. Nem botrány, hogy szinte az összes önkormányzat kiadványai, a városi újságok kampánycélokat szolgálnak. Nem botrány, hogy a misén kampánybeszédek hangzanak el. Nem botrány, hogy az idős szüleim feltötlőkártyás telefonjára SMS jött a CÖF-től, melyben felhívják őket a békemenetben való részvételre. Jelzem, a szám nem nyilvános és soha nem regisztráltak sehová. Nem is tudnak. Mégis kaptak "üzit". Vajon hogyan?

Botrány, hogy mindezek büntetlenül megtörténhetnek. Botrány, hogy a felsoroltak csupán egy apró szeletét jelentik azoknak az eseteknek, amelyekért más országban már bőséggel börtön járna. Nem botrány, hogy gond nélkül nézünk félre minden alkalommal, amikor pedig pontosan tudjuk: meglopnak minket. Nem botrány, hogy az arcunkba röhögve veszik semmibe a jogainkat, tulajdonunkat és telepednek az életünkre. Nem botrány, hogy tűrjük mindezt. Nem botrány. Bűn. Márpedig előbb-utóbb el kell számolnunk önmagunknak, szüleinknek, a gyermekeinknek. Nem csak nekünk, a most hasznot húzóknak is el kell számolniuk. "Örökké nem eshet."

Fotó: Lázár Gergő