Megszületett hát a megállapodás. Vagy ahhoz hasonló. Miután másfél évig szumózott az ellenzék, feldarabolva önmagát, elriasztva a választók jókora hányadát, megállapodtak végre. Na, nem úgy általában, hanem hogy ki legyen a fővezér. Mármint hogy Mesterházy legyen. Mindegy, ez van. Remélhetőleg tisztában van a korlátaival és engedi majd, hogy a szakmai munkát hozzáértők végezzék, ő pedig megelégszik a dicsőséggel. Amely dicsőség egyelőre még csak erősen elméleti, halovány kis lehetőség. 

Az utolsó percig való tököléssel sikerült elérni, hogy sokan reményvesztetten forduljanak el a politikától. Szinte alig maradt már idő, nincs több lehetőség hibázni, hatalmi játszmákkal szórakozni. Nincs új erő a politikában, most be kell érni a régivel. Nem jó ez sem persze, mert fel kellett volna nőnie egy olyan fiatal politikai rétegnek, akik tisztán indulhatnak és képesek alternatívát kínálni. Most ez nem sikerült. Nem lehet más a politika. 

Az ellenzéknek nem ártana találni valami értelmes embert, aki képes megnyilatkozni a nevükben. El kellene magyarázni a megkeseredett választóknak, hogy ma ebben az országban 57%-os a foglalkoztatottság, szemben a máshol szokásos 72-75%-al. Hogy jelenleg 300 000 közmunkás rabszolga javítja a Fidesz statisztikát, Orbán Viktor nagyobb dicsőségére. Hogy mára meghaladta az 500 000 főt a külföldre menekültek száma. Hogy a regisztrált munkanélkülieken túl sokkal több az a munkanélküli, aki már semmilyen statisztikában nem szerepel, nincs nyilvántartva. Ellátást sem kap. A szegények aránya a lakosságon belül 50% körül van.

Hogy havonta ezrével mennek tönkre vállalkozók, vállalkozások. Hogy nem működnek a bankok, nincs pénz, nincs hitel a piacon. Ami még mozgatja a gazdaságot, az az Uniótól kapott forrás. Ezt pedig 80-90 %-ban elviszi a Simicska-Nyerges házaspár. Ez az optimista becslés. Mármint, hogy 10-20%-ot meghagynak másoknak.

El kellene mondani, hogy kifosztották ezt az országot. A magánnyugdíj elrablása azzal fog járni, hogy a ma 40-50 évesek nyugdíja (ha lesz egyáltalán), a mostani nyugdíjak durván felét fogja kitenni. El kell mondani, hogy Orbán és brigádja saját kézbe vette az állami vagyont, az erőforrásokat és mindent, amiből pénzt remélnek.

Most úgy állunk, hogy van egy Mesterházynk, akit valakik erősen támasztanak hátulról, el ne dőljön.

Van egy nagyon jó szakember és nagyon szar politikus Bajnaink, akit a Fidesz gond nélkül bukott miniszterelnökként aposztrofál, holott nem bukott. Egy évre vállalta a kormányzást a válság kellős közepén, nem is akart indulni a választásokon. Becsülettel és jól tette a dolgát. Egy év alatt megállította a lejtőn száguldó gazdaságot. A másik kedveskedő megjelölés a "libatolvaj", a 6 megnyert per ellenére. Bajnai pedig mintha nem lenne képes védekezni. Abban reménykedik talán, az emberek gondolkodnak. Hát nem.

Van még egy megkerülhetetlen Gyurcsányunk, aki képes volt a semmiből újra építeni önmagát. Egy ember, aki abba bukott bele, hogy igazat kezdett mondani. Rendet akart tenni a pártjában, ezért halálra ítélték. Hogy képes volt ennek ellenére talpra állni és "tényezővé" válni, minimum elgondolkodtató.

Van egy bűnözőkből összeverbuválódott kormányunk, szinte határtalan gazdasági, politikai hatalommal. 

Szerintem tehát az MSZP-nek kezdésként meg kellene ígérnie, hogy a választások után nagytakarítást rendez. Kezdve önmagán. Feltárja és nyilvánosságra hozza az általuk eddig elkövetett bűnöket, megtisztítja és újra építi a pártot. Ez persze azzal jár(na), hogy mondjuk Puch egy cellába kerül Simicskával. Jó barátok ők, nem fognak unatkozni.

Aztán össze kellene fogni nem csak a DK-val, hanem minden létező, változást akaró erővel. Mégpedig iszonyú gyorsan. Tudomásul kell venni és meg kell értetni az emberekkel, hogy minden eszmének (kivéve a szélsőségek) van helye és létjogosultsága. Helye van a liberális, szocialista, jobboldali, baloldali gondolatoknak. Mindenben van jó és helyes, azt kell megtalálni. Sokan vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk. Nem ellenséget kell látni a másikban, hanem tanulni a másiktól és tanítani.

Vissza kell állítani a jogrendet, a demokráciát. El kell számoltatni az elmúlt 4 év haszonélvezőit egytől egyig. A kártevőket felelősségre kell vonni, Matolcsytól Hoffman Rózsán keresztül Orbán Viktor vejéig. Semjéntől Polt Péterig, Obersovszkytól Fekete Györgyön át Andy Vajnáig. Selmeczi Gabriellától Kövér Lászlóig. Simicska Lajostól Orbán Viktorig.

Aztán el kell számoltatni és felelősségre kell vonni az elmúlt 25 év bűnöseit.

Tisztába kell tenni a múltunkat a rendszerváltás előtti időkből. Aztán előre kell haladnunk. De azt csak úgy lehet, ha nem lesünk folyamatosan hátrafelé. Akkor nem lesünk hátra, ha tudjuk, mi van ott.

Sürgősen alapítani kell egy rakás szórakoztató intézményt. Nosztalgia klubot, kertészkedős, hímzős, főzős, kártyázós, beszélgetős közösségeket. Meg kell győzni az embereket, ide járjanak, ne pedig a békemenetbe, szellemi honvédő szabadcsapatokba, magyar csapatba, tököm tudja mibe. Szólni kell az öregeknek, hogy béke van. Ne harcoljanak, mert a gyerekeiknek, unokáiknak ártanak. Ne támogassák Orbán Viktort a háborúban, mert ez a háború a gyerekeik, unokáik ellen folyik.

Az ellenzéknek pedig meg kell találnia az utat az emberekhez. El kell mondani a valóságot. Pontosan, tényszerűen bemutatni, mi is történik itt. Használni kell a kevés, nem kormánypárti sajtót. Az interneten rengeteg embert el lehet érni. Egy facebookos közösségben több választóhoz lehet szólni, mint 50 gyűlésen. Tessék bekopogni ezekhez a közösségekhez, szót kérni, beszélgetni. Érvelni, meggyőzni. Meghallgatni őket. Tessék az internetes portálokkal kapcsolatot teremteni. Nyilatkozni, érvelni. Ha ezt nem tudják megtenni, ha nem lesznek képesek leváltani a mostani rezsimet, akkor viszont kezdhetünk olaszul tanulni. Tanuljunk meg az árnyékban maradva sunnyogni. Habár a fogalom már jó ideje itt van velünk, de nevet nem mindenki tud adni neki. Segítek. Ez a jó szó, amit gyakorolnunk kell, ha nem vagyunk képesek elérni a változást:

OMERTA

Fotó: Lázár Gergő