Létrejött az áhított összefogás! Dögöljön meg mindenki! Nagyjából össze is foglaltam a mai magyar valóságot.

Részletezzük kicsit. Van egy baráti-családi-rokoni-elvtársi alapon működő rablóbanda. Mára nincs olyan területe a gazdaságnak, ami ne az ő érdekeiket szolgálná. Szemrebbenés nélkül viszik, amit érnek, márpedig hosszú a kezük. Van egy őket kiszolgáló, karrieréhes társaság. Mindenre kiterjedő kommunikációs hálózat (a "független" sajtótól a közmédiáig), majd a mindenre (a létező összes beruházás, szolgáltatás, kultúra, oktatás)  ráépülő magántársaságok sokasága. Az állami pénzek jó része náluk landol, majd kerül szétosztásra követhetetlen módon, osztalék formájában.

Második vonalban harcolnak a lojális "drukkerek." Persze ők sem maradnak éhen, ameddig van osztható trafik, föld, tankönyvbiznisz, nyelvoktatás, kaszinó, cafeteria-üzlet, ilyen-olyan művészeti és egyéb támogatás.

Aztán vannak az igazi "megvédemahontésaviktoregyisten" típusú elemek. Ők vannak többen és igazából ők nem kapnak semmit a baromságokon kívül. Mégis életüket és vérüket hajlandóak áldozni. Miért? Nem bonyolult ez sem.

"A röpirat csak serkent, felhívja valamire az olvasó figyelmét, de csak akkor éri el hatását, ha közvetlen utána az olvasót szóbelileg felvilágosítják. Erre pedig kizárólag a tömeggyûlés alkalmas.
A tömeggyûlés már csak azért is fontos, mert az egyén, aki mint a mozgalom jövendõ tagja egyelõre magára hagyatott, egyedül érzi magát, és így könnyen félelem szállhatja meg, elõször e tömeggyûléseken ébred annak tudatára, hogy egy nagyobb közösség tagja. Ez a legtöbb emberre serkentõleg és bátorítólag hat.... A nyáj keretén belül biztonságban érzi magát még akkor is, ha ezerféle indok ellent is mondana ennek.
A tömeggyûlés levegõje nemcsak fokozza az egyes ember erejét, hanem egyúttal bajtársi szellemet is teremt. Az új tan elsõ híve munkahelyén súlyos támadásoknak van kitéve, tehát okvetlenül szüksége van arra, hogy önbizalmát és meggyõzõdését növeljék azzal, hogy nagy és széleskörû alakulat tagja és harcosa. Ezt az érzést elõször a közös tömeggyûlés kelti fel benne. Ha kis mûhelyébõl vagy a nagyüzembõl, ahol amúgy is oly elenyészõen kicsinek érzi magát, elõször megy el a tömeggyûlésre, és ott vele egyetértõ emberek ezrei veszik körül, akkor három vagy négyezer ember lelkesedése, ellenállhatatlan mámora magával ragadja õt, és ezrek helyeslõ tapsvihara igazolja elõtte az új tan helyességét. Itt ébred fel benne elõször eddigi politikai meggyõzõdése feletti kételyének érzése, és ama varázsszerû befolyásnak hatalmába kerül, amelyet tömegszuggessziónak nevezünk. Ezrek akarása, vágya s ereje halmozódik fel benne. A kétkedõ férfiú, aki tétovázva jött el a gyûlésre, azt belül megerõsödve hagyja el, érzi, hogy egy nagy közösség tagjává vált."

Tudom, elég hosszú, de tessék szíves elolvasni. Aztán gondolkodni, ki írta ezeket a sorokat. Picit segítek. Az illető neve "H"-val kezdődik, de nem "abonnyal" végződik és ronda kis bajuszt viselt. Ismerős szisztéma? Ha nem, javaslom belekukkantani ebbe: http://orditok.blog.hu/2014/01/05/kedves_ellensegem_463

Na, tehát van ama bizonyos bűnszervezet és a köré csoportosult mindenki más. Aztán van az ellenzéknek nevezett formáció. Ők (magamat is ide értve) arról ismerszenek meg, hogy ahány, annyi véleményt fogalmaznak meg. Lehetőleg egymásnak, de akár önmaguknak is ellentmondva. Most példának okáért napok óta azon rugózik a média, hogy az agyazakkant Kerényi lapot indít. És? Nincs nagyobb bajunk? Egynél többször minek megemlékezni róla? Egy dologra jó az új, "hurrásárgaakacsa" újság. A komplett médiát tartósan leköti. Hovatovább fontosabb, mint az üvöltve megszült megállapodás az ellenzék soraiban. Amit pedig követelt mindenki, aki nem Orbán Viktor harcostársa. Amint bejelentették, hogy most akkor nagyon erősen összefognak, abban a pillanatban ugrott is rájuk a teljes ellenzék. A kormányoldalnak már nem sok tennivaló maradt. Selmeczi művésznő elsüti ugyan a "bukott baloldal", illetve a "rablóbanda Gyurcsány-Bajnai kormány" lózungokat, de kevés meggyőződéssel. Igaz is, mit strapálja magát feleslegesen? A végén még karikás lesz a táska a szeme alatt.

Vannak, akik Bajnait utálják, mások Mesterházyt, megint mások Gyurcsányt. Aztán van egy réteg, akik mindenkit. Követelik, hogy takarodjon a hatalom közeléből, aki idősebb 25 évesnél, mert az kommunista, az előző rendszer kiszolgálója, meg egyébként is kösse fel magát. Ugyanezen rétegtől érdeklődnék, hogy akkor mi legyen? Mert más momentán nincs a horizonton. Hol a fiatal generáció? Hol vannak a friss erők, az újonnan felnőtt politikusok, szakemberek? Hol vannak az ifjú pártok? Ideje lenne előbukkanni a sötétből.

A magam részéről teszek rá, minek hívják az ország vezérét, pártját. Lopjon kevesebbet, hazudjon visszafogottabban, állítsa helyre a demokratikus jogokat, hozza egyenesbe a gazdaságot, rendezze a kapcsolatainkat az Unióval és kezdjünk el felzárkózni a többi országhoz. Azt nem igénylem, hogy szeretni lehessen a miniszterelnököt, az ő minisztereit, pártját, akármijét. Csak becsülni, tisztelni lehessen, az elég. 

A fentebb leírt gyülekezetek együttesen sem teszik ki az ország lakosságának harmadát. A "kétharmad" nagy valószínűséggel nem olvassa sem a jobb-, sem a baloldali lapokat, portálokat, fórumokat, blogokat. Ívesen nem érdekli semmi, aminek köze van a politikához. Ő csak enni akar, fűteni, lakni, cipőt venni a gyereknek, dolgozni, élni. A választáson pedig ez a kétharmad fogja eldönteni, merre tartunk. 

    Fotó: Lázár Gergő