Bevallom, sikítófrászt kapok Schmuck Andortól. Úgy általánosságban. Nemrégiben pedig nagyot korrigált (mint a tőzsde szokott), a szociális temetés elleni akciójával. Szimpatikus volt a kiállása.

Tegnap este azonban kampánybeszédet rögtönzött a televízióban. Ez nem baj, más pártok képviselői is megragadnak minden alkalmat erre. Csak annyi ...mondjuk finoman: furcsaságot...nem mindenki tud összelapátolni néhány percben, mint az emlegetett jeles személyiség.

Mert ő össze akarna fogni a választási szövetséggel, de mégsem fog össze, mert a gazok nem akarják visszahozni a 13.-dik havi nyugdíjat. Márpedig az nagyon kell, mondá Schmuck Andor.

Gyorsan megnéztem a naptárat, de csak 12 hónapot találtam benne.

Értem én, mit akar mondani a kedves úr. Csakhogy szerintem a társadalom minden szintjén elég nagy a baj. A nyugdíjasok mára talán a leginkább biztonságban lévő réteg, hiszen a nyugdíj jön minden hónapban. Lehet vele kalkulálni, lehet rá számítani. Nem kell rettegni, hogy holnap kirúgja a nyugdíjbiztosító és akkor holnapután miből él. Feltételezem, a devizahitel sem ezt a csoportot érinti jellemzően. A családalapítás, gyermeknevelés is mögöttük van már.

Természetesen van kivétel és vannak nagyon nagy szegénységben élő idős emberek. De velük kiemelten kell foglalkozni, mert ők majdnem annyira védtelenek, mint a sérült társaink. Hiszen koruk, egészségi állapotuk miatt nem biztos, hogy tudnak munkát vállalni, kiegészítve így a jövedelmüket. De az ő problémájuk a szegénység, nem pedig a nyugdíjas lét témájába tartozik. Ehhez meg nincs köze a nem-létező-hónapban fizetendő nyugdíjnak.

Jelenleg 470 ezer ember van az országban, aki kevesebb, mint havi 50 ezer forintból kénytelen élni. Arról nem láttam statisztikát, hányan vannak, kiknek semmiféle jövedelmük nincs. Az biztos, hogy nem kevesen. Ez égető gond, kortól függetlenül megoldást kíván. Nem szabad engedni, hogy bárki ebben az országban éhezzen, hogy az alapvető szükségleteit fedezni ne tudja.

Az alultáplált, rendszeresen éhező gyermeken nem segít a 13.-dik havi nyugdíj, az biztos. Azon a középkorún sem segít, aki nyugdíjra nem jogosult még, munkát nem talál, megélni nem tud. Viszont éppen ez a réteg - a most 50 év körüliek- az, akinek a majdani nyugdíja több szempontból is kétséges. Hiszen ha tartósan munkanélküli, éveket veszít. Időben és forintban mérhető módon is. Ő kitermelte és befizette a mostani idősek nyugdíját, de az övét ki fogja előteremteni? Az a fiatal, aki külföldre menekült? A lenyúlt nyugdíjkasszát most nem is említem.

Azt gondolom, meg kell oldani azt, hogy senki ebben az országban ne nélkülözze az alapvető, az emberi élethez szükséges feltételeket. Sem gyermek, sem felnőtt. Senki. Biztosítani kell a szabadsághoz, emberséghez, demokráciához, munkához, emberi élethez való jogot. 

Aztán majd lehet töprengeni a 13.-dik havi nyugdíjon. Ha a megelőző 12 hónapban mindenki jövedelemhez jutott.

Fotó: Lázár Gergő