Kívül kerültem az időn. Hirtelen megszűnt a világ, nincsenek hírek, sem politika.

Semmit nem tudok semmiről. Meglepő, de nem is hiányzik.

Hogy mi történt?

Haza kellett jönnöm, szükség van a segítségemre.

Mobil internetet hoztam ugyan magammal, de lassú és instabil. Főleg lassú...

Van televízió, de a szüleim reggeltől estig a számukra érdekes sorozatokat nézik.

Ebből következően nem tudom, mi történik azon kívül, amit személyesen élek meg.

Ez önmagában nem egy izgalmas téma, bár egy blogban talán elfogadható. Ami miatt - legalábbis számomra érdekes,- ez a néhány nap, az az elzártság.

Persze, nem igazi elzártság, nem lakatlan szigeten vagyok.

De az ember hajlamos azt képzelni, mindenki úgy él, mint ő. Ez távolról sem önzés, egyszerűen annyira természetesek számunkra a mindennapjaink, hogy nem is gondolunk arra, mások máshogyan élnek.

Itt és most, számomra lelassult az idő. 

Nem tudom, az ellenzék kibékült, vagy összeveszett.

Azt tudom, hogy ki kellett cserélni a radiátoron a tömbszelencét, mert folyt.

Nem tudom, a kormány milyen bölcsességet talált ki mostanság.

Azt tudom, hogy apámat kihoztam a kórházból és itthon derült ki, két gyógyszer hiányzik. Doki péntek délután nem rendel. A patikában meghallgatták a problémámat. A kórházi zárójelentés alapján kiadták a gyógyszert, majd hétfőn vigyek receptet. Segíteni akartak, ezért segítettek.

Gőzöm nincs róla, mi van az INA részvények eladásával.

Itt viszont fura színe van a lángnak a tűzhelyen és a gáz fűtőértékére is panaszkodnak az emberek.

Nem tudom, az út mellé kihelyezett választási plakátok vitája hol tart.

A városka minden postaládáját minden nap rogyásig tömik termékbemutatókra invitáló reklámokkal. A szüleim postán is kapják a meghívókat. Van már masszírozós fotel, víztisztító, takarítógépek tömege, csodaedények, kutyafüle. Egy szoba szinte csak ezekkel van tele. Már túl idősek hozzá, hogy eljárjanak itthonról...de szerencsére van a televízióban teleshop. Tegnap jött meg a három tapadókorongos, világítós, lépcsőjáró bot és a csodaülőke, ami olyan, mintha gerinctámasza lenne. Pedig nincs.

Fogalmam sincs róla, az ellenzék szervez-e tüntetést.

A férfi, aki segít a szüleim házának rendbetételében, évekkel ezelőtt motorbalesetet szenvedett. Kómában volt, majd 2 év alatt tanult újra beszélni, járni. Sofőrként dolgozott, de persze többé nem vezethet. A lábadozás elvitte minden megtakarítását. Egy kis faházban él, amelyet szigetelt valahogy. A rokkantnyugdíja huszonezer forint. Az itteniek adnak neki munkát, hívják, ha kell segítség a ház körül. Persze nem tud mindent megcsinálni, ügyetlen és erőtlen a bal oldala, de azért lehet rá számítani egy csomó mindenben. Kap fát is a tüzeléshez. Hol itt, hol ott akad egy rönk számára. Nem kell koldulnia, dolgozhat a megélhetésért. Bár a NAV nem nézné jó szemmel, de a kisvárosba talán nem ér el a kezük.

Nem tudom, a Jobbik hol tart a helyezkedésben, összeköltözött-e már a kormánypárttal.

Itt a helyi kicsi TESCO a pláza. A faluról ide járó diákok ott gyülekeznek, az egyetlen kifőzde (vagy mi) köré. Nagyon sok cigány fiatal tanul szakmát a városban. Reménykedem, munkát is kapnak majd, amikor annak jön el az ideje. Cigányok és nem cigányok el tudnak majd helyezkedni.

A városka egy részét felújították. Uniós pályázaton nyertek hozzá pénzt. Más részét a településnek napról napra zabálja az enyészet. Lehangoló, haldokló minden. Nincsenek a járda mellett szemetesek, csak a csonkok meredeznek. Nincsenek szelektív hulladékgyűjtők, bár a zöld szigeteket évekkel ezelőtt kialakították számukra. A szemét és a konténerszállítás a 3 évvel ezelőtti több, mint duplájára ment fel. Néhány éve egy 3 köbméteres konténer 14 ezer volt. Most 38 ezret fizettem érte.

Beszélgetek az emberekkel. Ők így élnek nap, mint nap. Nem olvasnak híreket az interneten, nem érdekli őket. A televízióban inkább valami szórakoztató műsort keresnek. Elég a maguk baja, inkább kikapcsolódni, nevetni, sírni, borzongani akarnak. 

Elfordulnak a napi politikától. Legfeljebb a TV2 híradóját nézik, amiből megtudják, hol volt baleset, kit harapott meg a kutya, kit öltek meg. 

Nem érdekli őket sem az ATV, sem a Hír TV, sem az Echo.

Kapják a helyi újságot, mint minden település minden lakója.

A helyi lap a kormány hőstetteit és sikereit hirdeti.

Mint minden település minden helyi lapja.

Hát, így csordogál az élet a Világ végén, 100 km.-re a fővárostól. 

Fotó: Lázár Gergő