Próbálom érteni, mi történik körülöttem.

Nem "ismerd meg ellenséged" okán, egyszerűen kíváncsi vagyok. 

Mint embert, érdekel a másik ember gondolkodása, okai, céljai.

Televíziós vita. Egyik oldal-másik oldal.

- A Gyurcsány kormány emelte meg az ÁFA-t! - jelenti ki elszántan az egyik fél.

- Jó, de az Orbán kormány megfejelte még 2 %-al! - hangzik a válasz.

- Persze, mert ez a kormány az élő munka sarcolása helyett áttereli a fogyasztói típusú adókra a terheket!

- Tehát ha az előző kormány emelt ÁFA-t, az bűn, ha a mostani teszi ugyanezt, az erény? 

- Pontosan!

Kész. Kidolgozott szisztéma, begyakorolt panelek. Vitatkozni nem lehet, nincs kivel. Illetve lenne kivel, de neki meg nincs mivel.

Igaz ez minden téren.

Olvasom az Origo-n az angyalföldi rezsifórumról szóló beszámolót.

A fotókon bőven nem fiatalok és kismamák, pedig azt állították kormányoldalon, ők a rezsiharcosok és magyar csapatok.

Hacsak nem jött divatba 80 éves korban szülni, mert akkor talán fiatal anyukának minősül az ember.

Ha csak a képeket látnám, azt gondolnám, termékbemutatón készültek.

Ott látni hasonló korú és összetételű közönséget.

Régebben, az átkosban máshol is, de ez már új rendszer.

Azt hiszem...

De azért a termékbemutatós feeling visszaköszön a fórum egyéb területén is. 

Lehetséges, hogy a kormánypárt szónokai együtt edzenek a félmilliós matracot, légpárnás habverőt és egyéb baromságokat idős emberekre tukmáló ügynökökkel?

Ezen korosztály egy része vevő mindenre, ami valami csodát ígér.

Legyen az varázsfazék százezrekért, reumát gyógyító ágynemű, mágneses karkötő, a fiatalság vize, bármi.

Mint minden csaló, ezek az ügynökök is illúziót árulnak.

Mint minden csaló, ők jól élnek ebből, a "célközönség" pedig gazdagabb lesz egy újabb hazugsággal és egy semmire nem jó kacattal.

Tovább olvasva a cikket, erősen megütközöm.

Kiderül, az ellenség nem csupán a mocskosmulti meg az Unió. Az igazi ellenség köztük van!

Vagy köztünk...vagy micsoda.

Aljas egyének orvul beszivárognak ezekre a rezsiharcolósmagyarcsapatos termékbemutatókra, fülelnek, kihallgatják a titkokat, a nagyon elvetemültek akár magnóra is veszik! Vagy diktafonra. Vagy valamire.

Ebből világos lett számomra, az ellenség az, aki valami tévedés folytán itt merészel élni, ebben az országban, miközben nem a kormánypárt odaadó harcosa!

Nyilván én is ellenség vagyok, mert nem bírom megszeretni a kollégista fiúkat. Kezdjek félni?

Nem tudom, milyen megoldást dolgoznak ki a belső ellenség likvidálására, de semmi jó érzésem nincs.

Mondjuk, évek óta nincs.

Az egyik rezsicsapatharcos még azt is nehezményezte, hogy a piszkos baloldaliaknak is jár a rezsicsökkentés!

Na, tényleg!

Hosszas töprengés után sem jutott eszembe semmi szép, de még humánus gondolat sem.

Eddig jutottam a morfondírozásban, amikor csengettek.

A kéményseprő jött, elvégezni az éves ellenőrzést.

Ellenőrzött, adminisztrált, majd átnyújtotta a számlát és a munkalapot.

Felhívta a figyelmemet, hogy most óccsóbbért kéményseper-ellenőrzött, mint eddig. De erről nem csak ő köteles felvilágosítani, hanem fogok kapni igazi levelet, amiben részletesen kifejtik, mennyire jól jártam.

Megköszöntem a tájékoztatást az embernek, de az valahogy boldogtalannak tűnt.

- Nem örül? - érdeklődtem. - Hiszen magának is alacsonyabb a rezsi!

- De. - bólintott szomorú képpel.

- Nem nagyon látszik...

- Pedig húdejó! - bizonygatta, közben riadtan cikázott a tekintete. Talán attól félt, a kazán mögött rejtegetem az ellenséget, aki - Hop! Pál! - felkiáltással előugrik és elveszi az állását.

- Voltak elbocsátások? - próbálkoztam tovább.

- Neeem...

- Mennyivel csökkent a fizetés? (mert hülye azért nem vagyok!)

- Huszonötezerrel. Havonta. Fejenként. - nézett rám szomorúan.

Fizettem. Nem kértem a visszajárót. 

Így kicsit többe került a szolgáltatás, mint tavaly.

De legalább kaptam egy őszinte mosolyt cserébe.

                                           Fotó: lazarg.com