Jaj, olyan izgatott vagyok!

Végre!

Orbán Viktor pénteki rádió-monológjában közzé tette, miszerint ötleteket vár a munkahelyteremtés felpörgetésére.

Mert most csak 4 millióan dolgozunk (azt mondta a Vezér, ne firtassuk, hogy hol és mennyiért), de el szeretnénk érni az 5 milliós "álomhatárt".

Egy csónakban evezünk, naná, hogy segítek!

Na, rajtam ne múljon! Remek ötleteim vannak, de komolyan!

Sorolom. Jó?

Az összes vezető politikust, hivatalnokot, közszolgát, aki emberileg, szakmailag, erkölcsileg alkalmatlan az általa betöltött pozícióra, közmunkára kell küldeni! 

Nem most!

Előbb hadd mondjam végig. Nem szeretek magamban beszélni. Majd utána.

Na tehát! Tetszik figyelni?

Szólni kellene a nagyon szimpatikus Deutsch barátjának, hogy kerítse elő a stadion beléptető rendszereket.

Elhányta valahová, azt sem tudja, hol vannak. De hát fiatalság mohóság, mint tudjuk.

Szóval el kellene adni ezeket a kapukat, ha már nekünk nem kell. Annak idején 4 milliárdba kerültek, plusz az apró.

Persze már biztosan nem érnek annyit, de hát féláron csak kell valakinek.

Abból a pénzből rendbe lehetne tenni néhány falut, hogy vonzó legyen az idegenforgalomnak, a helyiek pedig talán meg tudnának ebből élni.

Biztosan lehet még találni elfekvő ezt-azt ,aminek az árából más falvakat is talpra lehet állítani.

Aztán el kellene azon gondolkodni, hogy mi már nem nagyon leszünk ipari nagyhatalom.

Akkor se, ha az előző kormányok által idehozott járműipar jól prosperál.

Gyémántbányáról nem tudok, tengerük sincs, de még jelentős olajkészleteink is a nemzeti ABC polcain porosodnak, étolajnak álcázva.

Van viszont jó klímánk, vannak öntözésre alkalmas folyóink, gazdag földjeink, szorgos kezünk.

Aki kedvet és képességet érez magában, az termelhetne. Állatokat tarthatna.

Jó, tudom. Ciki, mert vissza kellene venni a földet a cimboráktól, de hát valamit valamiért.

Tehát ha földhöz jutna, aki ezzel szeretne foglalkozni, lehetne állattartás, növénytermesztés.

Lehetne rá telepíteni feldolgozó ipart. Nem feltétlenül nagyot, csak olyan kicsit. Elég az nekünk.

Hűtőházakat, lekvár/szörp feldolgozókat, vágóhidakat.

Sok embernek adna munkát és megélhetést az is.

Kerülhetne a boltok polcaira magyar hús, kézműves termékek, sajtok, kolbászok, ilyesmi.

Ha sokat fel tudna venni a kereskedelem, akár megfizethető áron is adhatnák a termelők.

Kormányközi megállapodásokkal (vagy mi kell ehhez) akár külföldi piacra is el tudnának jutni a termékek.

A trafik ügyet is át kellene gondolni, ugyanis nem a multikkal tetszett kicsellózni, hanem a kisvállalkozókkal. De abból sokkal. Ha ők vissza kaphatnák a kis boltjukat, mindjárt előbbre lennénk vagy negyvenezer munkahellyel.

A tankönyvpiacot is vissza kellene csinálni, ugyanezen okból.

Meg a nyelvoktatást.

A mindenféle szobrokra, emlékművekre, tér átrendezésre és hasonló, most kicsit sem fontos dologra szánt pénzből az egyetemek mellett létre lehetne hozni olyan központokat, ahová a tehetséges fiatalokat akár fel is vennék. Dolgozni. Olyat, ahol az egyetemmel közös kutatások, fejlesztések folyhatnának.  Ha megfelelő a szabályozás, külföldi cégek szívesen települnek ilyen helyekre, akkor nem szívnák el a szürkeállományt, hanem ide hoznák a pénzt. Más országokban ez jól működik. Nálunk is vergődnek vele, kevés sikerrel. Lehetne Nemzeti szilikon-völgyünk. Völgyecskénk. Vagy völgyecskéink, ha ügyesek vagyunk.

Esetleg a MALÉV ügyben is lépni kellene, az is sok munkahelyet jelentene.

A médiát is szabadon engedhetnék, mert akkor sok -ma munkanélküli- tehetséges újságíró, tévés, rádiós tudna ismét dolgozni. Akár új lapok is indulhatnának, mert ha a hirdetési piacról le tetszene venni a "baráti kezeket", mernének hirdetni máshol is, nem csak az Önök által "ajánlott" helyeken. Aztán a piac és az olvasók, nézők, hallgatók eldöntenék, életben tartják, vagy sem az adott újságot, rádiót, televíziót.

Ha a beruházók biztosak lehetnének abban, hogy jövő héten is a mai szabályok érvényesek, talán szívesebben hoznának létre munkahelyeket.

A forintot is jó lenne kicsit megerősíteni, ugyanis nekünk nem annyira jó, hogy rossz. Az árfolyam.

A Közgépet is nyakon kellene csapni, mert igen sok vállalkozás (és persze igen sok munkahely) megtartható lenne, ha másnak is jutnának források.

Az egyéni és kisvállalkozásokat támogatni kellene. Ehhez pénzre sem lenne szükség. Van olyan ország, ahol az engedélyhez kötött vállalkozásokon kívül a többit szabadon meg lehet kezdeni.

Nem kell hozzá ezer engedély, hatósági vizsgálat, kutyaf...sza. Csak bemegy a vállalkozni akaró az önkormányzathoz, bejelenti és kész. Be van jegyezve. Ingyenbe. Az első évben még az ÁFA-t is megtarthatja, a másodikban befizeti, de nem adózik, a harmadik évtől adózik. Addigra vagy kiderül, hogy életképtelen az ötlet, vagy megerősödik a vállalkozás és akár munkát is adhat másoknak. Mert például ha Mari néni kiflit akar sütni a tulajdon konyhájában, Józsi bácsi széket akar faragni, miért kellene ahhoz ezer engedély, hatástanulmány és fittyfene? Csinálja, aztán éljen meg belőle. 

A hatóságokat (az összeset, a nemzetieket is!) jól át kellene vizsgálni. Rendet rakni. Ők aztán a piacon raknának rendet rendesen. Az adócsalókat, ügyeskedőket, számlagyárosokat és hasonló élősködőket kiszűrnék, (a nagyokat is, nem csak a kicsiket!) mindjárt levegőhöz jutna a többi, becsületes cég. Mondjuk nem lenne baj, ha a terheket is csökkenteni tetszene. Tudom, a SZJA baromi alacsony. Na de a többi izé meg állatira magas. Attól, hogy másnak hívják és nem adónak, még sok az. 

A stadion-projektet is jó lenne átgondolni.

Mert ugye, ha úgy hozza az Élet, hogy vissza kell költözni Felcsútra, az csak jó. Mármint nekünk. Nekünk jó, na. De hiába nagy az Ön kedves családja és baráti köre, ha naponta négyszer testületileg átvonulnak a kert végében álló stadionba szurkolni a Felcsút S.K.-nak, -ha van meccs, ha nincs-  akkor sem tudják kitermelni a fenntartási költséget. (Az S.K. természetesen sport klubot jelent, csak nemzeti nyelven írtam. Azért szólok, félre ne értse valaki)

Szét kellene nézni, hol fordul elő olyan szörnyűség, hogy kirúgják a főállású munkavállalót és közmunkásként veszik vissza, vagy közmunkást alkalmaznak helyette. Azt csiripelik a turulok, előfordul itt-ott. Azokat a munkahelyeket is meg lehetne menteni.

Jaj, annyi ötletem lenne még! Csak félek, máris túlszaladtam az egymillió munkahelyen. Abba is hagyom, nehogy túlfoglalkoztatottságba hajszoljam az országot.

Még csak azt szeretném mondani (ha már így csacsogunk egymással), hogy tessék szíves szólni a kollégájának. Most nem tudom hirtelen a nevét, olyan rossz arcú, szarul öltözött, nagydarab pasas. Tegnap volt itt a nappalinkban (szerencsére televízión keresztül), amikor is egy lakótelepen élő úr nappalijába nyomult be huszadmagával. A lakás megrohant tulajdonosa sírással küszködve szepegte világgá, mennyire örül a 61 ezer rezsimegtakarított forintnak ő is, a vele élő lánya és az egy szobában lakó 3 unoka is. Na, szóval tessék már szólni a rosszarcúnak, világosítsa fel a lakástulajdonost: Európa  közepén, ebben az évszázadban nem az a valami, hogy tud venni a rezsiszörnytől visszazsákmányolt pénzből cipőt. Normális országban NEM lakik egy szobában 3 gyerek és NEM él egy lakásban a felnőtt lányával a szülő.

Na, csak ezt akartam mondani. Remélem, hasznát veszi az ötleteimnek.

Maradok (mint eddig is) tiszteletlen.

A múltkori választópolgár.

Fotó: lazarg.com