Úgy látszik, a választásokig hátralévő időt össznépi öklendezéssel tölthetjük.

Vagy csak én, bár nem hinném, hogy egyedül vagyok az emésztési problémáimmal.

Mennyire kell vaknak, süketnek és ostobának lenni ahhoz, hogy elegendő legyen a "hívószavak" harsogása a boldogsághoz?

A hazugságok folyamatos ismételgetése kevés, attól a hazugság nem válik igazsággá.

Átlátszó trükkök, gerinctelen sajtómunkások tömegei, naponta felröppenő "bombasztikus" hírek, a kormánypárt hátsó feléből ki sem látszó haszonlesők bélféreg-szerű nyüzsgése színesíti a mindennapokat.

Változott a "vitakultúra" annyiban, hogy az eddigi direkt személyeskedést felváltja a "Hol voltál eddig...?! Akkor nem zavart...?! Most jöttél rá, hogy...?!" kezdetű konzervduma.

Maradtak persze mindenhol kötelezően cuppogva csócsált aranyköpések, mint a "bukott", "álbaloldal", "őszödi" és a "hazug" szavak mindenhol és mindenáron való alkalmazása.

A kétség kívül legalább annyira okos, amennyire szép szóvivő-asszonytól kezdve a legutolsó, mindenhol megnyilatkozó trollig kötelezően be vannak építve a mondanivalóba a sulykolni kívánt elemek.

Értem én, hogy vannak prioritások.

Például a hatalom.

A pénz.

A pénz és a hatalom.

A hatalom és a pénz.

Így valahogy, ebben a sorrendben.

Csak az az aprócska probléma, hogy néhány millióan belerokkanunk abba, hogy pár ügyes üzletember hihetetlen vagyonra tegyen szert.

Eddig konkrétan négymillió ember sodródott nyomorba.

Másfél millióan élnek havi 10-20 ezer forintból.

A regisztrált munkanélküliek fele, ami 300 ezer embert jelent, semmiféle ellátást nem kap.

Arra gondolni sem merek, hányan vannak, akik nem látszanak a statisztikákban.

A gazdasági válság hatása tagadhatatlan. De mindent, ami ebben az országban történik, nem lehet azzal magyarázni.

A hazugságokkal nem lehet megetetni az éhezőket, nem lehet vele fűteni, cipő helyett nem húzhatjuk a gyerek lábára.

A különféle civil szervezetek nem képesek mindenkin segíteni.

Felkavarodott az iszap. Mint mindig, az alacsony fajsúlyú dolgok bukkantak a felszínre és mára beterítenek mindent.

Ez nem csupán az "elitre" igaz.

Huszonéves üzletvezetők aláznak meg középkorú embereket, mert tudják, nincs hová menniük, mindent el kell tűrniük, ha nem akarnak munkanélkülivé válni.

Emberi, erkölcsi, szakmai nullák kapaszkodnak vezető pozícióba minden területen és élnek vissza pünkösdi királyságukkal.

Gerinctelen iparosok tetszelegnek az "objektív" közmédia kirakataiban.

Olyan "politikusok" vezetik az országot, akik réges-régen elszakadtak a valóságtól, vagy soha nem is ismerték azt.

Az iskolapadból a politikába katapultáltak sokan, közben soha, egyetlen percig sem szembesültek azzal, mit jelent dolgozni, pénzt beosztani, munkát keresni, nehézségekkel megküzdeni.

Vénemberek, a múltjukat önmaguk előtt is megtagadva, erkölcsi etalonnak hirdetik magukat.

Zavarodott elméjű "szakemberek" kísérleteznek milliók életével.

Az országot saját játszótérnek tekintve, az embereket statisztikai adatoknak, vagy egyenesen sakkfiguráknak képzelve játsszák a maguk játékát.

Az ország első embere évek óta nem vállal egyetlen nyilvános vitát, interjút, beszélgetést.

Csak a "kiválasztott" média közvetítheti a monológokat, papírból felolvasott magvas és szellemes szónoklatait sem adja elő bárhol, kizárólag megfelelő "riporterek" megfelelő kérdésére válaszol.

Mi fog történni, ha újabb ciklust sikerül kicsikarni?

Hogyan fognak elszámolni a felhalmozódott, vészesen tornyosuló bajokkal?

Mert hamarosan a nyakukba szakadnak a hazugságok.

Ki lesz a hibás?

Az Unió? A válság? Az álbaloldal? Gyurcsánybajnai?

Szembesülni kell az emelkedő államadóssággal.

A forint zuhanásával.

A magas munkanélküliséggel.

A nyomorral, ami csak növekedni fog.

Az egészségügy tragikus állapotával.

Kórházak sorozatos csődjével.

A nyugdíjrendszer tarthatatlanságával.

Hajléktalanok tömegével.

Az orvosi ellátás hiányában elkerülhetetlen betegségekkel.

A nincstelenség kapcsán egyre inkább elharapódzó bűnözéssel.

A tanulatlansággal.

Hogyan fogja ezt megoldani a kormánypárt?

Sehogy? Úgy gondolja, majd megmagyarázza? Ezt is?

A hazugságok egy idő után elvékonyodnak, mint a kopott ruha. Kilyukadnak, áttetszővé válnak.

Ezen nem fog segíteni az sem, ha naponta üvöltik az arcunkba, mennyire jól élünk.

A fenyegetettség, a félelem csak egy ideig tartja féken a rettegőt. Amikor már nincs mit veszíteni, félni sem fog többé.

Mi fog akkor történni?

Kilépünk az Unióból? Mert akkor már semmi gátja nem marad a korlátlan hatalomnak.

Belépünk egy új "Szovjetúnióba"? Mert az ország önmagában megélni nem képes.

Mik a tervek? Mert tervek vannak, abban biztos vagyok.

Vagy ezekben a tervekben mi, emberek nem szerepelünk?

Vagy ennyien nem szerepelünk?

Csak a barátok, rokonok, elvtársak és a hű szolgák?

A többiekkel mi lesz?

Mehetünk?

Vagy már nem is mehetünk, mert ránk zárják a ketrecet?

Az elmútnyócév, gyurcsányahibás, libásbajnai, álbaloldal, bukott ellenzék, összeborulás párt, simonügy, zuschlagbomba - önmagában nem kormányprogram.

Értem én, hogy húzzon a vérbe mindenki, aki az Önök féltve őrzött hatalmára tör.

Azt is értem, hogy minden eszközzel meg kell tartani a hatalmat, mert mára túl sok a vesztenivaló.

Nem csupán, elsősorban nem politikai vesztenivalóról beszélek.

Kevés kisangyal forog a politika színpadán, mindenkinek van elszámolni valója.

Na de amikor a háttérország szürke eminenciásainak esetleges elszámoltatása a tét, akkor minden módon meg kell tartani a gyeplőt.

Kevesen, túl sokat veszíthetnek.

De tessék mondani!

Velünk, többiekkel mi lesz?

Mi sokan, túl sokat veszítettünk már eddig is. 

Vagy majd megköszönik az együttműködésünket és víz alá nyomják a fejünket?

Fotó: lazarg.com