2014. már 16.

Csak egy perc

írta: E_S
Csak egy perc

Csupán három hét és választás.

Akkor eldől...mi is? Mi fog eldőlni?

Félek, semmi.

Az persze igen, hogy milyen kormánya lesz az országnak.

Pontosabban az, milyen összetételben vezetik az országot.

Abban csak reménykedni tudok, hogy a Fidesz nem kap újabb kétharmadot.

Annak kevés a valószínűsége, hogy az ellenzék kétharmadot kapjon.

Nem is lenne jó. Az egyeduralom soha nem jó.

Valószínűbb, hogy valamiféle közös munkára kényszerül a mostani kormánypárt és a mostani ellenzék.

A kérdés már csak az, képesek lesznek-e rá?

Képes lesz-e maga a társadalom a megbékélésre?

Megint úgy kell választanom, hogy nem valamelyik párt, ideológia mellett, hanem valami ellen voksolok.

Amikor a Fidesz négy évvel ezelőtt kormányra került, nagy volt a várakozás.

Hiszen az előző kormányzás nem volt jó.

Korrupt volt és tehetetlen. Ez még akkor is igaz, ha az is tény: a Fidesz mindent megtett azért, hogy a kormány tehetetlen legyen. Ennek érdekében semmi nem volt túl drága, semmi nem volt túl mocskos.

Talán, ha a "válságkormány" marad, ha kapnak négy évet, most nem tartanánk itt.

De nem maradt.

A választásokon elsöprő Fidesz győzelem született.

Kétharmad, amelyet fel lehetett volna használni az ország, mindannyiunk érdekében.

Élni lehetett volna a felhatalmazással, hogy valóban kilábaljunk a válságból és együtt haladjunk az Unió többi tagállamával.

Be lehetett volna vonni az ellenzéket a munkába.

Meg lehetett volna hallgatni a szakmai és civil szervezeteket.

Lehetett volna hozni közös döntéseket.

Működhetett volna a Parlament.

A Fidesz nem élt ezzel a lehetőséggel, hanem egyértelműen, szemérmetlenül és aljas módon visszaélt vele.

Nem az ország stabilizálása volt a prioritás, hanem saját hatalmának örök időkre történő biztosítása.

Mint ellenzékben, kormányon sem volt semmi túl drága, sem túl mocskos.

Mostanra bekebelezett mindent, ami érték volt ebben az országban.

Nem csak, elsősorban nem az anyagi javakról beszélek, az a nyomozó hatóság és a bíróságok dolga lesz, amikor ennek jön el az ideje.

Sokkal nagyobb bűn azonban, amit a társadalomban műveltek.

A folyamatos harckészültség, az állandó támadások minden irányból semmi más célt nem szolgálnak, mint a hazugságok leplezését.

Hiszen akinek a háza falán golyók kopognak, az nem fog töprengeni. Védekezni fog, mert az ösztönös.

Mindez pedig nem az ország anyagi, erkölcsi, társadalmi épüléséről szól.

A pénzről és a hatalomról szól.

Korlátlan hatalomról és iszonyatosan sok pénzről.

Mára (bár ezt sokan nem szívesen mondjuk ki) diktatúra van.

Nem csupán az a diktatúra, amelyben börtönbe csuknak, kivégeznek, összevernek.

Az önmagában nem demokrácia, hogy az interneten (amit a kormány nem tud az irányítása alá vonni) el lehet mondani a véleményemet.

Diktatúra az, amikor a média 95%-a kormánykézben, kormánypropagandát folytat.

Diktatúra az, amikor az alkalmazottnak féltenie kell az állását, ha kritikát fogalmaz meg a kormányzattal szemben.

Diktatúra, amikor a sajtó irányított, a tájékoztatás nem objektív és nem kiegyensúlyozott.

Hazugságok olyan kusza hálójával fedték le az országot, amely millió helyen átlátszó, mégis hatékony.

Mindenki tud az elképesztő rablásokról, az ország totális kifosztásáról.

Tudjuk a neveket, a magánkezekbe áramló közpénzeket, a meghasonlott elmére valló építkezéseket.

Tudunk az államosításokról, az államosított közvagyonok eltulajdonításáról.

Tudunk az ország anyagi, erkölcsi kifosztásáról.

Mindannyian tudunk erről, látjuk, láthatjuk.

Mégis képes a társadalom egy része meggyőzni önmagát, hogy ez így rendben van.

A kormány oldalán (nem nevezem jobboldalnak, mert mint minden körülöttük, a jobboldaliságuk is hazugság) mára nem maradt értelmiség.

Nem véletlen az, hogy szinte a kínai "kulturális forradalom" mintájára hadjárat indult mindenki ellen, aki képes és hajlandó gondolkodni.

Mára szitokszó lett a filozófus, szociológus, liberális, demokrata, értelmiségi, baloldali gondolkodás.

Minden, a Fidesz hazug rablógazdasága ellen megnyilatkozó író, újságíró, átlagpolgár ellenség és áruló.

 

"A 2014-es választások minden bizonnyal hathatóst választ adnak majd a saját országukat kiárusító, saját népük ellen külföldi szövetségeseket mozgósító magyarországi „ellenzéknek” is."

                           Csizmadia László (CÖF) - Levél a szellemi honvédőkhöz 2013.07.08.

 

Így lehet mindenkit ellenséggé nyilvánítani, aki nem a kormánypárt oldalán áll.

Ma már nem csupán kreált külső ellenség, hanem belső ellenség is rendelkezésre áll.

Lehet ellene, ellenünk harcolni, gyűlölködni, acsarkodni.

Seregeik harcban állnak, aki nem velük van, az ellenség.

Pusztuljon, vagy takarodjon.

Nem tagja a nemzetnek, nem tartozik közéjük.

Valami iszonyatosan torz gondolkodás, mérhetetlenül alattomos és hazug propaganda eredményeként sokan valóban hiszik azt, hogy háború van.

Csupán azzal a hazugsággal, hogy amennyiben nem a Fidesz marad totális hatalomgyakorló, akkor a kommunista diktatúra következik be, elég hívet és szavazatot szerez a kormánypárt.

Ha valaki kívülről nézi ezt a beteg színjátékot, amely most nálunk zajlik, bizonyosan nem fogja érteni.

Úgy tűnhet, a kommunista diktatúra és az áljobboldali diktatúra között készülünk választani.

Holott senki nem akar ebben az országban diktatúrában élni, ez teljesen biztos.

Jó lenne nagy levegőt venni az összes oldalon.

Szükséges lenne körülnézni, gondolkodni.

Beszélgetni.

Nincsen ellenség.

Az Unió sem az.

Az Unió, mint olyan, agyatlan.

A mindenkori kormánynak feladata az ország érdekeit szem előtt tartva kiállni az érdekeinkért.

Ezt teszi minden tagállam kormánya.

Mégsem üvölti senki, hogy harcban áll és támadják.

Csak mi.

Csak mi üvöltünk, csak minket támadnak, csak minket akarnak leigázni, kifosztani, gyarmatosítani.

Minket szipolyoznak a multik, nyomorítanak a bankok, mindenki ellenünk fenekedik.

Körülöttünk már két éve múlóban a válság, mi még mindig a mélyén vagyunk.

Mi lehet ennek az oka?

Mit vétettünk?

Semmit. Ordas hazugságok miatt ragadunk kaszát, kapát.

Csapkodunk minden irányba, ütjük a gaz nyugatot és egymást.

Kinek állhat érdekében, hogy egymás torkának ugorjunk?

Kinek jó az, ha gondolkodás helyett üvöltünk, beszélgetés helyett harcolunk?

Nekünk, embereknek bizonyosan nem jó.

Nem érdekünk. Az országnak sem érdeke.

Hát akkor? 

Ki támad kicsodát és mi célból?

Ismerjük már fel, mi történik itt valójában!

Álljunk meg egy pillanatra és nyissuk ki a szemünket!

Ne hallgassunk a hazugokra, mindegy, melyik oldalról ordítanak is a fülünkbe!

Sok, nagyon sok múlik ezen. 

Több, mint az elmúlt évtizedekben bármikor.

Hallgassunk el, gondolkodjunk.

Egyetlen percre felejtsük el, mit mondtak a televízióban, mit olvastunk.

Nézzük meg, mi van körülöttünk, a valóságban.

Talán sikerül meglátni az igazságot.

Talán elegendő idő a döntéshez: merre tovább?

Elegendő idő átgondolni: nem a Fideszről és nem az Mszp-ről szól az életünk.

Az életünk rólunk és egymásról szól.

Tudnunk kell, ezután is lesz jobb és bal.

Lesz lent és fent.

A Világ nem fog kifordulni a sarkából.

A kérdés az, mi merre megyünk tovább?

Nem kell hozzá sok.

Csak egy perc.

 egy perc.jpgFotó: lazarg.com

 

Szólj hozzá

politika választás harc hazugság