Előre jelzem, az alábbiakban fikcióval kevert tények olvashatók, hasonlóan a Matolcsy György hőstetteiről szóló mesekönyvhöz.

Az írói szabadság (ha még nem betonozták bele az Alaptörvénybe) eszközeivel világítok rá két óriás párharcára, két hazafi parázs vitájára.

Történt pedig, hogy a bátor kérdéseiről, megingathatatlan elveiről ismert, többszörös Obersovszky-díjas Obersovszky Péter interjút készített az ország legbátrabb férfiújával, nemzetünk büszkeségével, Orbán Viktor Miniszterelnök Úrral (nem merek kis kezdőbetűt használni...jobb a békesség).

Mindjárt az interjú elején megfagyott a levegő a stúdióban, hiszen az óvatlan, ámde hőslelkű riporter úgy aposztrofálta a misztikus családi ezüst, a Seuso-kincsek megérkeztét, mint ami "hazakerült".

Szerencsére hős Vezérünk azonnal korrigált, miszerint nem "hazakerült, hanem hazahoztuk!"

Mindjárt nem mindegy, ugye.

Merthogy 4,5-4,7 milliárd forintért megvásárolt őrzési jogunk komoly fegyvertény, majdnem vetekszik a felcsúti stadion bal alsó sarkának csücskével.

Ezután Orbán Viktor leverte a cölöpöket, melyre a következő kormányzati ciklusban szögesdrótból halasi csipkét óhajt verni, hogy mi jobban érezzük magunkat e kicsiny, ámde hazában.

Emígyen becölöpözve néhány szóban méltatta önmagát a Miniszterelnök, amikor is szerényen megemlítette az új Alaptörvényt, a gazdasági összeomlás elkerülését és a korábban rosszul működő rendszerek, például az egészségügy, az oktatás, a gazdaság, az adósságkezelés és az adórendszer átalakítását.

Végül összefoglalta hőstetteit, miszerint visszaszerezte az országot a magyaroknak.

Szóba került még az oktatás sikeressége, minek folytán fiataljaink érthetetlen módon egyre hülyébbek, a bankrendszer, amit hamarosan saját kezébe vesz a mi Vezérünk, valamint a földek, amiket szintén.

A megmentett nyugdíjak, valamint nyugdíjasok ügye is szóba került, végül kiderült, miért nem lesz miniszterelnök-jelölti vita.

Csak.

A többszörösen díjas Obersovszky nem tudott minden kérdést feltenni, amit pedig nagyon akart.

Egyrészt szorította a műsoridő, másrészt a szuszpenzor, harmadrészt beragadt a nyelve.

Ezért bátorkodom én kipótolni a lelkünkben maradt űrt, persze csak amúgy fikciósan.

- Miért kellett most nekünk sok pénzért néhány vájdling, amikben egy római polgár mosott lábat?

- A megmentett nyugdíjak kapcsán érdeklődnék: hol a f...ban van a Selmeczi Gabriella által gyámság alá vett pénz? Azt mondta a drága hölgy, megvédi nekünk. Már csak azért érdekel, mert a most középkorúaknak miből fognak fizetni? Vagy kapunk egy ezüst bilit a kollekcióból?

- Ha már nyugdíj...a most nyugdíjasoknak ki fogja néhány év múlva megtermelni a pénzt? A közmunkások? A munkanélküliek? A külföldre menekültek? 

- Legfőbb kérdés: Miért tetszik annyira fosni a vitától? Gáz van? Nincs gáz? Mi a pálya, a felcsútin kívül?

Záró akkordként álljon itt e nagyszerű államférfi frappáns válasza az iménti kérdésre:

"Nem fogok felületet biztosítani a saját testemen keresztül a támadásokra, ócsárlásokra"

Szakorvosok és a hálás utókor hosszan elemezheti majd ezt a mondatot, úgy is, mint az általános bölcsesség kútfőjét, forrását és alapkövét.

Jaj nekünk!