Békemenet.

Nem tudom, hányan voltak. Sokan. Túl sokan.

Spirituális élmény...

Hetekre erőt adó csoda...

Összetartozás...

Ilyesmik hangzottak el a résztvevők szájából.

Most nem foglalkozom azzal, hogy honnan és ki küldte az sms-eket, a buszokat.

Azzal sem, valójában hányan voltak.

Legyen félmillió, ahogy azt egy kormányközeli lapban olvastam.

Félmillió ember-egy békemenet-egy egység.

Mire gondolnak vajon, menetelés közben?

Mit érez a békemenetnyi közmunkás?

Hat békemenetnyi ember kénytelen alapvető dolgokat nélkülözni, éhezni, fázni.

Békemenetnyi ember nem talál állást. Hivatalosan. Valójában sokkal több.

Fél békemenetnyi gyermek éhezik minden áldott nap.

Tíz békemenetre való honfitársunk él nagyon nehezen, a szegénység különféle fokain megrekedve, vagy egyre lejjebb csúszva.

Menetelés közben gondolnak arra a félmilliónál is több honfitársunkra, aki kénytelen volt elhagyni a hazáját?

A kint élők mit gondolnak, látva a masírozó tömeget?

Mit gondolnak, amikor nézik a képeket, a "szeretünkviktor", "megvédünkviktor", "hajráviktor" - ragyog a nénik szemében az áhítat.

Viktoruk képe a szívükben, valahol Szécsi Pál és Zámbó Jimmy között.

A menetelő bácsik lelkében,  Puskás Öcsi és a Kőbányai Világos között.

Az "addigjómígkádárél" transzparens mellett.

Mire gondol az a békemenetnyi gyermek, a mi gyermekeink, akik kénytelenek más országban keresni a boldogulást?

Mit gondol az a két-békemenetnyi szülő, aki úgy fekszik le minden este, hogy a kezében lüktet a simogatás, amit nem tud annak adni, akinek az jussa lenne. A gyerekének.

Hogyan élik meg a rajongó vakhit, a valóságnak álmodott hazugságok honvédőinek masírozását fiaink és lányaink Londonban, Berlinben, Bécsben, Pozsonyban,  Harrowban, Münchenben, Hessenben, New Yorkban, Salzburgban, Dublinban, Torontóban, Bernben, Stockholmban, Amsterdamban, Fairfielben, Melbourne-ben, Marseille-ben és ki tudja még hol?

Az hogy nekik menniük kellett, hogy nem találtak más megoldást, mindannyiunk bűne.

Mindannyiunk bűne és vesztesége.

Ahogyan az is, hogy a most csomagoló békemenetnyi ember is menni akar, mert nem látnak más lehetőséget.

Persze, "szeretünkviktor!" és "szolgánakmennek" "mosogatnilondonba".

Igen. Aki Londonban mosogat, akár diplomásként, annak itthon sem lett volna büdös a munka.

Az mosogatott volna itthon is, ha egyáltalán talált volna munkát, ha abból meg tudott volna élni.

Mosogatott volna abban a tudatban, hogy tovább tud lépni, képes lesz családot alapítani, lesz majd jobb munkája.

De nem kellettek itthon.

Mosogatni se kellettek.

Most csomagol a következő békemenetnyi. Már nem csak a fiatalok, de akár az ő szüleik is.

Nem kalandvágyból mentek és mennek.

Nem azért, mert felelőtlenek, mert önzők, mert hazaárulók.

Azért mennek, mert élni akarnak. Jelent és jövőt akarnak. 

Nem Ferrarit akarnak, de biztos megélhetést. Lehetőséget. Családot.

Nem segélyért akarnak könyörögni, nem közmunkából akarnak nyomorogni.

Nem lopni, nem koldulni akarnak.

Dolgozni akarnak.

Menjenek és mehessenek.

De legyen hová visszajönni.

Legyen miért hazajönni.

Túrórudit lehet kapni Brightonban is.

Máshol is.

Európa a miénk is, nekünk is hazánk.

Nem ellenség, nem gyarmatosító szörny, nem minket leigázni akaró rém.

Az otthonunk. Születésünk jogán az.

Az otthonunk Európában ez az ország.

A túrórudi országa.

A "szeretünkviktor" országa.

A hazugságok, a nélkülözők, a közmunkások országa.

A kiskirályok, rablók, politikai élősködők országa.

Az elüldözött fiatalok, a kukában turkáló idősek, a hátsó kertbe zavart hajléktalanok, a kétségbeesett sérültek, az ellátás nélküli tömegek, az éhező gyerekek országa.

A felcsúti stadionok, a családi szőlőbirtokok, milliárdos gázszerelők, közpénzből busásan élők országa.

A hazugságok, csúsztatások, zsarolások és visszaélések, államosítások és rezsicsökkentés országa.

Soha nem volt olyan, soha nem tettük olyanná, amilyen lehetett volna.

Minden kormánynak van mivel elszámolnia.

Hibásak vagyunk mi is, mindannyian.

De amivé mára lettünk, amivé ez az ország lett, az egyetlen szűk csoport hataloméhsége, pénzéhsége és minden kontrollt nélkülöző aljas hazugságainak és manipulációinak eredménye.

A békement országa lettünk.

Szomorú ország lettünk.

Vesztes ország.

"Szeretünkviktor" országa lettünk.

Viktor! Én nem szeretlek!

        Fotó: MTI