Elmondok még valamit, ami holnap talán már mindegy lesz.

Holnap senkit nem fog érdekelni. Engem sem.

Ha ma képesek leszünk változtatni a jövőnkön, akkor az nem a vége lesz a feladatainknak.

A kezdete lesz. 

Nem dőlhetünk hátra, hogy megtettük a magunkét. Nem.

Soha többé nem engedhetjük meg, hogy nélkülünk döntsön valaki, a mi ügyeinkben.

Egyetlen kormány sem kaphat szabad kezet, nem vezetheti kedve szerint az országot.

Napról napra, hétről hétre tennünk kell azért, hogy a demokráciát fel tudjuk építeni.

Többé nem engedhetjük, hogy kiskorúnak, ostobának és a cselekvésre képtelen senkinek tartson minket a hatalom.

Ha most le is tudjuk váltani a rezsimet, feladatunk van.

A következő kormány ígéreteit be kell tartatnunk, a demokratikus jogokat, a jogállamot vissza kell szereznünk.

Az új kormánynak -ha lesz új kormány- arra adunk felhatalmazást, hogy dolgozzon értünk és dolgozzon azért, hogy a következő választáson már valóban választhassunk.

Négy év múlva ne kelljen megint a rossz és a rosszabb között döntenünk.

Az lesz az igazi, szabad választás. Ez a mai nem az.

Mégis fontos.

Fontos akkor is, ha nem a megnyugvás fogja követni.

Ha most annyit sikerül elérni, hogy a Fidesz kénytelen lesz megosztani a kormányzást, ha nem lesz korlátlan  a hatalma, utcára fogja vinni az embereket.

Ha bekövetkezik a csoda és megbukik a mostani rezsim, utcára fogja vinni az embereket.

Ha marad a rezsim, előbb-utóbb mindenki más fog utcára menni.

Ami ma még remény, holnapra a visszájára fordulhat.

Ami most óvatos hit, holnapra csalódás, veszteség lehet.

Engedtük apránként kifosztani magunkat. Most apránként vissza kell szereznünk, ami minket illet.

Nem csak ma, hanem holnap, egy év és négy év múlva is lesz feladatunk.

Szeretjük várni a csodát, a "holnapra minden más lesz" álmot, de nincs csoda, nem teljesül az álom.

Nekünk, magunknak kell valósággá változtatni azt, de nem fog menni egy nap, egy hét, de még egy év alatt sem.

Ezt tudnunk kell.

Békét kell kötnünk egymással, önmagunkkal és dolgoznunk kell az álmainkért.

Vagy várhatjuk tovább a varázslót, aki egyetlen pálca-suhintással megoldja az összes gondunkat.

Várhatjuk életünk végéig, nincs ilyen varázsló.

Azért kell ma választanunk, hogy sokat dolgozhassunk.

Azért, hogy majd a következő alkalommal igazából választhassunk.

Én már voltam úgy, hogy egy sérült emberen nem segítettem, amikor tehettem volna.

Nem lustaságból, nem érzéketlenségből.

Ostobaságból.

Azért, mert egyszerűen nem tudtam, hogyan segíthetek.

Ciki lett volna megkérdezni, mit tehetnék.

Ma is eszembe jut néha és nagyon, nagyon szégyenlem. Az emlék velem marad és mindig bántani fog.

Helyesen. Megtanultam egy életre, mit nem szabad tenni.

Már tudom, nem fordíthatom el a fejemet.

Az az ember végül feljutott a lépcsőn, emléke sincs az esetről.

Engem bánt, bennem fáj az emlék.

Megnéztem a szavazási értesítőt.

Ez szerepel rajta, vastag betűkkel:

"Tájékoztatom, hogy a szavazóhelyiség nem akadálymentesített."

A te értesítődön is rajta van?

Én most megyek és akadálymentesítek, hogy ne maradjon még egy szégyenletes emlék a lelkemben, amikor tehettem volna valamit, de nem tettem.

Fotó: lazarg.com