Még nem dolgoztam fel a vasárnapi eseményeket, nyilván nem vagyok ezzel egyedül.

Gondolkodom, keresem az okokat, az értelmét.

Az sem sokban vigasztal, hogy úgy győzött a Fidesz, hogy tulajdonképpen veszített, mivel az összes szavazó több, mint a fele nem rájuk adta le a voksát.

Engem az a közel négymillió ember érdekel, aki sehová, senkire nem szavazott.

Olvastam egy írás, miszerint a vidéki ember tudja, hogy a politikusok és személy szerint én is leszarjuk, ezért aztán dafke 1. nem szavazott, 2. a Jobbikra szavazott, 3. a Fideszre szavazott.

Mivel magam is vidéki vagyok, valamint ember, értenem kellene.

De nem értem.

Ellenben úgy látom, az eddig kettészakadt ország háromfelé hasadt.

Fidesz hívekre, ellenzékre és a leszarom szekcióra.

Ez utóbbi réteg az, aki a legnagyobb bajban van, amitől aztán utálja a világot, a politikát, a politikusokat és úgy általában az emberiség azon részét, aki nem ő.

Bajban van, segítségre szorul, el is várja a segítséget, de amikor megkapja, akkor eldobja.

Mert sértett, mert délben bezár a kisbolt, mert nincs munkahely, mert drága az üzletben a tarhonya, ezzel szemben a polgármester csak akkor hoz pályázati pénzt, valamint árvácskát az út végébe, ha a kormánypárt marad.

Na, ezzel nem tudok mit kezdeni.

Valamiféle magyar virtus, vidéki dac, majdénmegmutatom elszánás miatt vesszen a szomszéd tehene, ha a magamét már agyonvertem?

Úgy érezné a vidék, hogy a főváros cserben hagyta, ezért most ő bosszúból szintén cserben hagyja a Nagyfalut?

Mi van?

Állítom, nem egyedüliként szavaztam vidékről. Nem csak önmagamért szavaztam, ahogy a többség sem.

Az most tök mindegy, kire, de elmentünk és választottunk.

Aki nem tette ezt meg, az cserbenhagyta a másikat, cserbenhagyott engem. Önmagát is, de az már az ő baja.

Az ő baja lesz az is, amikor felgyullad a fejében a lámpás, hogy talán mégsem volt annyira agyafúrt a nemszavazással.

Csakhogy félő, akkor egyedül marad a problémájával.

A társadalom politikailag tudatos része nem feltétlenül fog mellé állni, amikor már nyakig ér a szar.

Márpedig nyakig fog érni, hamarosan.

Olyan helyzetbe navigáltuk magunkat, amiből kevés kiút létezik, árvácskákkal szegélyezett sétány meg egy sem.

A magam részéről tisztelem, aki a Fideszre szavazott, aki az ellenzékre szavazott, a Jobbik szavazóban azt tisztelem, hogy szavazott. Kinyilvánította az akaratát, tett valamit, ami hite szerint jobb irányba viszi a dolgokat.

Aki viszont meccset nézett, papsajtot idomított, lencsét hámozott közben, az eljátszotta a nyüszítés jogát.

Az ne panaszkodjon se nekem, se a szomszédjának, se a kocsmában, se a neten.

Ő arra szavazott, hogy egyedül van, nem része a társadalomnak, tesz az egészre.

Innentől kezdve lesz szíves maga megoldani a gondjait.

Erre jutottam magammal a mérgelődésben.

Miközben nézegettem az internetes portálokat, különös jelenségre lettem figyelmes.

Nem ma. Tegnap.

Olyan kommentelők és kommentek bukkannak fel a nem-kormánypárti oldalakon, amelyekhez hasonlót sem láttam hatodika előtt.

Ellenvélemények voltak eddig is, a viszonylag, vagy teljesen kulturáltaktól egészen a menjakurvaanyádbabüdösballibsi-ig bezárólag. Az így rendben is van.

Ami számomra feltűnően új, de kicsit sem üdítő jelenség tegnap óta, az ettől eltér.

Tömegével bukkannak fel olyan hozzászólások, amelyek jóindulatúan figyelmeztetik, már-már  féltve óvják a szerzőket a kormányt bíráló írásoktól, mondván: óvatosan, sok a gonosz ember, még bajod eshet!

Ez számomra inkább tűnik burkolt fenyegetésnek, mint szívbéli aggodalomnak.

A másik típusú hozzászólás a népnevelő/hittérítő stílus. Amolyan magamisellenzékivagyok-ámdenemgyőztünk-fogadjukelésgratuláljunk.

Mivel kevéssé hiszek a csodákban, miszerint tömeges megvilágosodáson átesett illetők csoportos hozzászólási kényszert éreznek a választást követő első napon, gyanakszom.

Mire kell számítani?

Akadozni fognak bizonyos blogok, internetes portálok?

Névtelen, ámde tömeges bejelentések kapcsán törölnek facebook oldalakat?

Spontán polgári felháborodásból igyekeznek lehetetlenné tenni olyan felületeket, amelyek államilag nehezen befolyásolhatóak?

Vagy kitört rajtam a paranoia, vagy beigazolódik a régi, kollégiumi mondás, még a dobozos sör forradalma előtti időkből.

Hogyaszondja: "Minden sörnyitó!"