Tegnap óta rendkívül megokosodtam, miután elolvastam az általam nagyra becsült, tisztelt és csodált Fricz Tamás aktuális felvilágosító művét a demokráciáról.

Bevallom, sok minden nem vagyok, ami Fricz Tamás viszont igen.

Például politológus sem vagyok.

Ezért mohón szívtam magamba a felbecsülhetetlen tudást eme nagyszerű publicista, politológus, erkölcsi és általános etalon emlőin csüngve...vagy hasonló.

Elsőül megtudhattam, hogy a kormánypárt a demokrácia fokmérője, de összességében maga a Fidesz találta fel és faragta mívesre a demokráciát.

A demokráciával szemben állnak a neoliberális istenek (ez valami új vallás lehet), akik haragvó szemmel, ámazonban pucéran figyelik az újabb kétharmados győzelmét a nemzeti, jobboldali és keresztény embereknek.

Végezetül megtudhattam, a diadalmasan-demokratikusan-nemzeti polgári középosztályosan-CÖF-ösen békemenetes jobboldali-keresztény győztes igen nagyon szeretett volna békét kötni Mészáros Tamással, Kálmán Olgával és még Avar Jánossal is, de a kiegyezés az érintettek aljas viselkedése miatt elmaradt.

Mint említettem, sok minden nem vagyok.

Többek között Fricz Tamás sem. Ámde...

Számomra valahogy hihetőbb lenne ez a demokrácia-dolog, ha mondjuk a polgári-kersztényi, meg a nem keresztényi népek a televízióban/rádióban nem csupán a méltán be- és leköpött Simon Gábor viselt pénzügyeiről, hanem mondjuk Rogán Antal megtollasodásáról is hallhattak volna.

Ha az őszödi beszéd mellett szót ejtettek volna a felcsúti polgármester diadalmas szárnyalásáról. Ha másért nem, oktatási céllal. Sok élhetetlen népség nyüzsög e kis hazában, talán magunkra szedtünk volna némi tudományt, hogyan kell meggazdagodni.

Aztán az is demokratikusnak tűnt volna, ha az önkormányzatok által ingyenesen a képembe nyomott újság felét az ellenzék írja.

Végül demokratikusan főúri gesztus lett volna, ha az általam befizetett adóból nekem kiküldözgetett miniszterelnöki levélke mellé a borítékba csusszan némi kimutatás a Közgépről, esetleg Paksór pár szó, vagy a földpályázatokról, trafikokról. Vagy bármiről, amiben a diadaljelentésen túl (aminek természetesen tapsikolva örültem mindig) néhány engem érdeklő, az én bőrömre menő és az én pénzemből finanszírozott döntésről is tájékoztatnak.

Egyszóval vitázni nem merek persze azzal a nagytudású politológussal, aki megvilágította a demokrácia mibenlétét, de a magam makacs módján én másféle demokráciában hiszek.

Kezdhetnénk mindjárt ott, hogy bár elismerem a Fidesz győzelmét, tudomásul veszem és tiszteletben tartom annak a kétmillió szavazónak az akaratát, viszonzásul engedtessék meg, hogy továbbra se szeressem a Fideszt és amit képvisel.

Hadd gondolkodhassak a magam fejével, lehessen véleményem (akár ellenvéleményem is), vélekedhessek másként, írhassak/olvashassak mást. 

Persze engedély nélkül is ezt teszem (meg még néhányan rajtam kívül is), de talán kezdhetnénk ott a demokrácia felé vezető út keresését, hogy tudomásul vesszük: lehet más a véleményünk.

Ugyanis az a helyzet, változatlanul magyar vagyok, itt élek és itt nem tetszik az, ami történik.

Rajtam kívül persze itt él még közel tízmillió honfitársam is, mindenféle gondolatokkal, eszmékkel és véleményekkel.

A demokrácia majd meg fogja találni a maga útját, ebben biztos vagyok.

A kormánypárti embertársaink teszik a maguk dolgát, aki eddig is ívesen tojt az egészre, az ezután is így fog tenni, aki viszont más utat keresne, az keresni fog.

Kavargunk még egy keveset ezen az oldalon, a Fideszen kívüli világban, aztán remélhetőleg ki fog tisztulni lassan a kép.

Abban bízom, új csoportok, akár pártok alakulnak és mindenki megtalálja a maga helyét. Azt a formációt, amelyben igazán képes hinni, amiről úgy érzi, valóban őt képviseli.

Talán lesz két ilyen új párt, talán huszonkettő.

Már csak az kellene, hogy a kormány és hívei ezt sportosan-demokratikusan tudomásul vegyék és természetes versenytársakat lássanak az ellen oldalban, ne pedig kiirtandó ellenséget.

Mert az ellen oldal marad akkor is, ha Fricz Tamás például komolyan hisz abban, hogy a demokrácia ott kezdődik és végződik a miniszterelnök lába nyomában.

Bár komolyan elgondolkodtatott az a záró ígéret, miszerint a következő két választást is a Fidesznek kell nyernie ahhoz, hogy ez a nyomorult nép, valamint Európa és a Világ urai is megtanulják végre, mi a demokrácia, a magam részéről nem biztos, hogy ezt akarom. 

A kormánynak és híveinek itt van négy igen hosszú esztendő, amely idő alatt bátran bizonyíthatják: ők az okosok, valóban jó irányba tartunk és minden nap szebb és jobb az életünk, ha mi magunk is teszünk ezért.

Valóban stabilizálhatják a gazdaságot, megoldhatják a problémák döntő részét, átalakíthatják az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, növekedő pályára segíthetik a gazdaságot.

Pontosabban együtt tehetjük ezt, mert az nem pártszimpátia kérdése, hogy az ország helyzetét, benne az emberekét javítsuk. 

Az is kiderülhet persze négy év alatt, hogy nagyon rossz irányba haladunk, a légvárak ledőlnek, a hazugságok önmagukban nem képesek elfedni a bajokat.

Ebben az esetben őszintén remélem, nem kétszer négy év, de egy perc sem jut a hatalomból azoknak, akik kifosztották az országot.

Persze demokratikusan kell majd ennek eldőlnie.

Vagy borulnia.

  Fotó: !!444!!!