Nyár van, meleg és nekem identitás-válságom lett.

Sokan úgy nyilatkoznak mostanában, hogy akinek nem tetszik pártunkéskormányunk működése, az balliberális értelmiségi.

Namármost ki számít értelmiséginek, úgy általában?

Akinek van diplomája? Én ismerek diplomás, de még doktori fokozattal is rendelkező, műveletlen, bunkó tahókat.

Ezzel szemben van olyan villanyszerelő ismerősöm, akinél műveltebb, intelligensebb, olvasottabb embert nehéz találni.

Tessék mondani, melyikük az értelmiségi?

Baloldalinak ki számít?

Akinek nem tetszik a csoportos államosítás, az Unió ellen folytatott harc, a multik szívatása, a kamu rezsicsökkentés, a közmunkára épülő teljes foglalkoztatás-projekt?

Ugyanis ezek kormányprogramok, amolyan jóféle Dél-Amerikai baloldalisággal, sok-sok pofátlan hazugsággal fűszerezve.

Aki ezzel nem ért egyet, az a nagyonbaloldaliliberálértelmiség?

Mert nekem speciel nem tetszik. De az a gyanúm, nem csak nekem, másnak sem. Sok embernek nem.

Ők/mi mind balliberálisértelmiségi-közellenségek vagyunk?

Ezt a kicsit sem épeszű meghatározást nem csak a kereszténykonzervatív(vagy mi) kormánypárti oldalról hallom ám, hanem magukat függetlennek valló okosok is kinyilatkoztatják.

Jó, ők nem tagadnak ki a nemzetből azzal a lendülettel, szemben mondjuk Mária asszonnyal, aki meg igen.

Valamelyik nap hallgattam a helyenként még fogható Klubrádiót, ahol is pártatlan valaki (sajnos a nevét nem tudom) megszakértette a magyarországi közállapotokat.

Azóta tudom, hogy aki bal, liberális és értelmiségi, az tulajdonképpen magában beszél, mert senkit nem érdekel a mondandója. Esetleg csak egy másik bal, liberális és értelmiséget, de mást aztán senkit nem.

Az embereket biztosan nem, ahogyan a demokrácia sem. Merthogy azzal nem lehet fűteni, de még csak megenni sem tudják sokan. Ezért aztán tesznek rá a népek, a demokrácia csak a b.l.é. (rövidítek, mert elkopik az ujjam) vesszőparipája, amin körbe-körbe száguldozik a belvárosban.

Természetesen Budapest belvárosában, mert máshol ez az állatfajta meg sem él.

Azt is mondta még a pártatlan valaki a rádióban, hogy ő már nem is meri mondani az ismerőseinek, mennyire jól mennek a dolgai, jól érzi magát és helyén van.

Jó, nem pont Magyarországon, mert sokszor megy külföldre és ott például ő jól érzi magát.

Egészségére neki!

Azt is megtudtam (sokadszor egyébként), hogy azért sivalkodik, kesereg és busong ez a néhány  b.l.é, mert a régebben meglévő hatalmát, befolyását elvesztvén nem maradt más szórakozása.

Ő volt a pártatlan, gondoljunk akkor bele, hogy ha valaki kormánypárti!

Na, itt jövök én a képbe, mint hovatartozás-deficites illető.

Nekem a büdös életben nem volt sem hatalmam, sem befolyásom. Sem az elmúlt rendszerben, sem máskor.

Értelemszerűen most elveszíteni sem tudtam.

Nem is nyomorgok, mégis erősen idegesít, hogy mások meg igen.

Nem vágyom sem bányára, sem szőlőbirtokra, nem szeretnék luxuspalotát, sem zsíros állami megbízásokat.

Ebben az esetben irígy vagyok, amikor dühöngök az érdemtelenül és a köz pénzéből, az embereknek jelentős kárt okozva gazdagodó baráti társaságokra?

Azt is mondják többen, hogy aki nem boldogul, aki nyomorba kényszerült, munkanélküli, esetleg még fedél nélküli is, aki éhezik, akinek semmije nem maradt, az maga tehet ezen állapotáról.

Mert az ügyesek-okosak boldogulnak, csak a hülyék-bénák nem.

Aki pedig boldogul, de ennek ellenére szót emel a fél országot sújtó szegénység ellen, az egyrészt képmutató, másrészt szánalmas, de főként idióta.

Ha ezen információkat összerakom, akkor nekem az jön ki, hogy az igaz magyar ember sík hülye, gyűlöli a demokráciát, tehetetlen, béna pöcs és mindenekelőtt a végtelenségig önző. Befogja a száját, nincs véleménye, örül, ha megmondják, mit gondoljon és megveti az Uniónak a gondolatát is, utálkozva jár a szupermarketekbe és mint egy rendes forradalmár, csak akciós terméket vásárol. Esetleg Budai Gyula által előkóstolt dinnyét.

Ezzel szemben a nemzetidegen, hazaáruló ballibértelmiségi a belvárosban köröz döglött lován, folyamatosan sírdogálva sóvárog a hatalom után és nem vesz akciós dinnyét. Sem Budai Gyulát. Őket ezért ki is tagadja az erre felkent Schmidt Mária, mint Tabudöntő Nemzeti Harciasszony. 

És itt állok én, aki nem a belvárosban élek, nem vagyok sem bal, sem lib(a), ezzel szemben utálom, ami az országban történik és van pofám leírni azt, ami nem tetszik. 

Mégpedig nem azért nem tetszik, mert gyurcsánybajnaimesterházy-rajongó vagyok, még csak munkásőr sem voltam soha, ahogyan párt tag sem. Azért nem tetszik, mert a belső értékrendemmel nem fér össze a hazugság, rablás, mások kifosztása és hasonló, állami szintre emelt és mára természetesnek tűnő disznóságok.

Tessék mondani! Ki vagyok én?

Egyedül vagyok?