Szoktam én olvasni Gusztos István cikkeit máskor is.

Többször nem értek egyet vele, mint igen, de most nagyon és minden szavával, jelzőjével, ékezetével.

Igyekszem mostanában nem venni tudomást a körülöttünk zajló történésekről, több-kevesebb sikerrel.

Az én igyekezetemtől tökélestesen függetlenül nem lehet nem látni, érezni, tudni, mennyire szar ez az egész úgy, ahogy van.

Nem csodálkozom, azon régen túl vagyok már. Nincs min meglepődni, de ordítani attól még lehet.

Még.

Az a helyzet, hogy van nekünk egy végtelenül selejtes politikai elitünk. Van egy olyan kormányunk, melynek tagjai normális országban (például, ahol demokrácia van) soha, semmilyen pozícióba nem juthattak volna. Egyszer sem, pláne nem többször. Ezernyi ok vezetett oda, hogy nálunk ilyen a közélet, amilyen és olyan kormányunk van, amilyen.

A hatalom és a pénz iránti olthatatlan elkötelezettség, az uborkafára való mielőbbi felkapaszkodás vágya motiválja azt a társaságot, akik mással nem dicsekedhetnek, mint azzal, hogy sikeresen és hajlékony gerinccel alkalmazkodnak az elvárásokhoz.

Nem a polgárok elvárásaihoz, akiket képviselniük kellene. Nem, erről szó sincs. A fényestekintetű vezér elvárásaihoz alkalmazkodtak igen sikeresen, mindenki más tényszerűen le van szarva.

Már régen nem működik itt semmi, de a helyzet még mindig romlik és romlani is fog. Mert velünk meg lehet tenni mindent és annál is többet.

Nem vagyok pszichiáter, de nem is kell annak lennem, hogy lássam a bajokat.

Van egy miniszterelnökünk, aki réges-régen, egyetemista korában szembesült azzal, hogy lényegesen kevesebb dolgot hozott magával otthonról, mint a városban felnőtt, értelmiségi családokból származó társai. Ezt a hiányosságot nem úgy igyekezett kompenzálni, hogy színházba, múzeumba járt, olvasott, zenét hallgatott. Persze biztosan ezeket is csinálta, de legfőként gyűlölni kezdte azokat, akiknek ez mindig is megadatott és körülvette magát olyanokkal, akik hozzá hasonlóan kisebbségi komplexusokkal küzdöttek. Egy boldogtalan, ronda napon elhatározták, majd ők megmutatják!

Ez történik most. Megmutatják. Mi meg nézzük, tátott szájjal.

Mostanra van egy öregedő, pocakos egykori sikertelen focistánk, aki a tükörbe nézve a hajdani lobogó hajú ifjat látja. Életében két percet sem dolgozott munkahelyen, ezért gyűlöli azokat, akik meg igen. Hamarosan nem lesz kit gyűlölni, mivel az ország fele közmunkálkodni fog, a másik fele meg elhúz a véreres bánatba. Ez a cél egyébként, nem véletlen semmi, aminek tanúi vagyunk.

Van aztán egy végtelenül közönséges házelnökünk (a nagybetűim régen elfogytak), akit egy rendes falusi kocsmában már régen szájba vertek volna. De előtte megkérdezték volna, mi a francért gyűlöli annyira a volt MSZMP tagokat, amikor maga is az volt, mégpedig akkor, amikor marhára nem volt már kötelező belépni a pártba.

Van egy folyamatosan szomorú köztársasági elnökünk, méltó utóda a (vele szemben) állandó és együgyű boldogságban leledző elődjének. Egy közös dolog van bennük: a mindent aláíró varázstoll.

Van egy halálig hű hátvéd, aki az életünk árán is megvédi imádott gazdáját, mint nagyonlegfőbb-ügyész.

Vannak aztán mindenféle jövő-menő miniszterek, hoffmanrózsák, németnék és hasonló, lecserélhető és mindig lojális bábok, akik a volt rendszerből mentették át magukat sikeresen.

Annyi levitézlett MSZMP tag egyetlen pártban sincs, mint a FIDESZ látható részében. Ők meghasonlottak némileg, mivel egy lendülettel köpték szembe régebbi elveiket és váltak mélyen vallásos antikommunista, aprócska herkulesekké. 

Ez a rendszer borzasztó egyszerűen működik egyébként. 

Mivel a hűséget etetni, a lojalitást jutalmazni kell, ezért el kell venni attól, akinek van és odaadni annak, akinek a gerincét megvettük. A menete a dolgoknak a következő: államosítani, feltőkésíteni (a köz pénzéből, persze), majd baráti kezekbe privatizálni óccsóé.

A termőföldektől a trafikokig, kaszinóktól a bankokig mindenhol ez történik és fog is történni mindaddig, ameddig lesz zabrálható vagyon ebben az országban. Ha már nem lesz, sorra kerül a magánvagyon.

Közben azért szeretné ez a rendszer biztosítani a következő 100 évre a hatalmát, ezért csupán Putyin előtt kellett tátott szájjal térdre ereszkedni. Túl vagyunk ezen is.

Mivel a többi agybaj mellé a paranoia is jár, a rezsim minden létező módon el akar hallgattatni mindenkit, aki nem tagja a klánnak, de még udvari csizmahúzónak sem hajlandó beállni. Vagy tányérnyalónak, esetleg királyi biliürítőnek, seggtörlőnek.

A médiát már megette, kevés független felület maradt. Azok is napi gondokkal küzdenek, nincs pénz újságírókat fizetni, rezsire, mifenére. Marad, ami marad.

A gagyi itt is felülre kerül, mint szar a felkavart derítőben. Országos hírportálok ütős címekkel sokkolják a nagyérdeműt, kamaszlányokat sivalkodtató, izgalmas témákban és iskolai fogalmazás színvonalát meg nem haladó módon.

Pitiáner politika pitiáner alattvalókat nevel ki.

Az hogy Iványi Gábor egyháza nem egyház, simán beleillik a képbe. Nyilván a mostanában igencsak jól hasító katolikus egyház nem ingyen világosítja fel a híveket, hogy kire kell szavazni. Ára mindennek van, ennek is. Iványi Gábor meg fizet, mint a katonatiszt (Jelzem, mi mindannyian fizetünk. Azok is, akik máshogyan gondolják). Egyébként nem "csak" idősotthonokat, iskolákat, hajléktalan szállókat, ételosztásokat, hanem kórházat is működtet a "nemegyház", mégpedig igen híres kórházat, ahol a hajléktalanokat látják el és az érbetegségek gyógyításában kimagasló eredményeik vannak.

A bankokkal is nagy harcban áll ez a mi nagyszerű kormányunk. Azt mondjuk nehezen értem, hogy a nagy harc közepette miként hozhatott létre az Erste Bank egy Collat Real Kft. nevezetű, 3 milliós törzstőkével rendelkező leányvállaltot 2014. március 17.-én, amely "leányka" felvásárolja (fillérekért persze) az Erste által meghitelezett, bedőlt, majd elárvereztetett ingatlanokat. Ha már ennyire gyűlöljük a bankokat, ez azért így rendben van?

Most hihetetlennek tűnik, de egyszer vége lesz ennek is. Hogy egy választás kell hozzá, vagy forradalom, azt nem tudom. Azt sem, hogy egy év, vagy tíz év, ameddig elviseli ez az ország a jobbágyosítást. Az biztos, hogy vége lesz egyszer. Az is biztos, hogy nagyon sok ember, nagyon fogja szégyellni azt, amit most tesz.

El fog jönni az az idő, amikor a most hatalmasok, híresek és gazdagok gyerekei szégyellni fogják a szüleik múltját és megtagadják azt.

 Azt csak érdekességként jegyzem meg: Orbán Viktor fia nem nagyon szerepel a családi fotókon mostanában.