A nap süt, a kutya ugat, Orbán Viktor okosakat mond.

Ami jelen állás szerint úgy fest, hogy ő egy keresztény gyökér és addig nem nyugszik, ameddig ez nem válik kötelezővé alattvalói körében. De nem csak ebben a turul-hágta országban, mert a miniszterek elnöke sokkal nagyravágyóbb ennél. Egész Európa megtérítése a cél.

A béke és szeretet jegyében a miniszterek elnöke kinyilatkoztatta: a liberalizmus egy szekta, melynek főpapjai hangosan követelik a kereszténydemokraták kiközösítését, de ettől nem kell félni.

Rubovszky György is megmondta a tutit: "A demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség fölött."

Normális ember ilyenkor kezdi keresni a sufniban a kapanyelet, vagy a bőröndöt.

Hogy mi a véreres bánat van?!

Már nem is a földesurak, zsellérek korába óhajtunk időutazni, hanem egyenesen az inkvizíció és a keresztes háború a cél? Aki nem hajlandó megtérni az egyház kebelére, azt el kell égetni? Igaz, ez bevett gyakorlat volt, sikerült is tízmillió embert lemészárolni a kereszt árnyékában. 

A fő érv pedig az, hogy rezsit csökkenteni, multikat adóztatni, bankot büntetni, devizahitelest menteni csak keresztény gyökerek tudnak. Csodás.

Én, mint nem keresztény gyökér meg úgy gondoltam eddig, hogy esetleg működő gazdaságot kellene csinálni, akkor lennének munkahelyek, lenne az embereknek fizetése, amiből tudnák fedezni a rezsit. Adózni mindenkinek kell és elszámolni a bevételeivel a hatóságok felé. Nem csak nekem, meg a szomszédomnak, hanem Orbán papának, Orbánné asszonynak, Lázár Jánosnak, Rogán Antalnak, Szíjjártó Péternek, Mészáros Lőrincnek és általában, minden polgárnak ebben az országban. 

A bankokat nem büntetni, hanem szabályozni kellene. Kellett volna már évtizedekkel ezelőtt. 

A hiteleseket sem biztos, hogy meg kellene menteni, ha nem a csillagos ég lenne a határa a deviza árfolyamoknak, ha lenne munka, fizetés és képesek lennének törleszteni az adósságukat. De ha ez nem megy, akkor el tudnák adni a finanszírozhatatlan ingatlant, ki tudnák fizetni a tartozást és megfizethető bérlakásban újra építhetnék az életüket.

Ezzel szemben a gazdaság csak verbálisan működik, a kormányzati propaganda csillámporos világában. Az ország fele létminimum alatt tengődik, tömegesen menekülnek külföldre azok, akik tehetik.

Próbáltam kívül kerülni, pontosabban kierkeszteni az életemből a nálunk politkának nevezett valamit, de nem jártam sikerrel. Itt kell élnem nekem is, ahol Orbán szava a szentírás és már piszkosul unom.

Magánemberként, a magam nevében teli van az összes hócipőm a miniszterek elnökének és slapajainak ámokfutásával.

Valahogy nem nyugszom meg attól, hogy Selmeczi Gabriella immár fésült fogsorral, megritkult ráncokkal beszél hülyeségeket. Eddig sem a külseje zavart, hanem a belseje. 

Nem érdekel, a miniszterek elnöke jelenleg melyik egyház hű szolgája. Az sem érdekelne, ha holnaptól mégis inkább Buddhában találná meg a boldogságot. Tényszerűen teszek rá. Már amennyiben nem óhajtja kötelezővé tenni a dolgot, mert akkor kikérem magamnak! Mindenki bátran legyen keresztény, nem keresztény, vagy ami csak akar. Magánügy. Orbánra nem tartozik, én, a családom és még tízmillió ember miben hisz, miben nem hisz. Rám meg az ő problémái nem tartoznak, nem is érdekelnek.

A kormány feladata nem az, hogy szabályozza az emberek legbelsőbb magánügyeit, hanem egy általános érvényű, mindenki számára elfogadható gazdasági, szociális, jogi és törvényi keretet kell létrehoznia, amin belül az egyén szabadsága biztosított, az ország működése optimális, vagy törekszik az optimálisra. 

A valláshoz, politikai nézethez, szexuális irányultsághoz pont semmi köze nincs sem Orbán Viktornak, sem senki másnak. Magánügy. 

Akkor is az, ha a Rubovszky nevű ember ezt máshogyan gondolja. Az ő demokráciáról szóló elvei mélységesen csak rá és a gerontológusára tartoznak.

De ha már ilyen nagyon vallásos lett pártunk és kormányunk, talán ideje lenne egy nyilvános gyónásnak.

Én például roppant kíváncsi vagyok arra, a "ne lopj" elve hogyan fér össze a magánnyugdíjak elrablásával.

Mik a tervek a jövőre nézve? Az államosított vagyonokat kinek szánja a miniszterek elnöke? Mert azokat előbb, vagy utóbb privatizálni kell. Egyrészt, mert nem lesz pénz a működtetésükre, de ami fontosabb: csak így lehet újból pénzt csinálni, amiből fizetni lehet a híveket. Nem mellékesen így juthat baráti kezekbe a közvagyon. 

Miből lesz nyugdíj a következő években? Ki és hol fogja tudni azt megtermelni? Mert a közmunka nem sok bevételt hoz, a munkanélküliek is keveset tudnak berakni a közösbe, a külföldre menekültek fizetésének megsarcolására még nem született működő megoldás, a hajléktalanok pedig legfeljebb annyival járulhatnak hozzá az államkassza feltöltéséhez, hogy megfagynak télen.

Egy idő után semennyi hazugság sem lesz képes eltakarni a valóságot. 

Ha a rendőrök, TEK-esek nem kapnak fizetést, akkor is bevethetőek lesznek a hatalom érdekében?

Ha nem jön a nyugdíj, akkor is lesz olyan, aki a békéért menetel?

Ha nincs fizetés, a NAV dolgozói akkor sem fogják megkérdezni mondjuk Szíjjártó Pétert, hogyan sikerült ilyen ügyesen spórolni? Vagy a kedves szülőket, hogy szíveskedjenek már elmondani, miből kölcsönöztek annyi pénzt ennek a gyereknek? Mert egy vizsgálat során szokás érdeklődni a pénz eredetéről. Nekem, a szomszédomnak tundi kell igazolni a vagyon forrását. Ebből gondolom, ez a politikusokra is igaz.

Mi lesz, ha esetleg egyszer megvilágosodunk, hogy nem az egyik, vagy a másik pártnak a híveivel van a baj? Esetleg rájövünk, nem számít, ki milyen vallású, van-e számára szimpatikus párt, szereti-e a focit, házasságban él-e, mit gondol a politikáról. Fontosabb, hogy működő gazdaság, egészségügy, oktatás legyen. Csökkenjen a szegények száma, ne éhezzen senki. Legyenek munkahelyek, ha vállalkozni akar valaki, azt meg tudja tenni, ne gátolja ebben ezernyi idióta szabály. Csak annyi, amennyi más, működő gazdaságban normális.

Ha egyszer rájövünk, hogy nem kell háborúzni, mert béke van, aki kritizál, nem feltétlenül ellenség, a képviselőnknek minket kell képviselnie, nem pedig önmagát és a miniszterek elnökét, a közszolgák értünk vannak és számon lehet kérni a működésüket, ha teszünk az összes pártra és normális országban, normális életet akarunk élni, akkor talán mozdulni fog valami.

Addig marad, ami most van. 

Nyomorgó tömegek, harcoló fanatikusok, élősködő vezetők, tragikus árfolyam, pártkatonák minden poszton és egymással huzakodó pártok.

Döglődő ország Európa közepén.

Igaza lehet Orbánnak.

Itt már csak a hit segíthet.