Kedves Péter!

Bocsásd meg a tegezést így, ismeretlenül. De a Jóistent sem magázzuk, amikor szólunk hozzá, ezért bátorkodtalak letegezni.

Jó, tudom, nem te vagy a Jóisten, legfeljebb aprószent, de hát azokat sem magázzuk.

Tehát Péter! Péterünk!

Mert a mi Péterünk vagy te, közös gyerek. Ugyanis a mi adónkból mi tartunk el, kedveském.

Van most ez a házvásárlási ügyed. Tudod, ami felháborítja az embereket.

Na, nem mindet, csak azokat, akik normálisan gondolkodnak.

Tudom én, hogy sokat dolgoztál azért, hogy ott lehess, ahol most vagy. 16 éves korodban találkoztál Orbán Viktorral a suliban és akkor kezdődött a rajongásod. Természetes dolog ez abban a zsenge korban. Mármint a rajongás. A szomszéd kislány például Kövér...mit beszélek?...Vastag Csabáért rajongott két hétig, de mostanra elmúlt.

Neked nem múlt el, hanem éjt nappallá téve dolgoztál azért, hogy Orbán mellé kerülj.

Sikerült, gratulálok hozzá!

Fiatal korod ellenére olyan magas pozícióba jutottál, amit megérdemelsz. A Fidesz egyik arca lettél, kiemelkedve a többi nagyformátumú politikus arca közül. Ez nem semmi!

Biztosan tökéletes külgazdasági és külügyminiszter leszel, ahogy tökéletes szóvivő is voltál és még Orbán Viktor kabátja is hibátlanul áll rajtad. Annyira, hogy fel sem tűnt a kabátcsere. Ez csak azért érdekes, mert centiben és kilóban is van egy huszas különbség közetek. Az csak feltűnt, hogy a zakó ujja a könyöködig ér, vagy nem? Na, mindegy.

De most nem kabátot vettél, hanem egy villát. Ezzel nem is lenne baj, hiszen lakni csak kell valahol, még egy kormánytagnak is. Messze van még az az idő, amikor ingyenesen biztosítja nektek az állam a lakhatást, de reméljük, el fog jönni az is!

Tehát vegyél csak házat, vagy bármit, amit megkívánsz. Mi is így vagyunk ezzel, anyám múlt héten vett egy meleg mamuszt. Részletre.

De egy született politikusnak (mint amilyen te is vagy) tudnia kell, hogy milyen irígy a magyar ember. Képes számon kérni olyan apróságokat, hogy miből is telik 36 éves korodban arra a vityillóra. Pláne, hogy ha igazak a hírek, 3 házad már van, ez a negyedik. Szóval irígy népség vagyunk, a matek meg nem az erősségünk. 

Ezért sehogy nem jön ki, hogy sikerült a fizetésed másfélszeresét megtakarítani minden hónapban, miközben biztosan vettél néha egy kis parízert, csirkeszárnyat, leárazott almát. Mert nem haltál éhen, abból gondolom.

Tudom (mert mondtad), a szüleid segítettek anyagilag. Adtak kölcsön és ajándékba pénzt, így sikerült álmaid kulipintyóját megvásárolni.

Dícséretes, szép dolog a papádtól, hogy melléd állt és támogatott. De hát ez a dolga egy szülőnek, nem igaz?

Biztosan büszke rád apukád, méltó utóda lettél.

Igazad is van, hogy nem vagy hajlandó szégyellni magad azért, mert a szüleid sikeresek.

Van neked saját sikered.

Pedig annyi a rosszindulatú ember, mint égen a csillag. Az év elején is beléd kötött az ármány, szerencsére ott volt Rubovszky György, hogy fedezze a hátadat. Mint a fociban, amit te is annyira kedvelsz, mint a miniszterek elnöke. Mert a kormányzás is csapatjáték. Együtt, egymásért, a győzelemért. A nézők fizetik a jegyet, de nem ők ünnepelnek az öltözőben, nem ők buliznak a banketten, de még a focista céges luxusautójába sem ülhetnek be. Ez így természetes.

Na, de túl hosszúra nyúlok, még a végén rám találsz unni. Nézd el nekem, de csak azért csapongok, mert érdekesebb az életed, mint Indiana Jonesé.

Azért írtam ezt a levelet, mert kérni szeretnék valamit. Nem pozíciót a pártban, arra alkalmatlan lennék. Gyenge a gyomrom, sajnos.

Azt szeretném kérni, számolj már el a vagyonoddal. Ne Rubovszky bácsinak, ő most amúgy sem ér rá, mert feljebb lépett a ranglétrán (méltán).

Nekünk, egyszerű polgároknak számolj el, hogy aztán tovább csodálhassunk téged és ne zavarjon ebben a sötét gyanúnak még az árnyéka sem.

Tudom, a pártod nem kérne tőled ilyesmit, még meg is védenének (ameddig értékesebb vagy, mint amennyire kínos). A NAV-nak sem jutna eszébe a zsebedben turkálni, mert valaki rácsapna a kezükre.

De minket, egyszerű, irígy honpolgárokat csak izgat a dolog. Ezért nekünk tedd meg, hogy elszámolsz. 

Úgy, mintha egyszerű dugóformázó lennél a borgyárban. Mert azt is jól fizetik, de ha elkezd hirtelen Ferrarival járni és a szomszéd feljelenti a NAV-nál, akkor jön a vagyonosodási vizsgálat. Mondhatja azt a dugóformázó szakmunkás, hogy a papája adott pénzt a Ferrarira, hogyis ne mondhatná! Akkor a NAV megkeresi a papát, nyilatkoztatja a dologban és azzal a lendülettel ellenőrzi, a papának volt-e ennyi pénze. Azt is megnézik, miből volt, adózott-e, meg hasonlók. 

Ha kiderül, hogy a papa a porcelán fogsorát csapta zaciba, hogy legyen a gyereknek autója, akkor a NAV elköszön és távozik. Akkor minden rendben, megnyugodhat a dugóformázó, a papája és a szomszéd is.

Tudjuk persze - mi, egyszerű, irígy állampolgárok -, hogy a papád nem csak pénzt, de erkölcsi tartást, becsületet, tisztességes gondolkodást, szerénységet is adott neked, Péterünk.

Ezért aztán biztosan be fogod látni, hogy nem azért kellene nyilvánosan elszámolnod, mert erre valami is kényszerítene. Semmi nem kényszerít, a jog nem erről szól jelenleg.

Azért kellene elszámolnod, mert egyszerűen így természetes és főként így becsületes egy közalkalmazott esetében.

Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Kérdezd csak meg Orbán Viktort, vagy bármelyik kollégádat a kormányban. Ők is tudják és be is tartják ezt a fontos igazságot.

Remélem, nem untattalak a levelemmel.

Várom az elszámolást, addig is maradok tiszteletlen.

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd