Most egy csipet politka nem lesz a posztban, garantálom. Aki olvasni szokta a blogomat, az most nagyot csodálkozik.

Nem baj, szívesen lepek meg minden ismerőst. Meg ismeretlent.

Az történt, hogy a doki javasolta a cukorbeteg diétát, megelőzendő a bajt. Ami még nincs, de lehet.

Ebben az esetben a szénhidrát bevitelt kell csökkenteni és lassan felszívódó szénhidrátra cserélni a gyorsan felszívódót. Mivel eddig is itthon sült a kenyér, nagy gondot nem okoz a dolog. Viszont egy kedves ismerősöm cukorbeteg és nem igazán tudta megszeretni a bolti, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret. Azt mondja, sokszor álmodik frissen sült kenyér illatával.

Kedvelem annyira az ismerősömet, hogy megosszam a tudományt. Mivel műszaki zseni (is) vagyok, sehogy nem tudtam megoldani, hogy a receptet fázisfotókkal dúsítva elküldjem neki. Maradt a blog, úgy is, mint postás.

Nem is baj. Akit nem érdekel, ne olvassa. Akit érdekel, mert diétáznia kell, fogyókúrázik, vagy szeret kavarni a konyhában, az használja egészséggel.

Kell tehát:

40 dkg. teljes kiőrlésű tönkölyliszt (szénhidrát: 56g./100 g.)

30 dkg. fehér tönkölyliszt (szénhidrát: 62,4 g./100g.)

1 kocka friss élesztő

2 teáskanál só

2 evőkanál étolaj (nálunk kukoricacsíra olaj, de bármi jó)

4,5 dl. langyos víz

A tönkölylisztet tálba öntjük, a fehér tönkölyliszt felével. Gödröt ásunk a lisztbe, belemorzsoljuk az élsztőt, csipet lisztet szórunk rá és felöntjük egy kis langyos vízzel. Aki nem nagyon diétázik, csipet cukorral segítheti az élesztő felfuttatását. Aki nagyon, az tovább vár, mert lassabban fog felfutni.

Amikor elég undorító módon habzik a cucc, rászórjuk a lisztre a sót (nem az élesztőre!), a maradék vízzel felöntjük és összetruttyoljuk. Kellemesen szürkésbarna izé lesz.

Felgyűrjük az ingünk ujját és dagasztunk. Apránként hozzáadjuk a félretett lisztet, csak egy evőkanálnyit hagyunk meg. A végén beletesszük a két evőkanál olajat is és simára dolgozzuk, már amennyire a teljes kiőrlésű liszt miatt lehet.

Letakarjuk és kb. fél óra alatt duplájára kelesztjük. (most majdnem beszúrtam egy politikával kapcsolatos gondolatot, de aztán mégsem)

Ilyen, amikor dagi. Most a tetejére szórjuk a gondosan őrizgetett kanálnyi lisztet, elsimogatjuk, hogy jól ellepje és körkörösen, a tál oldala mentén alápiszkálunk a tésztának. Addig ügyeskedünk, ameddig ki tudjuk borítani a tésztát az asztalra, a lisztes felület kerüljön alulra.

Kicsi kezünkkel el lapogatjuk. Össze fog esni, de ne tojjunk be! Így kell neki. Most hajtogatunk.

Aztán tekerünk.

Ügyesen bevagdossuk.

Fogunk egy sütőzacskót és belerakjuk a kenyeret (ügyesebbek mindjárt át is alakíthatják a hosszúkás tésztát kerekre, mint itt is látható). Lezárjuk a zacsit és kelni hagyjuk. Kb. 20-30 perc.

Közben bedurrantjuk a sütőt maximumra. Ha forró és a tészta is jó dagi, betoljuk a sütőbe és 10 percig nem maceráljuk. Akkor lejjebb vesszük a hőfokot 200 fokra. Így sül összesen (az első 10 perccel együtt) 30 percig. Most fogunk egy ollót, sütőkesztyűt húzunk a kezünkre (gumikesztyű nem jó!), kiemeljük a tepsit és kivágjuk a zacskót. Ha pofán csapott a kitóduló gőz, akkor káromkodunk egy sikkeset, majd ügyesen kihúzzuk a kenyér alól a maradék zacsit. Kenyér vissza a sütőbe 20 percre. Ha letelt az idő, sütőkesztyű fel, kenyeret kimarjuk a tepsiről és megkopogtatjuk az alját. Ha megsült, olyan hangot fog adni, mint a tökízű görögdinnye. Nemzeti érzelműek kedvéért: olyan hangja lesz, mint a csizmaszárnak. Már, amikor a csizmaszárat ütögeti valaki, valami ismeretlen okból. Na, ha ilyet hallunk, kitesszük a kenyérkénket egy rácsra hűlni.

Acélos önuralommal nem zabálunk bele, hanem várunk, ameddig kihűl. Legalább langyosra. Akkor kést ragadunk...

Ez a kenyér, a megadott alapanyagokkal sütés után 1, 15 kg. lett. Foszlós és finom.

Aki magasabb, dagibb kenyeret szeretne, az 0,5 dl.-el kevesebb vizet, vagy 10 dkg. liszttel többet tegyen bele. Nálunk ez ízlik, mert a teljes kiőrlésű lisztből foszlósabb a kenyér, ha kicsit lágyabb tésztával dolgozunk. 

Szóval ez volt a mai poszt. Holnap majd megváltom a világot, most inkább tömöm a fejemet.