Vicces is lehetne ez a választási kampány, ha nem lenne siralmasan dühítő. Vagy dühítően siralmas, még nem döntöttem el a magam részéről.

Vicces leginkább akkor lenne, ha mondjuk Pápua Új-Guineában történne, mi pedig egy ismeretterjesztő műsorban néznénk a helyi, minimum egzotikusnak tűnő szokásokat.

A baj az, hogy itt történik, politikából élősködőink helybe hozzák az egzotikumot. Törzsi szokások szerint járják a harci táncot, huhognak, hogy a néző jól megrémüljön. A néző meg bámul tátott szájjal és vagy megijed, vagy nem.

Eleve az elnevezésnél kezdődnek a bajok. A jobboldalnak pont annyira nincs köze a politika ezen irányzatához, mint a baloldalnak. Célszerűbb lenne átkeresztelni őket. Több irány is adott, én a kézenfekvő megoldást választom.

Fent és Lent. Nagy kezdőbetűvel, hogy értsük, miről van szó.

Most, hogy az önkormányzati választások kötik le mindkét oldal teljes szellemi kapacitását, jól felmérhető, miből is gazdálkodnak. Semmiből. Mondhatni, pucéran táncolnak.

Mindkét oldal kampánya primitív, jellemzően az agykéreg nélkül élőktől kezdve az egy számjegyű IQ-val büszkélkedő polgárokig célozzák a populációt.

Az a nagyon nagy különbség, hogy ameddig a Fent jól, a Lent elképesztő rosszul céloz.

Mert a Fidesz is háborút hirdet. Minden ellen, ami egy alapjáraton működő intellektussal felfogható.

Rezsicsökkentés! Háború a gonosz Unió ellen! Le a bankokkal! Rohadék multik! Vesszen a kommunistaballibértelmiség!

Ez utóbbi főként sikeres, mert az egy bites polgárok azt még csak értik (vagy érteni vélik), mi a kommunista (semmi, de már majdnem szocialista), csak elő kell venni az emlékeket, vagy a gatyák alatt dugdosot tagkönyvecskét. A baloldalit is érti, mert az osztogatni akar, fizetést adni a lustáknak, szaporítani akarja a bűnözőket, mindezt az ő pénzéből. Nem kell! A liberálist is megtanulta, az egyenlő a kivágott segű bőrgatyában táncoló buzikkal. De az értelmiséget utálja legjobban, mert feltételezése szerint az gondolkodik. Ellentétben vele.

Ezek a hívószavak működnek. Lehet hinni bennük, mint a távgyógyító fenomén ígéretében, hogy csak tessen bámulni a képernyőt és mindjárt elmúlik a reuma! Bámulja, elhiszi, elmúlik. 

Innentől már mindent lehet. Gond és főleg gondolkodás nélkül nyel be mindent a megbűvölt polgár. Még tapsikol is örömében, amikor a Fidesz nyilvánosan, kimondva, szégyenkezés nélkül sorra zsarolja a településeken élőket. Az egyház lelkes segédletével győzködik a polgárokat, hogy CSAK A FIDESZ! Mert ha nem, nincs pénz, nincs együttműködés, semmi nincs. Víz és levegő se!

A maffia jövőre ide jön tanulni. 

Egy pillanatnyi fennakadást sem okoz, hogy az a politikai bűnöző, aki ma ezt hazudja, tegnap ennek az ellenkezőjét hazudta. Az sem akasztja meg a hívőt, hogy ameddig ő egyre szarabbul él (a rezsicsökkentés ellenére), a jobb életet ígérő kisebb-nagyobb vezérek kacsalábon forognak évek óta. Boldogan csápol a jó hírekre, miszerint a fehér, az fekete, a jég forró, a tűz hideg, zuhanva szárnyal a gazdaság, Navracsics dicsőségesen bevonult az Unióba, csak a rohadék ballibsik elgáncsolták a küszöbön, de siker ez, nagy siker!

Polgárunk elhisz mindent, nem gondolkodik, hanem felhúzza a kócsagtollas kacagányt, megy engedelmesen és szavaz. Természetesen a Fideszre, mert azok megvédik őt és családját a szélrózsa minden irányából támadó ellenségtől (külföldön és belföldön is csak úgy hemzsegnek!), a bankoktól, a rezsitől, a multiktól, a kommunistáktól, a hazaárulóktól, a gondolkodástól, az önállóságtól, a felelősségtől, az élettől és a szabadságtól. 

Ezzel szemben lövöldöz az MSZP, jellemzően vaktölténnyel, a célnak háttal és csukott szemmel. Valamiért az a szent meggyőződésük, hogy az embereket marhára érdeklik a belső csatározások, a párt kapcsolási rajza, a különféle politkai technikák.

Jelzem, nem érdeklik. Az nem program, hogy azért szavazzál rám, hogy ne a másik győzzön! Ennek ugyanis az az üzenete: Én akarok uralkodni! ÉN! ÉN! ÉN!

Ez még az ellenzék szimpatizánsai számára is inkább visszatetsző, mint nem. Ezzel meg is leltük a két párt között különbség gyökerét. Szerintem.

A Fidesz lenyúlta szinte az összes, csökkent üzemmódban működő polgárt. Az ellenzéknek nem sok maradt ezekből, nem lehet rájuk komoly bázist építeni. Aki van, a szabad emberanyag (az a négymillió ember), meg minimum két, de inkább három számjegyű IQ-val többet vár annál, amit mondjuk az MSZP, vagy az összes ellenzéki párt adni képes. 

Jó példa erre Tóbiás legutóbbi tündöklése Kálmán Olgánál. A pasas (akit eddig értelmesnek gondoltam, valami okból) kimeredt szemmel mantrázta, hogy ő igennagyon szereti Bokrost, de senki ne szavazzon rá, mert NEM baloldali. Ahogy kivettem, ez volt a komplett választási program. Az igazi drámai mondat ezek után hangzott el. Mégpedig az, hogy igazából az MSZP a 2018-as választásokra hajt. Részemről ott durrant el az agyam. Telik-múlik az életünk, az ellenzéki pártok pedig még mindig nem jöttek rá: nekik nem csak egymással kellene összefogni (bár ebben sem vagyok biztos), hanem velünk. Emberekkel, polgárokkal, választókkal.

Hát, így nehéz lesz. Nem győzni, hanem talpon (vagy ülve) maradni. A választások után az MSZP szerintem atomjaira fog hullani. Aztán vagy sikerül össze legózni valami használhatót a romokból, vagy nem. 

A Fidesz még aktívabban, brutálisabban és nyíltabban teszi rá a kezét mindenre, amit csak elér. Márpedig igen hosszú az ő keze és maga felé hajlik.

A valódi ellenzék meg (remélhetőleg) lassan, de biztosan szerveződik. Az az ellenzék, aminek semmi köze nincs a most nevesíthető és a politikai hatalmi harcokban aktívan sárdobáló pártokhoz. Szerveződik akkor is, ha a Fidesz látja a bajt és tenni is akar ellene. A sajtó megszállásával, a civil szféra lejáratásával, a szabadon gondolkodók céltáblává tételével, a hazugságok áradatával, a törvények átírásával, az erőszakszervek aktív közreműködésével.

Hogy mikor lesz elég erős ez a valódi ellenzék, hogy a hangját hallassa, nem tudom. De van, létezik, éledezik, erőt gyűjt a felszín alatt. Aki akarja, megtalálja őket, választhat a neki szimpatikus, ma még kiforratlan és halk hívószavak közül.

Már csak azt remélhetjük, előbb erősödik meg ez az ellenzék, mintsem egy sokkal brutálisabb módon kelljen érvényt szerezni a jogainknak. Azoknak a jogoknak, amit előbb vissza kell szerezni. 

A Fideszre nem a mostani ellenzéki pártok jelentenek veszélyt. Sőt, kimondottan érdeke a kormánynak, hogy minden így maradjon, ahogy most van. Az az ő hatalmát a végtelenségig biztosítaná. Ami nem érdeke a kormánypártnak, ami valójában fenyegetés, az az emberi elme. A gondolkodás.

Addig is, menjen szavazni mindenki, aki úgy gondolja.

Vagy valahogy gondolja.

Lényeg: a gondolkodás.

Fotó: lazarg.com