Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nagyon utálom, ha hülyének néznek. Ezzel - mármint a hülyének nézéssel - van módom napról napra találkozni, mondhatni: üzemszerűen így működik kisded országunk.

Most éppen egy (a sokból) reklám szokta kiverni a biztosítékot, miszerint kormányunk elintézte nekünk, hogy sokkal több Uniós forrást kapjon orbanisztán a vállalkozások fejlesztésére. Aha, ja. Az úgy van ám, hogy a költségvetési ciklusoknak különféle céljai vannak. Praktikusan: eddig az infrastruktúra fejlesztésre lehetett felhasználni az Uniós források jelentős részét (tetszünk tudni: díszburkolat, díszjárda, díszmagyar), mostantól pedig - mivel új költségvetési időszak indul - vállalkozások fejlesztésére adják a pénzt. Ezt nem ám Orbán harcolta ki nekünk a két szőrös kezével. Az Unió megmondta, mire lehet költeni. Pont.

Ez nem gátolja meg kedvenc családunkat abban, hogy a mi pénzünkért reklámhadjáratban nekünk hazudjanak. Már azt sem értem, az ellenzék miért nem cáfolja tételesen és következetesen a napi hazugságokat (a nemisigazbibibiii! kevés ám, tényszerűen kellene), azt meg még annyira sem értem, hogy vannak, akik boldog mosollyal tapsikolnak, hogy hát tényleg, minő csuda egy kormányunk van nekünk!

Ami azt illeti, tényleg. Mutasson nekem valaki ebben az évszázadban és ezen a kontinensen még egy olyan országot, amelyet egy családfő irányításával néhány család és az ő hűséges szolgái vezetnek, tökéletesen magánvállalkozásként - saját hasznukra - üzemeltetnek és teszik zsebre minden vagyonát. Még csak titkolózniuk sem kell. A nem létező szemérem nem kényszeríti őket erre, az Unió tehetetlen, mi meg kábultan nézünk ki a fejünkből. Pedig az orbáni biznisz működése olyan egyszerű, mint a faék. Talán éppen ezért nem hiszünk a szemünknek. Így is lehet? Lehet hát! Látjuk a valóságot, már csak el kellene hinni.

Azt már tudjuk, hogy Orbánék elfoglalták az országot. Szó szerint, nem képletesen. Gyorsan átírták az Alkotmányt Alaptörvényt gyártva belőle. Ebbe mindent belevettek, amit törvényként elkaszált az Alkotmánybíróság. Minden jogi hátteret megalkottak a rablás legalizálásához. Mára minden létező helyen Orbán közvetlen és közvetett hűséges emberei ülnek, az Alkotmánybíróságtól a legapróbb szabolcsi falu iskolaigazgatói posztjáig.  A család tényszerűen megszállta az országot, nyíltan, pofátlanul és minden ellenállás nélkül.

Visznek mindent, ami nincs lebetonozva. Azt is, ami le van. Állami földeket adnak a jó szolgáknak, egyelőre bérbe. Gondolom, még a ciklus vége előtt meg lehet majd vásárolni, kedvezményesen.

A fiúk nem voltak restek lehajolni az apróért sem, minden fillért zsebre raktak. Mégpedig nyíltan, nem ám sötétben ólálkodva. Tegye fel a kezét, aki még nem hallott a trafikok botrányos kiosztásáról, a földpályázatokról, a kaszinókról, a nyerőgépekről, a nyelviskolákról, a reklámpiacról, filmgyártásról, tankönyvkiadásról és még lehetne sorolni. Na, ez mind családi birtok lett. Senki ne aggódjon, a bankok körüli hercehurca vége is az lesz, hogy véletlenül megint jól fognak járni a lojális barátok. 

Hogy ne legyen ugatás, minden poszton az ő embereik felügyelik a rendet. Önkormányzatoktól az egyetemekig, bíróságtól a rendőrségig, ügyészségtől a különféle hivatalokig mindenhol. Aki nem akarja elveszíteni az állását, kockáztatni a hozzátartozói egzisztenciáját, az kussol. Működik az omerta.

Soha nem tudtam megérteni, hogyan tud egy ilyen rendszer megerősödni. Mintha semmiből nem tanulnánk. Soha. Mindannyian ismerjük ezeket a rendszereket, láttunk már ilyet, tanultunk róla. A szicíliai maffiától kezdve a különféle rezsimeken át, Hitlertől Putyinig mindenről tudunk.

Egy kaptafára működik mind, egyszemélyi vezető, szervilis média, hűséges alárendeltek, totális gazdasági és politikai hatalom. Ezernyi ilyen volt már, soha nem volt happy end, mégis képtelenek vagyunk felismerni és tenni ellene.

Pedig még nem értünk az út végére, lesz még baj elég. Ugyanis ennek a rendszernek nem érdeke, hogy jól működjön a gazdaság. Nem enged piaci szereplőket a területére, mert az versenyt jelentene. Inkább működteti alapjáraton a gazdaságot, kiveszi a hasznot belőle, ameddig van mit kivenni. Csakhogy így nem lesz gazdasági fejlődés, nem is lehet.

Munkahelyek sem lesznek, a közmunkát leszámítva. Az meg sehonnan sehová nem visz. Akkor sem, ha kötelező és teljes körű lesz.

A lecsúszottakra, rokkantakra, bármi módon segítségre szorulókra nincs szüksége a hatalomnak. Ők selejt, akik csak a pénzt nyelik. Le fogja őket rázni magáról, mint kutya a vizet. Olcsó hazugsággal ideológia is lesz (már most is van), hogy potyautasok, akik csak élősködnek. Holott már most is haldokolnak. Olyan mértékben be fog szűkülni a szociális háló, hogy senki nem fér bele. Tudatosan történik, nem lehet a hozzá nem értéssel indokolni. Jelzem, ebbe a körbe fognak tartozni azok a mostani hívek, akik a néhai Zámbó Jimmy rajongói kör tagjaiként új idolt keresve Orbán Viktor körül nyüzsögnek. Az ő nyugdíjuk is felesleges kiadás, de ez meg fog szűnni.

Művelt, széles látókörű, önálló véleménnyel rendelkező, pláne kritikus hangot megütő polgárok sem kellenek. Az ilyenek már elhagyták az országot, vagy csomagolnak éppen. Nem marad választásuk, tudatosan üldözi ki őket a szorgos szolgahad. A következő generációnál már nem lesz ilyen gond, az általános iskolában megtanulják, hol a helyük. A kultúrát, művészeteket, filozófiát, az ezekre való igényt remekül helyettesíti az "egy a tankönyv, egy a kormány". Ehhez lelkes segédletet nyújt a keresztény egyház, a keresztes háborúk, inkvizíció mellé újabb szégyenletes bélyeget véve magára.

Egyszóval a mi kisded maffiánknak nem érdeke a jól működő gazdaság, a gondolkodó, véleményt formáló polgárság létrejötte, nem célja a fejlődés. A cél: az Uniós források "újra elosztása", ugyanis ez a nagy pénz, nem az országban megtermelhető javak. Ehhez sajnos életben kell tartani az országban néhány embert, kell valami látszat-gazdaság és nem lehet táborba hurcolni a nyomorékokat, cigányokat, zsidókat, gondolkodókat, értelmiséget. 

Ha fogcsikorgatva is, de tudomásul veszi a hierarchia, hogy meg van kötve a keze.

Az ilyen maffiák maguktól nem bomlanak fel. Ragaszkodnak a hatalmukhoz, maroknyian képesek terrorizálni tömegeket. Időnként háborúznak kicsit, ha új Don követeli a trónt. Ezeket felszámolni egy módon lehet: ha a hallgatás törvényét átlépve elzavarjuk őket a bánatos francba.