Többnyire igyekszem kerülni a személyeskedést, de most fontosnak érzem "lemenni" erre a szintre. Annyira mélyre, ahol Deutsch Tamás tenyészik.

Nem tegnap óta csípi a szememet a nagyszerű "politikus" viselkedése és az a gyanúm, nem csak az én szemem könnyezik a bűztől. Deutsch Tamás prototípusa az orbáni politikai elitnek. Ezért nem, mint emberről, hanem mint tipikus orbán-fiúról emlékezem meg róla. Egy olyan jelenségről, ami (aki, amely) jól példázza a politikából élősködő, felkapaszkodott senki puhatestű, kedves kis lényét. Választópolgárként mondom ezt, a kölcsönösség jegyében. Mint urbánus-értelmiségi-librális-büdösbogár az adómból-élősködő-tahónak.

Ha jól értelmezem szellemesnek szánt zűrzavaros mondatait, a vasárnapi tüntetést valójában a kormány szervezte. Az azon résztvevő tüntetők viszont elborult értelmiségiek, ellenzéki pártok hívei és nettó büdösbogarak voltak, melynek keretében "a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője, egy ötödvonalbeli CIA ügynökből lett agent provocateur lett a magyar baloldal ideiglenes vezetője."

Állítja ezt az a valaki, akinek a diplomaszerzésére egy ország várt visszafojtott lélegzettel, mivel ez volt a feltétele a kormányba kerülésének, persze azonnal miniszteri poszton. Gyorsan elrepült az a néhány év az 1986-ban megkezdett egyetemi tanulmányok és az 1999-ben megszerzett diploma között. A Fideszben betöltött posztokon túl (előtte pláne) nem találtam adatot arra, miből élt ez a remek ember, mielőtt közpénzből fizetett politikusnak állt. Lehetséges, hogy ő az első fényevő, akinek sikerült életben maradnia.

Az egykori ifjú titán mára öregedő megmondóember, mi több, odahányóember lett. Ez engem nem különösebben zavarna, amennyiben tudnék bármi hasznos tevékenységéről az Európai Parlamentben. Biztosan van ilyen, csak lemaradtam róla. 

Nem az ember érdekes ebben az esetben (bár ő más esetben sem különösebben érdekes), hanem a típus, a mentalitás és a valóságtól messze elrugaszkodott, pökhendi homály.

Orbán ismét zsákutcába trappolt be és azonmód be is szorult. Az csakis politikusi kvalitásait jelzi, hogy egyszerre akár 4-5 zsákutcában is képes intenzíven jelen lenni.

Az internet-adó az egyik ilyen. Ebből sem lehet jól kijönni. Nem teheti fel a kezét a kormány, hogy "bocsi, vissza az egész", mert az gyengeséget jelentene. Ha ebben enged, a hálátlan nép még többet akarna. Tehát nyilván be fogják vezetni, izomból, mint minden mást. Csakhogy a társadalomban elég nagy a feszültség ahhoz, hogy a robbanáshoz talán éppen ez az új adó jelentse a szikrát.

Annyi szemenszedett baromságot ritkán lehet olvasni, mint a tüntetéssel kapcsolatban elhangzó nyilatkozatok, fejtegetések és vélemények sokasága az elmúlt néhány órában.

Én is hozzá teszem a magam elméletét, eggyel több, vagy kevesebb - már nem számít.

Az a véleményem, hogy a tüntetésen magyar polgárok voltak jelen. Nem párthívek, nem politikusok, főleg nem "büdösbogarak". Emberek, akik élni óhajtottak a minden Uniós polgárt megillető jogukkal és véleményt nyilvánítottak. Közösen, tömegesen. Hangosan és felháborodottan. Hogy közöttük egyébként ki tartozik melyik párthoz, kire szavazott, vagy nem szavazott, tökéletesen lényegtelen. Az ellenzéki pártok nem telepedhetnek rá az eseményekre, mert az ő felelősségük vitathatatlan a kialakult helyzetért, az ország állapotáért. A kormány hiába igyekszik az MSZP-re testálni a tüntetés kirobbantását, az csupán egy célt szolgál: elfordítani a jobboldali érzelmű embereket, szembe állítani a tüntetés résztvevőivel és céljaival. Sunyi húzás és remélhetőleg hatástalan.

Nem csak a Fidesz ellenségei (nekik ellenfeleik nincsenek) voltak és remélhetőleg lesznek ott. A türelem minden oldalon elfogyott. Annyi a különbség, hogy a Fidesz szimpatizánsai, akik eddig bíztak a pártban, méginkább becsapottnak, elárultnak érezhetik magukat. Ők talán dühösebbek is. Nem azért, mert a "hazug ballib propaganda" becsapta őket. Az emberek többsége képes rendeltetésének megfelelően használni az agyát. Hiba azt feltételezni, hogy gondolkodni kizárólag kormánytagok képesek, az átlag polgár úgy hülye, ahogy van és manipulálható a végtelenségig. Ez nem így van. A politika szívós munkával darabolta fel, fordította egymás ellen és szigetelte el egymástól a csoportokat, embereket. Vasárnap ezek a határok eltűntek. Sikerült meglátni egymást. Remélhetőleg ez nem a vége, hanem a kezdete egy társadalmi ébredésnek.

A tüntetés végi események, a székház megrongálása rendkívül felkapott a médiában és a politikusok körében. Fizetett provokátoroktól (természetesen a Fidesz...természetesen az MSZP fizette őket) a focidrukkerekig, a rendőrség aktív közreműködésétől a külföldi ügynökökig mindenféle verzió népszerű. Én pedig azt gondolom, egy ekkora tömegben, ilyen eseményen és ilyen lelki állapotban ez benne van. Betört néhány ablak, leszakadt egy redőny. Nem folyt vér, nem lángoltak autók, nem szedték fel az utcaköveket, nem támadtak meg járókelőket. Az üvegezés költségeit, a redőny cseréjét gálánsan fizetjük mi, az adófizető polgárok. Ja, bocsánat! Mindent mi fizetünk. Egy valamit nem szeretnénk fizetni: internet-adót.

Ugyanis a maszatolási kísérletek ellenére mindenki tudja, hogy nem (csak) az összegről van szó, most nem az a fontos ebben az egész történetben. A dilettáns politika, hazugságok végtelen sora, hozzá nem értés, féktelen kapzsiság, határtalan hatalomvágy vezetett ide, ahol most állunk. A barikád (hmmm...miről jutott eszembe a békemenet?) két oldalán. Csakhogy most nincs jobb és bal oldal. Végre.

A kormány képtelen felmérni a helyzet súlyát. A választási győzelmektől mámorosan hiszi azt, hogy ahogy eddig, ezután is egy mozdulattal söpörheti el a tiltakozást, mint egy szemtelen legyet.

Azonban veszélyes lehet az elbizakodottság, mert a mélységi mámor kellemes érzés néhány percig, de később csúf következményekkel szokott járni.

Deutch Tamás facebook profilképe