Stílszerűen, természetesen a tegnapi tüntetés kapcsán. A hibát nem az utcára vonuló, jogaikkal élő emberek követték el, hanem a kormányzó és ellenzéki pártok.

Nem most, nem az elmúlt héten. Folyamatosan gyűlik a feszültség, évek óta. Hol látható, hol láthatatlan módon, de réteget rétegre halmozva vastagodott mostanáig.

Azt hiszem, mindenkit meglepett, ami az elmúlt napokban történt. A kormányt éppen úgy, mint az ellenzéket. Egyik sem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Az ellenzéki pártok részéről nem is baj, ne akarjanak kezdeni semmit. Ha van miből, építsék újra önmagukat, de ne akarjanak az élére állni semminek.

A kormány részéről már nagyobb a baj, a következmények is súlyosabbak. Jól érzékelhetően nem értik, mi történik. Eddig mindig az ő táncrendjük szerint történtek a dolgok, ezért nem volt okuk túlságosan előre gondolkodni. Működött minden a sablonok szerint, kiszámítható reakciókkal, ügyes megosztással, egymás ellen fordítással, bukott baloldalazással, gyurcsánybajnaizással. A hívek elégedett gúnykacaja és az ellenzék hiábavaló szavai remekül kioltották egymást. A többség hallgatott, mert sem ezt, sem azt nem érezte magáénak.

Valójában apró hiba, egy rossz döntés a rossz döntések sorában rázta fel, sodorta össze az embereket. A milliárdos csalások, korrupció, szabadrablás önmagában kevés volt. Kevés volt, de hirtelen sok lett.

Nyilván, senki sem szeret adót fizetni, főleg ha a találékony kormány újabb és újabb terheket pakol a lakosságra. Tudom, ezek nem megszorítások és nagyon jó nekünk, szárnyalunk, mint a strucc. A Parlamenti közvetítés (tegnap például a költségvetésről) oly mértékben volt szánalmas, hogy hirtelen nem is tudta az ember, melyik évszázadba csöppent. Úgy röpködött a "sikertörténet", "szárnylás", "köszönjük a kormánynak", hálásak vagyunk a Fidesznek", hogy megrepedt tőle az ablaküveg, a plafonról nem beszélve. 

Az alom melegében eltunyult, túltengő önbizalommal megáldott kormány nem figyelt eléggé. Nem tudhatták, hogy egy aprócska adó, nyomorult 700 forint feltűnik valakinek. Azt pláne nem gondolta senki, hogy a mindeddig csöndes többség, a mozdíthatatlan réteg megmozdul és azt kiáltja: elég volt ebből!

Ha a miniszterek elnöke reálisan látná még az őt körülvevő világot, felrakja a kezét és azt mondja: "Bocs, srácok, tévedtem! Nem gondoltam át, igazatok van, hülye ötlet volt. Nem lesz netadó, azt is nyakon vágom, aki valaha szóba hozza." Akkor nem csupán presztizsveszteség nélkül vissza tud vonulni, de szerintem sok szimpatizánst szerez.

De nem ez történt, mert Orbán messze jár már a valóságtól. Kitalálta a netadót, lesz és kész. A kormányzat veszettül kapar, hogy átnevezze, mintha ez megoldana valamit. Mást ők sem tudnak tenni, nem lévén beleszólásuk. A főnök dönt, márpedig a főnök azt üzente, hogy neki tetszik a saját ötlete, a kormánytagok pedig tartsanak ki addig is, ameddig ő nyaral. Vagy telel. Netán őszöl.

A kormánytagok igyekeznek is, minden rezsik fő ellensége, Németh Szilárd mára vállalta a boxzsák hálátlan szerepét. Elmondta, hogy márpedig itt netadó lesz, ha a fene fenét eszik is, ellenben igyekezett egyet Demszkyzni, ballibezni és politikai aktivistázni. Egy pillanatra a jövőbe nézett és a következő jóslattal állt elő:  „ezek a tüntetők ugyanúgy el fognak tűnni, ahogy ahogy eltűntek az alaptörvénnyel, a nevelési törvénnyel vagy a rezsicsökkentéssel kapcsolatban.” Itt azonban már áttért magára az internetadóra is: megerősítette, hogy nem kívánják visszavonni a tervezetet, továbbra is marad a gigabájtonkénti 150 forintos adó, 700 forintos maximummal, amit a szolgáltatókkal fizettetnek meg.(Index.hu) Ha nincs szerencséje, holnapra parancsba kapja, hogy a Havanna lakótelepen lakó Maribácsi vállára borulva próbálja meggyőzni a népet a netadó rezsicsökkentő hatásáról.

Érdekes figyelni a mindeddig igen harsány kormány(által fizetett) sajtót. Az eddigi diadalmas baromságok csitultak, óvatosan megfogalmazott körmondatok, egy lépés hátra, objektívnek kéne látszani - mentalitás alakult ki percek alatt. Valahol (nem találom már, hol) egyenesen azt olvastam, mindjárt itt a karácsony és legyen már béke. Hát, igen. Bár itt, vidéken még 2 hónap van a fenyőfák irtásáig, de a kormánymédia igyekszik csillagszórót rántva békét hirdetni. Bizony, időben célszerű szélirányba fordulni, le ne maradjon az ember a jó kis szerkesztőségi székről.

Azok a fiatalok (nem feltétlenül az évek száma alapján), akik az utcára vonultak, legalább annyira ennek az országnak a polgárai, mint az összes politikus, sajtómunkás, vagy akár a miniszterek elnöke. Megtelt a pohár, kicsordult és nem hiszem, hogy meg lehet állítani a folyamatot.

A Fidesz mellett elhúzott a világ, a kormány tagjai szellemileg megvénültek. Nem értik, miért nem működnek a hívószavak, miért dühösek a zemberek. Hisznek abban, hogy kifullad, megtörik a lendület, működik a szalámi-politika és minden folytatódhat úgy, mint eddig.

Én hiszek abban, hogy nem így lesz. Ma, amikor 70-80 éves emberek ülnek iskolapadba és tanulják a számítógép használatát, amikor nagyszülők ismerkednek az internettel, amikor létezni sem tudunk már a net nélkül, akkor kevés a harci riadó, a hazugságok sorra bukkannak elő és az eddig csendes tömeg nem hallgat tovább. Lehet hülyének nézni sokakat, sokáig. De mindenkit és örökké nem lehet.

Amikor Orbán Viktor kipihenve megtér birodalmába, talán már kevés lesz felpattanni a dakota táltosra és elrikkantani magát: "Utánam, nemzet!" Félő, hogy szál egyedül fog ellovagolni a napnyugtába, miközben dús haját borzolja a szél.

A nemzet pedig a másik irányba indul végre, amerre eddig is haladni kellett volna.

Mindez egy "apró" hiba miatt. Hibából végzetes hibává terebélyesedett órák alatt a történet. Már nem "csupán" a 700 forint az, amivel el kell számolni, hanem az elmúlt évekkel, az ÁFA botránnyal, a NAV viselt dolgaival, az Unióhoz fűződő kapcsolat megromlásával, az USA vádakkal és kit udja, még mivel. Az biztos, hogy megmozdult a mozdulatlan tömeg és a szeretet ünnepének emlegetése aligha fogja megállítani. 

A hiba megtörtént, a rendszer az összeomlás szélén.

Semmi baj. Takarítunk, újraformázunk. Újraindítjuk.