Tudom, nem kellene hallgatnom a közvetítést a Parlament üléséről. De hallgatom, mert szeretek szenvedni. Az egy dolog, hogy a kormánypárti és az ellenzéki politikusok nagyban hasonlítanak egymásra. Nem külsőleg, hanem abban az értelemben, hogy sem beszélni, sem olvasni sem tudnak. Az az ember benyomása, egy halmozottan hátrányos helyzetű felnőtteket oktató általános iskola olvasás-óráját látja/hallja.

Vitáról persze szó sincs. Hogyan is lenne? A kormánypárt felszólalói láthatólag először tartják a kezükben azt a papírt, amelyről felolvassák azt, hogy mit gondolnak, mit kérdeznek, mi a véleményük.

Az ellenzéki képviselők válaszai is papírról hangzanak el. Csak tudnám, hogyan képesek előre legyártani ezeket?

Ha a kormánypárti felolvasást hallgatom, az az érzésem, már nem közelítünk a teljes boldogsághoz, hanem egyenesen a közepében élünk. Minden szép, minden jó és egyre jobb.

A másik oldalról pedig a halál szele süvít.

A gond csak az, hogy én, mint egyszerű polgár itt állok középen. A tisztelt képviselők jól elvannak egymással és önmagukkal. Jó kis fizetés, tuti munkahely, felelősség nulla, bejárni is csak időnként kell. Ez az összes párt összes képviselőjére értendő.

Csakhogy.

A nyammogásuk, a makogva felolvasott csörték, az előre legyártott bölcsességek puffogtatása engem például nem tesz boldogabbá. Sem az országot nem teszi élhetőbbé. Konkrétan: a mi pénzünkből bohóckodnak, nekünk.

Az a bajom, hogy amikor a kormánypárti képviselők szidják az ellenzéket, igazuk van. Van mit az ellenzék szemére vetni, joggal.

Amikor az ellenzék szidja a kormánypártot, igaza van. Van mit a kormány szemére vetni, joggal.

Igazam nekem is van, de az senkit nem érdekel. Pedig nem a pártokról, nem a képviselőkről kellene szólnia a dolgoknak, hanem rólam. Rólunk. Mindenkiről. De valójában ők egymást akarják meg- és legyőzni. Tét nélkül.

Én meg ezt már erősen unom. Remek ötletem támadt, bár tudom, hogy ez ötlet marad örökre. Nem én találtam persze fel a dolgot, Zsebesi Zsolt és sokan mások is feszegették már a témát.

Most én is feszegetek egy kicsit.

Azt javaslom az ellenzéki pártok közül azoknak, akik már voltak kormányon, meg akik még nem voltak, mondjanak le a mandátumukról.

Most.

Adják vissza a megbízatásukat, ugyanis azt a világon semmire nem tudják használni. Az őket megszavazó választókat képviselni nem tudják, mód sincs rá.

A kétharmad, ugye. 

Egyetlen eredménye van annak, hogy ők ott vannak: a személyes és családi megélhetésük biztosítása. Semmi más. Nem mondom, az is nagy dolog. Csak az a gond, ez nekünk kerül nagyon sokba. Nekünk, többieknek.

Mondjanak le, a pártjaik pedig álljanak ki az emberek elé végre. Beszéljenek velünk, hozzánk. Ismerjék be a hibáikat, akár bűneiket. Tisztítsák meg a pártokat, tisztuljanak meg. Szabaduljanak meg azoktól a tagoktól, vezetőktől, akik az elmúlt időszakban tevőleges részesei voltak az elkövetett hibáknak.

Álljanak elénk végre, ismerjék be, hogy hibáztak, tévedtek. Kérjenek bocsánatot, tegyenek ígéretet arra, hogy változtatnak. Tanultak a hibákból és többé nem követik el.

Aztán fogjanak neki és építsék fel a pártokat újra. Tisztára, normálisra. Legyen ideológia, amivel azonosulni lehet. Legyenek eszméik, legyen mondanivalójuk. Legyenek céljaik és terveik. Hogy választani tudjunk közülük. Hogy hinni tudjunk bennük és nekik.

Jelenleg nincs ellenzék. Valódi ellenzék nincs. Most, amikor naponta van tüntetés, még mindig a Fidesz szavazóbázisa a legnagyobb. Ha holnap lenne választás, ismét a Fidesz győzne. Nem azért, mert ők jók. Azért, mert az ellenzék gyalázatosan rossz. 

Miért nem képesek levonni a konzekvenciákat? Miért ragaszkodnak két kézzel a hatalomhoz, a fizetéshez, a kiváltságokhoz? Miért vesznek részt ebben a cirkuszban, amit parlamentnek hívunk? Ez régen nem parlament, nem demokrácia. Önök senkit és semmit nem tudnak képviselni, legfeljebb önmagukat.

Lépjenek ki ebből! Tisztítsák meg a soraikat, dolgozzanak ki programokat. Keressenek meg minket, hallgassanak meg, lássanak meg minket. 

Keressenek kapcsolatot civil szerveződésekkel. Azokkal az emberekkel, akiknek nem maradt más választása, mint utcára vinni a politikát, akik ott kénytelenek az égre kiáltani a bajaikat.

Tudom, minden civil szervezet hidegrázást kap a politikusoknak, pártoknak még a gondolatától is. De ez nem normális dolog. Ezért önök a felelősök, tessék ezt felvállalni! Egy országot nem tud vezetni sem egy huszonéves ifjú ember, sem egy cipész, sem egy családanya, sem egy agysebész. Szakemberek, szakpolitikusok kellenek. De ahhoz, hogy (bocsánat) ne köpjön egyet az utca népe, a vidék, a város akkor, amikor a pártok nevét meghallja, gyökeres változásra van szükség. 

Ha erre nem hajlandóak, akkor vagy oszlassák fel magukat, vagy éljenek meg a tagok befizetéseiből. Ez így korrekt.

Ez idáig is soha be nem teljesülő álom volt, de most jön csak a java!

A Fidesz normális része (biztos, hogy van ilyen), vonja meg a bizalmat a teljes vezetéstől! Minden mentálisan sérült, erkölcsileg nyomorék, karrierista, tehetségtelen, hozzá nem értő élősködőtől szabaduljanak meg. Keressék meg soraikban a becsületes, jó szakembereket, állítsák fel újra a pártot. A mostani helyzetből nem lehet jól kijönni. Ezt már nem lehet elsikálni, nincs rá mód többé. Változtatni kell, nagyon és mélyen.

Aztán vonják be az ellenzéki pártokat, szakmai és civil szervezeteket (rajtuk keresztül minket) a kormányzásba és próbáljunk meg közösen kivergődni a kátyúból.

Ha ez nem történik meg (nem fog), akkor az ellenzéki pártok hosszas agónia végén elporladnak. A Fidesz is el fogja veszíteni a szavazói többségét, ugyanis lehet egy ideig hazudni a választóknak, de örökké nem.

A politikát a nép fogja az utcán gyakorolni. Annak hosszútávon soha nincs jó vége. A tüntetések hasznos dolgok, de egy ország vezetésére nem alkalmas a tüntető tömeg. A demokrácia része a tüntetés, de kormányozni egy országot nem képes.

Ha így megy tovább, az ellenzéki pártok kiherélik egymást és magukat, a Fidesz be fog dőlni, az emberek az utcán fognak ordítani napról napra. Ha ez bekövetkezik, arról a kormánypárt és az ellenzéki pártok tehetnek. A mohóság, a társadalommal szembeni vak/süket/néma politizálás, a valóság semmibe vétele, a beltenyészet ide vezet. A választók, akikhez és akikről szólnia kellene mindannak, amit a pártok tesznek, már régen messze jár. Amikor a következő, vagy az azt követő választások utáni álomvilágban a pártok osztogatják egymásnak és egymás között a pozíciókat, a törzsbázison kívül senki sem figyel rájuk.

Akkor majd jön egy párt. Egy - jelenleg - a második legnagyobb párt. Egy párt, amelyik nem kormányzott még, amelyik egyszerű és jól fogalmazott populizmusával képes megszólítani az embereket. Egy párt, amely a szélsőséges eszméit emészthető, hihető és vonzó alternatívaként kínálja majd fel. Rendet, munkát, fejlődést ígér és győzni fog.

Mi pedig, akik demokratikus, európai, fejlődő és nyugodt országot akarunk, veszíteni fogunk.

Végleg.