Néztem, hallgattam tegnap a két ifjú embert. Változást akarnak, lelkesek, elszántak és amatőrök.

Hallgattam őket és elkeseredtem. Nem jó, megint rossz irányba megyünk. Véleményem szerint.

"NEKÜNK elegünk van..."

"MI ezt akarjuk..."

"MI azt nem akarjuk..."

A visszatérő motívum, az unalomig ismert "ŐK elszúrták, ŐK rosszul csinálták, de majd MI..."

Ezt már láttuk, hallottuk, mondtuk. Hányszor is? 

Voltak két évtizede is ilyen fiatalok. Lelkesek, elszántak, amatőrök.

Most önzők, hataloméhesek, telhetetlenek és vérprofik.

Nincsen ŐK és nincsen külön MI. Egy ország van. Sok ők és sok mi.

Nincs olyan, hogy AZ a generáció bűnös, EZ a generáció szűzfehér. Nincs olyan, hogy EZ a generáció ezt akar, azt akar. Illetve van, de akkor sok-sok küszködéssel eljutunk pontosan oda, ahol most is vagyunk.

Ebben az országban NEM egyetlen generáció él. Ezt kellene mindenkinek tudomásul vennie.

Amikor a rendszerváltás után az akkori fiatalok, az akkori lelkesek és elszántak leköpték a szüleiket, nagyszüleiket kollektíven, akkor szakadt ketté a társadalom. Most az új generáció, a 25 évvel ezelőtti köpködők szembesülnek azzal, hogy az ő gyermekeik őket köpik le.

Hová vezet ez? Ezek a fiatalok pontosan ugyanazt mondják, amit a szüleik mondtak 25 évvel ezelőtt: "Elrontottátok, hibáztatok, a ti bűnötök minden! Tűnjetek el, majd mi megmutatjuk, mert mi tiszták és okosak vagyunk! Mindenki takarodjon, aki része volt az elmúlt évtizedeknek, minden rossz, mindent a szemétre dobunk és majd mi jól csináljuk!"

Már kezdődik az elhatárolódás, a szembefordulás, az ítélkezés.

Nincs kolletív bűnös. Arról, hogy most itt tart ez az ország, mindannyian tehetünk.

Tehetek én, amikor nem megyek el szavazni. Amikor rosszul választok. Amikor gyávaságból, lustaságból hallgatok. Amikor kényelemből elfogadom azt, amiről tudom, hogy rossz.

Tehetnek róla a szüleim, amikor nem szavaznak, amikor rosszul választanak, amikor hallgatnak.

Tehetnek róla a gyermekeim, ha nem szavaznak, ha rosszul választanak, ha hallgatnak, amikor szót kellene emelni.

Tehettek róla ti és tehet róla az a generáció, akit kizárólagosan képviselni akartok most. Ti hol voltatok áprilisban, amikor a Fidesz győzött? Azt gondoljátok, a gyerekeitek tőletek nem fogják ezt megkérdezni? Ha kérdezik, mit válaszoltok majd?

Ez sehonnan sehová nem vezet. A társadalomnak szembe kell néznie azzal, hogy nem külső ellenség hozta a nyakunkra a mostani bajt. Mi okoztuk magunknak. Együtt, közösen. Nincs bűnös generáció és nincs hótiszta.

Emberek vannak. Bölcsek, buták, erősek és esendőek.

Ha változtatni akarunk, az csak együtt fog sikerülni. Önmagában senki nem elég okos és senki nem elég erős. Még egy egész generáció sem.

Mehetnek tüntetni a fiatalok. Egyszer, kétszer, tízszer. El fog halni a mozgalom, mert külön-külön gyenge minden csoport.

Erő csak abban van, amit közösen csinálunk. Csak együtt érhetünk el valamit, diákok és tanárok, pedagógusok és buszsofőrök, közalkalmazottak és nyugdíjasok, orvosok és közmunkások, gyógyszerészek és tűzoltók, fiatalok, középkorúak és idősek. 

De ehhez le kell ülni, oda kell hívni mindenkit az asztalhoz. Hívni kell és meg kell hallgatni minden csoport képviselőit, a szakszervezeteket, a pártokat.

Igen, hívni kell azokat, akik profibbak nálatok. Meg kell hallgatni az ezerszer elátkozottakat. Gyurcsányt, Bokrost, Fodort, Kunczét, de ha lehet, Matolcsyt, akár Orbánt is. Mindenkit, aki csak képes tanácsot adni, akinek a sikereiből, vagy kudarcaiból tanulni lehet. Meg kell hallgatni az elátkozott filozófusokat, szociológusokat, szakpolitikusokat. Akár azért, mert van mit tanulni tőlük, akár azért, hogy tudjuk, mik azok a hibák, amiket nem szabad újra elkövetni.

Jobb, igazságosabb és gazdagabb országot építeni külön-külön nem lehet. Csak együtt, közösen. Olyan soha nem lesz, ami mindenkinek megfelel. Nincs tökéletes megoldás. Semmire. Mindig lesznek hibák, lesznek bajok, lesznek elégedetlenek. Törekedni kell rá, hogy egy kicsit jobb legyen. Mindig csak egy kicsivel jobb, mint tegnap volt. Ez minden, amit várni lehet és amit tenni lehet.

A világ, az ország nem úgy működik, hogy 30 éves korig mindenki zseniális és jól tud mindent, 30-60 között mindenki baloldali, 60 éves kor fölött ostoba és kommunista. Tragikus hiba ezt gondolni. Olyan hiba, amit már elkövetett ez az ország.

Ha a fiatal generáció egy percre elgondolkodik, rá fog jönni arra, hogy köszönettel tartoznak az előttük járóknak. Meg kell köszönniük azt, hogy egyetemre járhattak/járhatnak, hogy külföldre mehetnek, hogy választhatnak akár másik országot. Meg kell köszönniük azt, hogy ki lehet mondani a gondolataikat és nem kell attól tartani, hogy hetekig viselniük kell a kardlap nyomát a testükön. Az elmúlt évtizedek hibákkal terhesek, de nem csak rossz dolgok történtek, nem csak rombolás, építés is zajlott. Lehet és kell is kritizálni, változtatni, jobbá tenni. De igazságosan és bölcsen kell ezt tenni, nem ész nélkül vagdalkozva.

Nem szétdarabolni kell a társadalmat, az már megtörtént. Össze kell fogni. El kell fogadni minden kinyújtott kezet. Meg kell hallgatni minden tanácsot. Nem szabad a fiatalság természetes öntudatával átgázolni az idősebbek bölcsességén, mert sem elég okos, sem elég erős nem lehet egyetlen generáció sem, önmagában.

Nem jó azt gondolni, hogy ŐK a bűnösök és ostobák, MI a bűntelenek és bölcsek. A fiatalság önmagában nem bölcsesség. A fiatalság nem érdem. Nem jogosítvány semmire. Ahogy az idősebb kor sem bűn, de nem is érdem. 

Remélem, képes lesz a most lelkes ifjú emberek csoportja bölcsen gondolkodni, hívni és elfogadni az előttük járókat és meghallgatni a mögöttük lépdelő generációt. Ugyanis már ők is úton vannak, a most középiskolások hamarosan átveszik a mostani fiatalok helyét.

Csak remélni tudom, hogy néhány év múlva nem fognak lehajtott fejjel állni a gyermekeik előtt, akik azt kiáltják az arcukba, hogy "Mindenről te tehetsz, mindent te rontottál el! Takarodj!"

Fotó: Berecz Valter