A végtelenített kabaré mai állomásán (még csak reggel van, tehát estig akármi is lehet) bejelentette a napi betevő szórakoztatásunk előállításán fáradozó különítmény, hogy ők akkor most útdíjat vezetnek be az M0-nevű, vélhetőleg a minden miniszterelnökök origójáról elnevezett majdnemkörgyűrűre. De mi ne aggódjunk egy percig sem, mert ötezer pénzért annyit autókázhatunk egész évben az elkerülőn, mint a fene. Megyénként ötezerért.

Nincs is ezzel semmi baj. Sőt! Helyes! Szeretünk fizetni, mondhatni: népi hobbi nálunk. Mi fura lenne azon, hogy az adónkból megépített úton pénzért járhatunk? Elvégre a súlyadót (mostanában teljesítmény adót) nem azért fizetjük, hanem játékból. Ahogyan a benzin árába valamikor beépített másik ugyanilyen adót is. Mert annak idején (ha gyengülő memóriám nem csal) valamelyik okos kormány volt szíves elmagyarázni, hogy a legjobb a benzin árába berakni ezt az adófajtát, mert az igen nagyon igazságos lesz. Ugyanis aki keveset koptatja az utakat, az keveset tankol, aki sokat koptat, az sokat tankol és az adó is ennek megfelelően arányos.

Aranyos. Aztán valaki valami mást gondolt, de biztos ami biztos alapon benne hagyták az adót az üzemanyagok árában, plusz külön is bevezették. Ezek után csak természetes, hogy boldog örömmel fizetünk még úthasználati díjat az út használatáért, nem? Sőtpláne, ha az arányos közteherviselés az indok.

Le a kalappal a kacagtatásunkra kirendelt csapat ötletgazdagsága előtt, de komolyan!

A stílus változik, de a mindent átható hülyeség örök. Mostanság a vicces fiúk kezdenek népi jelleget ölteni, amennyiben az M0-ról elnevezett miniszterek elnöke kihívja a kocsma mögé, a hóra Goodfriendet, ahol aztán kiderül, kinek nagyobb a farka. Mindeközben a vágy tárgya, a konfliktus fő forrása, az elnökasszonynéni szelíd pírral az arcán lapít. Talán angolul tanul. Esetleg időt és a mi pénzünket nem kímélve önvizsgálatot tart és ha már amúgy is matat az iratok között, mindjárt kikukázza, ami nem kell.

Apropó, kuka! Állampolgári hevülettől sarkantyúzva javasolnám számolóművész kormányunknak, hogy államosítsa a kukákat! Ha ma beadja az indítványt valamelyik hunatya, holnap reggelre el is lehet fogadni! Ha holnap állami kukák lesznek, hétfőn ki lehet osztani koncesszióba. Gondoljunk csak bele! Jó, a kormány ne, mert nem szokása, de akinek van mivel, az gondoljon! A kuka-koncesszió boldog tulajdonosa turkáló-bérletet adhat ki az általa birtokolt szemétgyűjtőre. Nyugdíjasok kedvezménnyel, a többiek kedvezmény nélkül válthatnak havi bérletet, melynek felmutatása után vígan turkálhatnak az edényben. Ha szerencsések, nem szaros pelenkát, hanem kenyérvéget találnak! Akár lehetne sorsolást is tartani (plusz pénzért, persze), amikor is a turkálás sorrendjét a vak komondorra bízná a kuka jogtulajdonosa. Kormányközeli embert minden nemzeti kukába!

Aztán koldulási bérletet is javasolnék. Vagy (ez talán még jobb ötlet), meg kell adóztatni a koldusokat. A bevétel felét leadja a kéregető minden este, a parlamenti lépcső alján üldögélő pénzügyminiszternek. Szerintem egészen zseniális vagyok! A jogdíjat majd kérem utalni.

Naponta lehetne ilyen fickós ötletekkel szórakoztatni minket. Mi pedig kacagunk, mint Bajazzó és nem vesszük észre azt, amit amúgy észrevennénk.

Például, hogy korrupció ügyileg a világon semmi nem történik.

Aztán, hogy a jövő évtől a kormány(egyemaszívét) 18 milliárd forintot elvon az önkormányzatoktól, cserében az önkormányzatokra terheli a szociális támogatások költségeit. Jófejségből megengedte (a kormány az önkormányzatoknak), hogy annyi helyi adót vessenek ki, amennyit csak akarnak. Ez azért nagyon jó, mert melyik önkormányzat szegény? Na? Igen, ahol szegények az emberek. Az amúgy is szegény lakosságot lehet plusz adóval terhelni? Nem hát! Lesz bevétele az önkormányzatnak? Miből lenne? Tud szociális támogatást fizetni a szegény önkormányzat a rászorulóknak? Miből tudna? Zseniális! Érdemes lenne megsimogatni a buksiját annak, aki ezt kitalálta és akik megszavazták. Szívlapáttal kellene simogatni, úgy jobban érzi az ember a törődést.

Azzal sem foglalkozunk, ameddig a stand-up kormányon kacarászunk, hogy a súlyosan fogyatékos társaink foglalkoztatását segítő alapból is kimarkoltak egy jókora összeget. Jövőre ez tízezer olyan sérült ember munkahelyének elvesztését jelenti, akik más módon nem foglalkoztathatóak. Igaz ez akkor is, ha az Uniós forrásokból óhajtja ezt a pénzt pótolni a nagyszerű kormányzat. Mertugyanis az év januárban kezdődik, az Unió pedig valamikor szeptember körül kezdi a kifizetéseket. Már, amennyiben elkezdi, mivel erre vonatkozó szerződés még nincs. Így aztán januártól sok fogyatékkal élő embertársunk fordulhat majd az önkormányzathoz szociális segélyért, amit szintén megkurtított(lásd fentebb) az unintelligens...pontosabban unortodox kormány.

A kötelező drogteszt mindent elsöprő sikere eltereli a figyelmet a szegénységi statisztikákról és a kormány fő-humoristáinak, rokonainak, barátainak és szomszédainak penetráns gazdagodásáról.

Az a későbbiekben jelenthet gondot, hogy az országlakók egyre inkább elveszítik a humorérzéküket. Pontosabban a gagyi viccekre, gagyi órákra, gagyi úszómedencés villákra, gagyi fitymacsattogtatásra vagyunk egyre kevésbé kíváncsiak. 

Érzi ezt már a szórakoztatásunkkal megbízott csapat és a fő-humorzsák, a foci koronázatlan anyakirálya is, csak még nem tudják, mit találjanak ki. 

Mára az M0-ás úton közlekedők megsarcolását. Holnapra majd valami mást. Közben a fizetőssé tett út száma, a kormány szellemi teljesítménye és a szociális érzékenysége egy nagy, nemzeti nullává áll össze. A fiúk izzadtan nyomják ki magukból a jobbnál jobb terveket.

Egyszer csak kifogynak az ötletekből.

Vagy nem?