2014. dec 21.

Mi a büdös franc történt velünk?

írta: E_S
Mi a büdös franc történt velünk?

Dörög és villámlik. Ez májusban nem csoda, de decemberben érdekes jelenség. Az időjárás pont annyira nem normális, amennyire az az ország sem az, ahol születtem, ahol élek és amit szeretek.

Mert szeretem ezt az országot. De itt élni már nem szeretek. Ami történik, azt nem szeretem. Amivé lett, amivé tették és amivé tenni engedtük, azt nem szeretem.

Gyűlölöm. Gyűlölöm azt, ami történik velünk és amit teszünk magunkkal, a hazánkkal, a gyermekeinkkel, a szüleinkkel. 

Nem a svájci életszínvonal az, ami hiányzik innen. Nem a gondtalan gazdagság, nem az ásványkincsekből befolyó mérhetetlen vagyon. Csak egy élhető ország. Ezt lopták el rögről rögre a lábunk alól a harácsoló telhetetlenek, mi pedig tűrtük. Vitték a szabadságunkat, az önbecsülésünket, a bátorságunkat, a gondolatainkat, az érveinket, a vitáinkat, nevetéseinket, elmélkedéseinket, békés összebújásainkat, nyugodt mosolyainkat, megértő bólintásainkat, türelmes hallgatásainkat. Vitték a holnap biztonságát, az idős kor csöndes bölcsességét, a fiatalság gondtalanságát, a tudás tiszteletét, a munka becsületét.

Tisztelhető és hozzáértő vezetők helyett gátlástalan törtetők, focistának is amatőrök, családtagok, rokonok, barátok vették át az ország irányítását és fosztották ki azt házról házra, faluról falura, megyéről megyére haladva, semmit ki nem hagyva, semmit és senkit nem kímélve. 

Büszkén hirdetik ma már, hogy micsoda remek országot építettek nekünk, mert az éhező gyermekek ingyen kapnak enni az óvodákban, iskolákban. Mi pedig bólogatunk, hogy tényleg. Micsoda remek emberek, ezt is elintézték nekünk. Otthon ugyan éheznek a gyermekeink, de az állam gondoskodik arról, hogy az oktatási intézményekben ne kelljen!

Lófaszt! Hogy juthattunk odáig 25 év alatt, az elmúlt 5 év alatt, hogy természetes dolog az éhezés? Mi a büdös franc történt velünk? Hogy gondolhatjuk, hogy ez rendben van így, normális és elfogadható ebben az országban? Meg ne csókoljuk már azt a kezet, amely alamizsnát oszt a gyermekeinknek! Az a kéz ugyanaz, amelyik elvette tőlünk annak az esélyét, hogy mi, magunk gondoskodjunk a családunkról! Rablók keze oszt kenyeret. Féktelen harácsolók, mentálisan sérültek, lelki nyomorékok veregetik egymás és önmaguk vállát, hogy lám csak, mennyire ügyesek ők.

Nem kell az ingyen étkezés a rászorulóknak! A nyomort kell megszüntetni. Nem majd, nem holnap. Azonnal! Ne adományt osszon az orbáni rendszer. Munkahelyeket teremtsen, a szülők dolga legyen gondoskodni a gyermekeikről! Ne csak dolga, lehetősége is legyen a szülőknek! Ha ingyen étkezés van a menzákon, az legyen minden gyermek számára ingyenes. Mert megteheti ez az ország, mert a beszedett adókból ez az egyik szolgáltatás, amit az ország nyújt a lakóinak! Az alamizsnát tartsa meg magának a senkiháziak gyülekezete, akiknek fontosabb a stadionok felépítése, mint az éhező gyerekek, az éhező felnőttek, a munkanélküliség, reménytelenség, az ellátatlan emberek, a nyugodt időskor helyett az éhező, fázó öregek tömege. 

Cinikus, torz lelkű-gerincű törtetők kikérik maguknak a számonkérést. Ők már felettünk állnak, nekik lehet. Mindent lehet. Ki is kérhetné számon rajtuk a semmivel nem igazolható féktelen gazdagodást, a taknyos kölkökre íratott palotákat, a kis hercegnő sértett egóját, a háztartásbeli feleség százmilliós vagyonát? Ki kérhetné számon azt a rombolást, amit közös akarattal véghez vittek? 

Azt hazudják, a mi érdekünkben államosítanak mindent. Ránk hivatkozva veszik el a földeket és minden mozdítható, vagy nem mozdítható közvagyont, majd osztják ki egymás között. Nekünk hazudnak jót, amikor a kérdezésünk nélkül paktumokat kötnek súlyosan diktatórikus országokkal, sunyi szerződéseket írnak alá, az árát viszont nekünk kell fizetnünk. Valaminek az árát, amiről semmit nem tudhatunk, mert előlünk eltitkolják. Eltitkolhatják. 

Beteg ország ez. Beteg társadalom. A fiataljaink menekülnek más országba. A középkorúak reménytelenül próbálnak munkát találni. Az idősek a nyugodt biztonság helyett a nélkülözéssel néznek szembe. A munkának nincs becsülete. A tudás, tapasztalat értéktelen. A tanulás kiváltság. 

Az országot nem irányítja, hanem önnön céljai szerint rángatja a hatalom. Kialakították a maguk elitjét, falábú focisták, erkölcsi gátlástól mentes senkik, álszent templomjárók, ostoba tahók szabják az irányt, osztják a kegyeket. Már a második generáció számára készítik elő a talajt, hamarosan az ő kölykeik tanulhatnak, juthatnak pozícióba, mehetnek elit iskolákba, tanulhatnak nyelveket. Hamarosan ők lesznek a politikusok, orvosok, ők oktatnak az egyetemeken, ők rendeznek a színházakban, írnak az újságokban, beszélnek a televízióban, irányítják az országot a maguk érdekei szerint.

Már egymást fenyegetik a senkik, egymásnak üzengetnek, egymást próbálják kiirtani a maroknyi ezüstért, a számonkérhetetlenség előjogáért, a mindenek felett való hatalom érzetéért.

Vissza kell foglalnunk az országunkat. El kell zavarnunk a kártevőket. Ciánozni kell. Fel kell kutatnunk, ki kell ásnunk a fészkeiket, ahová összeharácsolták mindazt, ami közös vagyonunk volt. Nem elég visszakergetni őket az odúikba, mert megerősödve újra elő fognak onnan mászni. El kell venni a zsákmányt, becsületes bíróság elé vinni a rablókat. Az őket kiszolgálókat. Soha többé nem szabad a hatalom közelébe sem engedni az arra méltatlanokat.

Hogy ezt megtehessük, szembe kell néznünk önmagunkkal. Tanulni kell a hibáinkból. Tudomásul kell vennünk: mindenkinek van létjogosultsága ebben az országban és minden ember érték. Érték a gyermek, mert a jövőt jelenti. Érték a fiatal, a frissességével, néha heves indulataival, naivitásával. Érték a középkorú a tapasztalatával, mindazzal, amit már- és amit még tud és tenni képes. Érték az idős, a felhalmozott bölcsességével, a semmivel sem pótolható tudásával.

Érték az elméleti tudás, érték a szakmai tudás, de érték a fizikai munka, a szakmunka, a segédmunka is. 

Semmi sem indokolja, hogy ebben az országban egyetlen gyermek is éhezzen, egyetlen idős is nyomorult módon vegetáljon, egyetlen sérült társunk is lassú haldoklásra legyen kárhoztatva. Az élethez alapvető módon szükséges feltételek hiányát egyetlen ember esetében sem kell eltűrnünk. Nem kell a bűnösöket a múltban keresni. Nem kell külföldön keresni. A bűnösök itt vannak. Az esztelen luxusberuházásokkal, a folyamatos hazugságokkal, a sűrűn hányt keresztek álságos szentségével, a társadalom semmibe vételével, a gyermekeink jövőjének, a mi jelenünknek a kifosztásával együtt itt vannak.

Szeretem ezt az országot. Itt akarok élni, itt akarok a következő Karácsonyra is készülni. Nem elmenni akarok innen, hanem itthon lenni végre. Nem csupán elvárok, tenni is hajlandó vagyok ezért. 

Demokráciában akarok élni. Biztonságban akarok élni. Nyugalomban, élhető országban akarok élni.

Ennek a kettőnek együtt kell jelen lennie: az országnak és a szabad, normális élet lehetőségének.

Nincs számonkérhetetlen közszolga. Nincs korlátlan hatalom. Nincs ellenőrizhetetlen vagyonosodás. Nincs eltitkolható alku. Nincs átláthatatlan közvagyon-osztás. Nincs leválthatatlan kormány. 

Nincs, ha nem akarjuk.

fa.jpgFotó: Lázár Gergő

Szólj hozzá

politika társadalom demokrácia esély képmutatás leszakadás kivándorlás szociális katasztrófa