Párbeszéd a pokolból II.
- Anya mindig sír.
- Dolgozzon!
- Beteg. Epilepsziás.
- Dolgozzon apád!
- Beteg. Parkinson kóros.
- Így minek vállaltak gyereket? Felelőtlenek!
- Régebben még egészségesek voltak. Dolgoztak.
- Akkor van rokkantnyugdíjuk!
- Igen, van. Összesen 125 ezer forint. Családi pótlékkal.
- Abból meg lehet élni!
- A rezsi 45 ezer. Megvonták a gázár támogatást, mert túl magas az egy főre jutó jövedelem.
- 125 ezerből meg lehet élni!
- Apa gyógyszerei 35 ezerbe kerülnek havonta.
- Anyád nem szed gyógyszert? Felelőtlen!
- Arra már nem telik. Megvonták a közgyógyellátást, mert túl magas az egy főre jutó jövedelem.
- 125 ezerből meg lehet élni!
- Mindig éhes vagyok.
- Kérj enni anyádtól! A szüleid kötelessége gondoskodni rólad!
- Kapok enni. De mindig ennék. Anyáék már csak kenyeret esznek, hogy nekem több jusson. Nagyon rossz így.
- Tanulj!
- Tanulok. Most fogok érettségizni. Akkor a családi pótlék is megszűnik. Még kevesebb pénzünk lesz.
- Menj el dolgozni!
- Érettségivel nem kapok munkát.
- Menj másik városba!
- Az albérlet elviszi a fizetésemet. Ételre már nem telik. Anyáékat sem hagyhatom egyedül. Segítenem kell nekik.Tanulni szeretnék. Orvos akartam lenni...
- Akkor tanulj!
- Az egyetem drága.
- Vedd fel a diákhitelt!
- Az havi 50 ezer. Lakhatásra, könyvekre, ruhára, utazásra, ételre.
- Segítsenek a szüleid! Kötelességük!
- Megszűnik a családi pótlék. 112 ezer forintból kell megélniük. A rezsi 45 ezer, apa gyógyszerei 35 ezer forintba kerülnek. Anya gyógyszerei 20 ezerbe kerülnének. Enniük is kell. Mosószer, szappan. Néha egy szem gyümölcs. Ha kiég az izzó és cserélni kell...Cipő, a tönkrement helyett...
- Gondolkodtak volna előre! Ne az államtól várjanak alamizsnát!
- Nem várnak. Csak szeretnének emberi életet.
- Gondoskodj a szüleidről! Kötelességed, ha nagykorú leszel.
- Gondoskodom. Nem azért, mert kötelességem.
- Menj külföldre dolgozni!
- Ahhoz pénz kellene. Repülőjegy, szállás, megélhetés legalább két hónapra. Soha nem lesz ennyi pénzünk.
- Mit fogsz csinálni?
- Nem tudom.
- A jövőd a te felelősséged!
- Tudom.
- A szüleidről gondoskodni a te felelősséged!
- Tudom.
- Milyen jövőt tervezel?
- Semmilyet.
- Milyen családot szeretnél majd?
- Semmilyet.
- Milyen lakást szeretnél magadnak?
- Semmilyet.
- Ez a baj! Nem tervezel, nincsenek céljaid, nem gondolkodsz előre! Ne várd az államtól, hogy helyetted megoldja a jövődet! Ne élősködj az államon!
- Nem élősködöm. A szüleim sem élősködtek soha.
- Mégsincs semmijük! Nem érnek semmit!
- De igen! Nekem nagyon sokat érnek. Értékes emberek.
- Rájuk akarsz hasonlítani?!
- Igen. Nagyszerű emberek.
- Nincstelen senki akarsz lenni, mint ők?!
- Nincs választásom.
- Mi lesz így belőled? Tanulni nem akarsz. Dolgozni nem akarsz. A jövődet építeni nem akarod. Felelőtlen vagy!
- Igen. Az vagyok. Én tehetek mindenről.
- Pontosan! Végre érted!
A fenti történet nem fikció. Sajnos. Hány ilyen sors lehet? Mi a megoldás?