Tegnap elolvadt az előzőleg lehullott hó, de ma reggelre ismét fehér lett a táj. A városnak az a része, ahol lakom, akkor látott hókotrót, ha új sofőr került a gépre és eltévedt. Évek óta jellemző volt, hogy itt csak a lakók összefogásával lehetett járhatóvá tenni az utakat, annak ellenére, hogy hegyes területről van szó, a közlekedés csúszós utakon kimondottan veszélyes.

Most azt tapasztaltam, hogy kora reggelre le van takarítva az út. Másodszor havazott idén és másodszor jött, mégpedig időben jött a hókotró. Köszönhető ez az újonan választott polgármesternek. A kormánypárti polgármesternek. Pedig az előző is kormánypárti volt, de oly mértékben alkalmatlan, hogy még maga a párt sem vállalta a támogatását.

A letisztított útról és az új polgármesterről jutott eszembe, hogy az ellenzék erősen félreértelmezte az önkormányzati választásokat. Is. A megzsarolt, megfenyegetett közösségeket leszámítva, általában az átlagemberek nem pártokban gondolkodnak, amikor egy közösség vezetőjét kell megválasztani. Olyankor nem az az elsődleges, hogy milyen színű a logó a plakáton, hanem az, hogy milyen ember a tisztségért induló. Mit akar és mit tud tenni az adott közösség érdekében. Az ország alapvetően nem egy választókból álló massza, hanem egyének, családok, utcák, falvak, kerületek, városok sokasága.

Így van ez akkor is, amikor az ország vezetőit kell megválasztani. Pártokra szavazunk ugyan, mert a magyar választási rendszer ilyen. De lényegében embereket választunk, mert nekik van arcuk, van hangjuk.

A kormánypárt nagyon jól csinált valamit és nagyon rosszul csinált valami mást. Az ellenzéknek jó lenne tanulni a sikerekből és a hibákból. Ellenzéken nem a jelenlegi ellenzéki pártokat értem, hanem a jövőben remélhetőleg felálló új pártokat. Mert hiszek abban: lesznek ilyenek. Kell, hogy legyenek, másként a kormány nem váltható le. Elzavarni talán lehetséges, de új kormányt alakítani csak pártok képesek a jelenlegi rendszerben.

Szerintem fontos lenne eltanulni a családról-családra, házról-házra, feluról falura való építkezést. Mert megszólítani az embereket nem lehet felülről, nem lehet messziről. A fővárosban elhangzó szónoklatok nem jutnak el Hejőpapiba. Az akárhányas metró építése, vagy nem-építése hidegen hagyja a zalakomáriakat. A Szécsényben élő embereket nem rázza meg, hogy miféle förtelmet szobort a hatalom a főváros közepébe. Önző (vagy természetes módon) mindenkit a tulajdon családja, környezete érdekel. Nagy, globális célokkal keveseket lehet megmozdítani. Személyhez szóló, közvetlen célokká kell lebontani az országos érdekeket. Házanként, utcánként, falvanként kell elérni az embereket. Ezt a kormánypárt megtette, létrehozva a helyi közösségekben a maga képviseletét. Ez ellen tenni csak ott, helyben lehet.

Ami véleményem szerint fontos és talán a kormány bukását is jelentheti, az a figyelmen kívül hagyott 50%. A szavazóképes lakosság durván (több, mint) fele. Az a fele, akiket a honatyák röhögve gúnyolnak, ha úgy hozza kedvük. Az a fele, akik maguk tehetnek arról, ha történetesen erőszak éri őket, akiknek a helye a konyhában van. Az a fele, akinek azt üzeni a kormány, hogy szüljenek sok gyereket, akkor majd nem pofozza, hanem tisztelni fogja az ura. 

A nők teljesen kiszorultak a politikából. Eddig sem volt túlságosan rózsás a helyzet, de mostanra a rossz tovább romlott. Mintha az emberiség képtelen lenne mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy létezik férfi és létezik nő. A jelenlegi kormány egészen középkori tahósággal próbálja kezelni a dolgot, a keresztény gyökerek kisded pártja pedig, a rájuk és a keresztény egyházra általában jellemző módon rekeszti ki a nőket a közéletből. Vénemberek hoznak törvényeket, döntenek fiatal nők teste és élete felett. Az abortusztörvénytől kezdve a családon belüli erőszak kérdésén keresztül a gyermekvállalásig mindenbe beleugatnak olyanok, akik semmit nem tudhatnak mindezen dolgokról.

Egy nő alkalmas és képes arra, hogy atomfizikus, esztergályos, agysebész, újságíró, kamionsofőr, ejtőernyős legyen. De alkalmas és képes olyasmire is, amire egyetlen férfi sem. Képes életet adni. Talán ezért, máshogyan látja az élet, az ember, a család fontosságát. A politikának be kell vonnia a nőket a mindennapi élet alakításába, a vitákba, a döntésekbe. Egy ország, ahogyan egy család is csak akkor teljes, ha azonos súly jut benne mindkét nem számára. Ha az egyik uralkodni akar a másikon, ha hatalmi szóval akarja irányítani a férfi a nőt, az rövid távon talán működik, de hosszú távon egész biztosan nem. 

A jelenlegi rendszer átnéz a nőkön, tárgyként kezeli, nem kíváncsi a véleményére, az igényeire, a tudásából sem kér. Az ország fele nőkből áll. A kormány fele nem nőkből áll. Az ellenzéknek meg kell találnia, meg kell szólítania, be kell vonnia a nőket. Már az elején, a kezdetektől közösen kell gondolkodni, dönteni és cselekedni. Mert most nem "csupán" a cigányok, zsidók, melegek kirekesztésével kell szembenéznie az országnak, hanem a nők kirekesztésével is. 

Lám, milyen gondolatokat képes elindítani egy letakarított utca.

Remélem, máshol is járt a hókotró.

Fotó: lazarg.com