Eszembe jutott a "Picasso kalandjai" című film egyik jelenete. Vasútállomás, pöfögő gőzmozdony, búcsúzkodás. A vonat elindul. Nem előre, nem hátra. A sínekre merőlegesen, mindvégig a kamera középpontjában maradva tűnik el a horizonton. Amikor először láttam a filmet, másodpercekig képtelen voltam feldolgozni a látottakat, annyira szokatlan, annyira abszurd, abnormális volt, hogy az agyam nem tudott mit kezdeni vele. Most is ez a helyzet, csak szemben a zseniális filmmel, ezen nem tudok nevetni. 

Vagy az ország jókora hányada távolodik a sínekre merőlegesen, vagy én. Nézőpont(?!) kérdése.

Nem tudom felmérni, hogy nagyon hatékony kormányzati propagandáról, vagy az emberi hülyeség mindent elsöprő erejéről van-e szó.

Talán van erre megoldás. Egyetlen egy szabályt kellene betartani, az segíthetne. Szerintem. Hiba azt gondolni, hogy bárki által kimondott, vagy leírt szavak az igazságot testesítik meg. Ilyen nincs. Nincs általános igazság, csak rész igazságok vannak, vagy lehetnek. Az én igazságaim az én tudásomból, tapasztalataimból, információimból, eddigi életemből, belső értékrendemből következnek, de más számára más igazságok létezhetnek. El lehet olvasni, meg lehet hallgatni mások szavait, de feltétel nélkül elfogadni soha nem szabad. Lehet vitaindító, lehet gondolatébresztő, de abszolút igazság nem lehet. Igaz mindez az én minden leírt gondolatomra is, beleértve ezeket a sorokat.

Más dolog az, amikor tudatosan kiforgatnak dolgokat, eltorzítanak tényeket, meghamisítanak, vagy eltitkolnak adatokat. Az hazugság.

Az egyetlen megoldás: gondolkodni kell és önálló következtetéseket levonni.

Igaz az, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból?

Igaz az, hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar?

Igaz az, hogy rendben lévő dolog, ha egy vezető köztisztviselő az ismerőseit, barátait veszi maga mellé munkatársnak úgy, hogy sem megfelelő képzettségük, sem szaktudásuk nincs?

Igaz az, hogy egy sérült, akár végtagcsonkolt embert be kell rángatni felülvizsgáltra, hátha kinőtt a lába?

A közpénzből fizetett közalkalmazottnak nem kell elszámolnia a feltűnő gazdagodásával?

A kormánynak nem kell elszámolnia a közpénzek elköltésével?

Nincs jelentős számú munkanélküli?

Nincs sok szegénységben élő?

Nincs korrupció?

A közmunka megoldja a munkanélküliséget?

A munkavállalót védi a törvény?

Működik valamilyen civil kontroll közös dolgainkban? Kell működnie?

Van jogbiztonság?

Jól működik az ügyészi hivatal?

Rendben vannak a földpályázatok?

Rendben vannak a trafik koncessziók?

Rendben van a törvényhozás? A visszamenőleges törvények?

A civil szféra hozzá tud férni a közpénzek elköltésére, a különféle pályázatok elbírálására, a paksi szerződés nem szakmai részére vonatkozó adatokhoz?

A civil szféra hozzá tud férni bármihez?

Jól működik a közoktatás? Egyenlőek az esélyek?

Jól működik az egészségügy?

Jól működik a szociális háló?

Jól működik a parlament?

Bármelyik képviselő tudja képviselni azok érdekeit, akik oda küldték őt?

Van érdekérvényesítés bármely területen?

Van a társadalomnak beleszólása valamibe? Bármibe?

 A másik műfaj, ami a nyílt hazugságnál is rosszabb, az a szándékos torzítás.

Nem a boltok vasárnapi bezárásával van a baj. Ez más országokban is létezik. A baj a bevezetés módjával, az előkészítés tökéletes hiányával és a személyre szabott kivételekkel van. Az előkészítetlenség miatt emberek fognak utcára kerülni, családok maradnak megélhetés nélkül. A szabályozás zavaros, hiányos, értelmezhetetlen. A kormány az érintettek (kereskedőktől a vásárlókig) megkérdezése nélkül, velük semmiben nem egyeztetve, izomból viszi keresztül az elképzelését.

Nem a megyematricák bevezetésével van a baj. A dilettáns módon, rosszul, átgondolatlanul megalkotott szabályozással, az értelmezhetetlen, alkalmazhatatlan és az érintettek teljes kihagyásával, bármiféle előkészítés, hatástanulmány nélkül, erőből bevezetett rendszerrel van a baj. Matricát nem lehet kapni mindenhol. Nem egyértelmű, hol kell fizetni. Hogyan illeszkedik ez az autópálya-matrica rendszerbe? Éves matricát kell venni akkor is, ha valaki évente egyszer megy ki a repülőtérre, egyébként nem használja a mostantól fizetős útszakaszok egyikét sem. A Pentele-hídon átkeléshez 2 matricát kell venni, mert a híd közepén van a megyehatár. Utánfutós autóhoz két matrica kell, mert a rendszer két járműnek számolja. A fizetőssé tett utak a városok zsúfoltságát hivatott csökkenteni, így azonban ezt a feladatukat nem töltik be. A fizetőssé tett utak Uniós támogatással épültek, melynek feltétele az volt, hogy nem lehet díjkötelessé tenni őket.

Nem az internetre kivetni tervezett adóval van a baj, hanem annak módjával és valódi céljával, a bármikor módosítható összegével, a gazdasági-társadalmi hatásaival.

Nem a közmunkával van a baj, hanem annak kilátástalanságával. A közmunkáért kapott bérből megélni nem lehet. Közmunkát az kaphat, aki nem emel szót a rendszer ellen. A közmunka a rabszolgaság új rendszere, a jelenlegi formájában sehonnan sehová nem vezet, viszont piaci munkahelyek szűnnek meg miatta és az elbocsátott alkalmazottakat közmunkásként foglalkoztatja vissza a munkáltató. Töredék pénzért.

Nem a külföldön való tanulással, munkavállalással van a baj, hanem a kényszerrel, ami oda viszi az embereket. Nem kalandvágyból mennek, hanem az itthon nem megvalósítható jövő reményében.

Senki nem az államtól, nem a kormánytól várja el azt, hogy őt, vagy családját eltartsa. De joggal várja el bárki azt, hogy a befizetett adókból, a szolidaritási hozzájárulásból biztosítsa az állam a megélhetését egy időre akkor, ha valami okból ezt ő maga nem tudja megtenni.

Az utcára kényszerült emberek nem valamelyik mostani ellenzéki pártot akarják hatalomba segíteni. Változást akarnak. Élhető országot akarnak.

Az utcán tüntetők zöme nem mélyszegénységben élő, tanulatlan ember. Középosztálybeli, tanult fiatalok, középkorúak, idősebbek tüntetnek. Nem, nem zsúrpubik! Olyan polgárok, akik felelősséget éreznek az ország sorsa és a szegénységbe csúszott társaik iránt. Ha szervezetlenül is, ha kész program nélkül is, de legalább hallatják a hangjukat. Ezen lehet gúnyolódni a biztos kormánypárt-közeli íróasztalok mögül, de nem érdemes.

Baj már most is van elég. De igazán nagy baj akkor lesz, ha nem csak a telefont lóbáló úrigyerekek lesznek az utcákon, hanem a nyomorban élők, az elkeseredett tömegek is megmozdulnak. Mert ez is bekövetkezhet. Akkor is, ha sokan félnek, ha nem találják még a módját annak, hogy képviseljék önmagukat. Akkor is, ha most eladják a szavazatukat egy kiló kenyérért, ha most a vezetőik jó pénzért rossz irányba vezetik őket.

Nem az a fontos, hogy mi a neve a kormányon lévő pártnak, normális esetben pártoknak. Hanem az, hogy élhető országot építsünk, a képviselők ne a pártjaik, hanem a választóik érdekeit képviseljék. Működjön a piacgazdaság, a jogrendszer, az oktatás, az egészségügy. A kormány ne az őt hatalomba segítő, majd hatalomban tartó klientúrát szolgálja ki, hanem a lakosság érdekeit képviselje. A kormány feladata nem az, hogy a polgárait különféle kényszerpályákon tartsa, hanem segítse a civil szféra erősödését, megfelelő jogi és gazdasági környezet kialakításával teremtse meg a munkahelyteremtés, az önfoglalkoztatás biztonságát. Nem csak új sarcokat kell kivetni, a társadalom joggal várja el az államtól, hogy a befizetett adókból, járulékokból az állam szolgáltatást nyújtson.

Rossz az a kormány, amelyik önös érdekei mentén magántulajdonnak tekinti az országot. Rossz az a kormány, ahol nem a szakmai teljesítmény, tudás, tapasztalat, hanem a hajlékony gerinc és a gondolkodás nélküli parancsvégrehajtás a feltétele egy pozíciónak. Rossz az a kormány, amelyik csak elvenni tud, szolgáltatni nem hajlandó. Ez a kormány rossz. Az egész rendszer rossz.

Ne a különféle pártokért harcoljunk, hanem önmagunkért, az országunkért! Mindenki fejében ott van egy kép, hogyan működik helyesen egy kormány, egy ország. Rakjuk össze, valósítsuk meg.

Az első, de legfontosabb pontja legyen ez: gondolkodj a saját fejeddel!

A többi már menni fog.