Ezt szeretem ebben az országban. Nincsenek szürke hétköznapok, minden nap új baromságokat bugyog a felszínre. Nem kell kávé, sem más stimuláns, elég bekapcsolni valamelyik zajládát, vagy felkapaszkodni a világhálóra. A mégoly alacsony vérnyomás is az egekbe szökik egy pillanat alatt.

A minap a miniszterek elnökének kapitális ökörségeit élvezhettük a gazdasági menekültekkel kapcsolatban és máris megszólalt a kormánypárt boldogtalanabb végén csimpaszkodó nem-tudom-micsoda.

Harrach Péter teljes orcaszélességgel kijelentette, hogy bizony itt van az ideje a szólásszabadság korlátozásának. Mert ezt jelentette ki a jóember. Hivatkozva a vallásra, mint előtte már oly sokan. A vallásgyalázás hangzatos hazugsága mögé bújva óhajtaná ez a vénember megszabni, mely vallás védendő, mely jelképek azok, amelyek sem humor, sem gúny tárgyai nem lehetnek. Holnap majd a felséggyalázás, szorosan utána a felségárulás is bevezetésre kerül, ha rajta és az őt dédelgető párton múlik.

Harrach Péter kicsoda, azon kívül, hogy egy randa öregember? Mert az. Az "öreg" jelző most sem, soha nem az életkornak szól. Az évek száma csak egy jelentéktelen dolog. Egy ismerősöm anyukája 85 éves korában ismerkedett meg a számítógéppel, az internettel. Veri a laptopot, mint a veszedelem, képben van a világ dolgaiban, hozzászól, vitatkozik. Most 90 éves és kínaiul tanul. Ő nem öreg, soha nem lesz az. De bárki tud mondani akár a környezetéből, akár az ismert emberek közül ilyen fiatalokat. Öreg lehet valaki 30 évesen is, sajnos. Harrach Péter vénségesen vén, aki igyekszik a mások életét élni. 

A szólás szabadságának bármilyen korlátozása, annak kísérlete bűncselekmény. A vallás örve mögé bújva is az. Ha bárkit bántó, sértő tartalmak jelennek meg akár humoros, akár más egyéb formában, a következőt lehet tenni:

- Nem nézem azt a csatornát.

- Nem hallgatom azt az adót.

- Nem nyitom meg azt az oldalt.

- Nem veszem meg azt a lapot.

- Véleményt írok.

- Véleményt mondok.

- Vitatkozom szóban, írásban, dalban, versben.

- Indokolt esetben feljelentést teszek.

Ezekből lehet választani. Több opció nincs, sem Harrach Péternek, sem senki másnak. Akármit hisz a kormány, annak egyes tagjai, a gondolat és szólás szabadságát semmiféle tákolt elmélet mentén nem korlátozhatják. Akkor sem, ha számukra ez így lenne kényelmes.

Miközben a kormány, a miniszterek elnöke és Harrach Péter minden erejükkel hülyeségeket beszélnek azért, hogy az elveszített szavazóikat valahogy visszaédesgessék és elképesztően szélsőséges ötleteket okádnak ránk abból a célból, hogy a Jobbik szimpatizánsok közül a maguk aklába tereljék, akit lehet, elsikkad egy fontos dolog.

Senki, sem a kormánypárt, sem az ellenzéki pártok nem hörögnek azért, amiért pedig kellene. A kormánypártot még csak értem, mert ők onnan remélnek híveket toborozni. Az ellenzéki pártokat nem értem. Amúgy sem, de ebben a kérdésben főleg nem. Miközben jókat huzakodnak, tárgyalnak és nem tudom, mi mindent csinálnak, régen nem ők a kormányváltó erő ebben az országban.

A Jobbik az a párt, amelyik a Fidesz sarkában liheg, mi pedig úgy teszünk, mintha nem is léteznének.

Most felejtsük el a kormánypártot, mint érdektelent. Esetükben nem szempont semmi, csak a hatalom örök időkre való bebetonozása és a pénz. Nem túl bonyolult.

De a többieknek nem riasztó a Jobbik erősödése? Tisztában vannak azzal, hogy a falvak lakói közül rengeteg ember őket támogatja? Azt tudják, hogy sok cigány honfitársunk is bennük látja a megoldást a bajaira? Tudják az ellenzéki pártok, mi ennek az oka? Jártak mostanában vidéken? Falun? Tudnak arról, hogy a vidéket más bajok nyomasztják, mint a városokat? Jártak olyan falvakban, ahol majdnem 100%-os a munkanélküliség? Már nem balkáni állapotok uralkodnak sok helyen, hanem  ennél is sokkal súlyosabb a helyzet.

Amit nem tesz meg a kormány, sem az ellenzék, azt megteszi a Jobbik. Figyel és választ ad azokra a kérdésekre, amelyekre mindenki más nagy ívben tesz. 

A szegénységből fakadó feszültségekre kínál ócska, de tetszetős megoldást. Mindenre.

"Lopnak a cigányok? Megoldjuk, csak kerüljünk kormányra!" - mondják Józsi bácsinak.

"Nincs mitől félned. Ha dolgozol becsülettel, ha nem lopsz, megvédünk." - ígérik a romának.

Félelmetesen jól ismerik fel az emberek napi gondjait, megtalálják a hatékony szavakat. Figyelnek és erősödnek. Napról napra. A szimpatizánsaik döntő része nem gettókat akar, nem csendőröket, akik pofán vágják a renitensket. Nem munkatáborokat, kerítés mögé zárt cigányokat, csillagot viselő zsidókat akarnak ezek az emberek. Élni akarnak, biztonságban és emberi módon. Mindenki. Roma, zsidó, tót, sváb és minden tagja a magyar népnek. A Jobbik ezt ígéri. Mindegyiküknek. Azt már nem mondják el, hogyan óhajtják megoldani a feszítő gondokat.

A kilátástalanságot, a nyomort, a jövőtlenséget kell felszámolni. Ha ebben nem partner a kormány (nem az, nem is érdeke), ha tehetetlen az ellenzék, akkor hiába L. Ritók Nóra és munkatársainak emberfeletti munkája, hiába küzd akár ezer L. Ritók Nóra és hozzá hasonló, nagyszerű ember, vége van. Mindennek.

Ma vezetés közben hallgattam a rádiót. Klubrádiót ez esetben. Éppen beharangoztak egy műsort, "Balkanyar" címmel, ha jól emlékszem. Ebben majd jól megbeszélik - szólt az ajánlás - hogy hogyan kell rendbe tenni az ország dolgait aztán. Amikor másik kormány lesz. Innen üzenem: sehogy. Ez már nem lesz probléma. Pontosabban: nem az ő, nem is a mi problémánk lesz. Ha nem sikerül megtalálni a közös hangot az ellenzéki pártoknak, párton kívülieknek, pártokat elutasítókank és mindenkinek, aki szabad, Uniós polgár akar lenni, akkor egy kormányváltás után már a legkisebb bajunk is nagyobb lesz, mint Harrach Péter agyament ötletei.

A demokrácia, a szólás szabadsága biztosan nem merül fel többé. Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy a mégoly lomha, hibákkal terhes Unió is megtűri tovább ezt az országot a soraiban. Nem fogja.

Rend lesz, fegyelem. 

És csend.