Jaj, istenem, hallottad, mit mondott A Lajos? Most mi lesz? Péntek óta pacallá elemezte a hozzáértők hada Simicska Lajos összes nyilatkozatát. Még azt is, amit az óvatlanul becsöngető gázóra-leolvasónak adott a nagy ember. Szerencsére mindenki talál az elemzések között neki tetszőt, mivel nincs olyan iránya a szélrózsának, ami kimaradt volna. Ebből is világosan látszik, hogy ember nem tudja, mi fog történni, miért, hogyan, ki fog győzni, ki mit lép. Mivel persze én sem tudom, megszakértem a kérdést.

A Lajos nem most, hanem olyan 9 hónappal ezelőtt lett terhes, mégpedig közel 30 esztendőnyi szorgos lepedőakrobatika eredményeként. Most szült, ordítva, ahogy kell. A baba ronda, dühös és zajos. Kiköpött anyu-apu. Mi pedig tátott szájjal bámuljuk a dedet, holott a természet törvényei szerint fogant és jött a világra.

Simicska Lajos Orbán Viktor egykori kebelbarátja. Réges-régen, még ifjonti éveikben kitalálták, hogyan kellene vezetni az országot. Persze nem a vezetés a valami, hanem a kormányrúd megszerzése. Ahhoz pedig pénz is kell. Ahogy sokan mások, én sem ismerem Simicska Lajost, de abban biztos vagyok, hogy pénzügyi zseni. Hogy emberként milyen, arról fogalmam sincs, az erkölcsi nagyságát csak gyanítom. Tehát a két jóbarát kidolgozta a taktikát, mindkettő megcsinálta a rá eső részt és a siker (kisebb-nagyobb kacskaringó után) nem maradt el.

Az országot bedarálták, mindenki ült a maga trónusán és kéz a zsebben kézben uralkodtak. De - ahogy ez lenni szokott - az egyikük úgy döntött: megy ez egyedül is, franc se osztozik. A másiknak ez nem tetszik. Itt tartunk most.

Mindenki bátran nyugodjon meg, mi, alattvalók fikarcnyit sem számítunk. Akár ellenzéki valaki, akár semleges, akár nemérteménmindigafideszreszavaztam-ésmostnekemisszar típusú csodálkozó-fenomén, senkit nem érdekel a nagyok játszmájában. Kétségem sincs, hogy amennyiben a győzelem ára az lenne, hogy egy borsodi, 100%-ban vidám munkanélküliekkel zsúfolt falut kellene lebombázni, szemrebbenés nélkül megtenné akármelyikük. Ugyanis már régen (ha valaha máshogy is lett volna) messze járnak a valóságtól. Számukra ez nem egy ország, ahol emberek, családok, gyermekek, idősek, nők, férfiak próbálnak élni, hanem egy sakktábla. Gond nélkül áldoznak be bármit és bárkit. A győzelem a tét, a létminimum alatt élő milliók, az éhező gyermekek, a nyomorgó családok csak statisztikai adatok, amiken könnyen lehet változtatni. Az ő fejükben nincs Kovács család, beteg apával, idegroncs anyával, éhesen fekvő-kelő gyerekekkel. Számukra az utcára kerülő emberek nem élőlények, a kiszolgáltatott idősek nem emberek, a holnaptól szorongó házaspárok nem léteznek. 

Ha holnapra minden ember elhagyná az országot, az is csak azért tűnne fel, mert nem folyna be az adó. 

Nekem történetesen fogalmam sincs, mi fog történni az Orbán-Simicska háborúban. Minden válás nehéz, mert mindkét fél bosszúért remeg. Ha pedig nem csak a nagyi lepattant lábosa, a kutyarágta rongyszőnyeg és a porcelánbili a tét, hanem gyakorlatilag minden, akkor minden eszköz elő fog kerülni.

Nem lepődnék meg akkor sem, ha a Magamlábánállunk hercegnő lakodalmán eltűnt mobiltelefonok hirtelen misztikus módon elküldenének néhány kompromittáló fotót ide-oda. Az sem lenne csoda, ha mindenféle információk buknának napvilágra a kormánytagok viselt dolgairól, esetleg ezerkétszáz évre titkosított adatok kezdenének szivárogni a vízcsapokból. 

Előfordulhat az is, hogy kiderül: a szorgos hatóság tizensok éve titkos nyomozást folytat Simicska Lajos ellen és most jött el a pillanat, amikor ideje szorosabbra fűzni a vezetőszárat. Akár még Vida Ildikóról is kiderülhet, hogy nem is tud angolul.

Nem rólunk, nem az országról szól ez a történet. Sem. Az összes örömünk az lehet, hogy a szélben szálló pofonok mindegyike jó helyre kerül. Simicska nyilván nem engedi harc nélkül agyagba döngölni magát. Orbánnak pedig nincs sok mozgástere, mivel ügyesen beszorult az Unió, Putyin, az USA és a saját tenyésztésű aranyhalakból trónkövetelő cápákká bátorodott kormány-állomány közé.

Ha nagyon nagy szerencsénk van, kinyírják egymást. Nem fizikailag. 

Mivel alapvetően optimista alkat vagyok, én a következő forgatókönyvet is el tudom képzelni: Lerántódnak a leplek mindkét oldalon és a lepeltelenek nem óhajtják egyedül elvinni a balhét, ezért bemártanak másokat. Ez láncreakciót indít és a csöndesen szurkoló, önmagát kormányváltónak álmodó oldalt is megtisztítja. Vagy kinyírja.Természetesen lesznek áldozatok minden oldalon, ahogyan utolsó csepp vérig küzdők is. Simicska - lévén születetten dörzsölt ragadozó és nem cápának álcázott, ámde aranyhal-értelmű enyvesnyelvű - kezdésnek a rajtrácsra térdelő Jobbik néhány lábát harapja le, mielőtt a célra fordulna. Aztán tömött sorokban vonul mindenki az őt megillető cellába.

Mi pedig - egyszerű országlakók - erősen drukkolhatunk, hogy a nagy tülekedésben lehetőleg se a magunk tenyésztette pártok, se az USA, se pedig Putyin ne lépjen ránk.