Vannak még csodák - mondta szegény nagyapám, amikor óvatlanul rálépett a fűben lapuló libaszarra és egy hosszasabb kűr végén nem esett hanyatt. Örülni sok mindennek lehet. 

Másféle csoda is előfordul ebben a száguldva fejlődő, élmezőny-esélyes, minden irányból nagyon tisztelt országban. A minap például sikerült kimozdítani egy kilátástalan helyzetben lévő családot a feneketlennek látszó gödörből. A blog és a Gépnarancs olvasói elképesztő dolgot vittek véghez, amikor közös erővel megváltoztatták három ember életét. Azóta megtalálta a családot az az újság, ahová az anya elsőként írt levelet, de valahogy akkor nem volt olyan érdekes a dolog. Mi több, bejelentkezett egy ismert politikus is, családlátogatás céljából. Természetesen nem kormánypárti. 

Tehát jól indul a dolog. Egy család már rendben van (vagy hamarosan rendben lesz), már csak a maradék egymillió család égető gondjain kell enyhíteni. Ehhez kevés lesz az ország összes bloggere és mindazok összefogása, akik még tudnak segíteni a náluk elesettebbeken. Ugyanis - minden ellenkező sikerjelentéssel szemben - nagyon nagy a baj. Valójában az ellenzéki politikusoknak sem kellene a médiából ötleteket meríteni. Elég lenne becsöngetni néhány házba, akár Hódmezővásárhelyen, vagy a környező falvakban. De tudom ajánlani Kőbányát is, akkor nem kell olyan messzire utazni. Az ATV stúdióba menet útba lehetne ejteni a Liget utcát. A lepukkantabb társasházak lakói érdekes történeteket mesélhetnének.

Nem kell nagy mágusnak lenni ahhoz, hogy bajban lévő emberekre bukkanjunk. A bérből és fizetésből élők fele tengődik a létminimum alatt és akkor még meg sem említettük azokat, akiknek sem bérük, sem fizetésük nincsen. Ők csak álmodozhatnak arról, hogy mennyire jó lenne havi 50 632 forintot keresni. Ennyi a közmunkás nettó bér. Persze, csak akkor, ha napi 8 órában, heti 5 napban foglalkoztatnak valakit. Aztán lejár az az idő, ami közmunkásként eltölthető. Ha nem talál az ember egyéb munkát, segélyt pedig nem kap, akkor kezdődik (folytatódik) a csöndes haldoklás. Mindez betegséggel, fogyatékossággal, gyerekkel súlyosbítva, komoly lendületet tud adni. Mármint amennyiben a szakadék fenekét tűztük ki célként.

A statisztikák szerint 3,3 milló ember él a létminimum alatt. Minimálbérből élők, közmunkások, munkanélküliek, nyugdíjasok, rokkantak. 

Az élet a létminimum felett sem feltétlenül örömünnep. Ugyanis az élet nem ott kezdődik, ahol legalább kenyérre és krumplira futja minden nap és tud az ember ruhát venni a gyereknek a turkálóban, több-kevesebb csúszással be tudja fizetni a rezsit. Mert a létminimum felett ez a helyzet. Az élet valahol ott kezdődik, amikor olykor telik egy könyvre, színházra, koncertjegyre. Amikor hús, zöldség, gyümölcs is kerül az asztalra. Amikor néha el tud menni egy család nyaralni és nem okoz megoldhatatlan problémát a tanévkezdés, vagy a gyógyszerek kiváltása.

Mindezt nem segélyekkel lehet orvosolni, de szerencsére a kormánynak nincsenek is ilyen tervei. Miután az önkormányzatokhoz került a segélyek odaítélésének nemes feladata, de pénzt nem kapnak ehhez elegendőt, vagy a segélyek/támogatások összegét, vagy az abban részesülők számát kell korlátozniuk. Esetleg új adók kivetésével igyekeznek beszedni a kieső forrásokat.

A társadalom egyre nagyobb ütemű lecsúszásával csökken a mozgástér. Lassan nincs kit megsarcolni.

A külföldön munkát találók száma aligha stagnál, mivel 2009-ben 310 millió eurót, 2010-ben 622 millió eurót utaltak haza más országban dolgozó magyarok, 2013-ban ez a szám 2168 milló euró. Ez a magyar GDP 3%-a. Kevés annak a valószínűsége, hogy akár a legfejlettebb gazdasággal rendelkező országokban is évente duplázódjanak a fizetések. Viszont, ha nem a fizetések duplázódnak évente, akkor a kivándorlók száma emelkedik drasztikusan.

Ez azzal jár, hogy aki nem itt dolgozik, az adót, járulékokat sem itt fizet. Egyre kevesebb pénzből kell finanszírozni a nyugdíjakat, az oktatást, egészségügyet és minden olyan közkiadást, ami csak közpénzből fedezhető. Például az osztódással szaporodó államtitkár helyettesek fizetését is. 

A gazdaság úgy működik (nem itt, hanem ahol működik), hogy az állam, a bankok, vállalkozók befektetnek. Versenyképes iparágak jönnek létre (piacképes termékekkel), azok munkahelyket teremtenek, az emberek a fizetésükből képesek vásárolni, a bevételből az állam fedezni tudja a kiadásokat és mindenki jól jár. Ehhez persze szükség van oktatási rendszerre, ahol a hittanon kívül idegen nyelveket, számítástechnikát, irodalmat, történelmet, matematikát és hasonló, akár az életben, akár a felsőfokú oktatásban használható tudást szerezhetnek a tanulók.

Ezzel szemben nálunk az elitoktatást átveszi az egyház, az állami fenntartású iskolák pedig átállnak az inasképzésre. A gyermekek sorsa akkor dől el, amikor gazdag, vagy szegény családba születnek. Aki sérülten születik, az élete során éri egészségkárosodás, megbetegszik, az bátran mehet a Tajgetoszra.

Kétséges, hogy a nyugdíjrendszer meddig lesz működőképes. Aki nem tud aktív évei alatt tartalékot képezni idős korára, az jó eséllyel éhen fog halni. Márpedig a munkanélküli, a közmunkás, a minimálbéres és a minimálbér felett egy kevéssel kereső a jövő hónapra sem tud tartalékot képezni, nemhogy idős korára. Ha az egészségügy tovább amortizálódik, kérdéses, hányan élik meg az idős kort azok közül, akik nem tudják megfizetni a magánellátást. Már most is bevett gyakorlat az, hogy a kórházba kerülő idős embert leszedálják (hogy nyugton maradjon), aztán a többit elintézi a természet, a nővér-orvos-gyógyszerhiány.

Ezzel szemben luxusberuházásokra ömlik a pénz a költségvetésből, már nagyítóval kell keresni az olyan politikust, akinek minden pereputtya - az unokatestvér feleségének a macskájáig bezárólag - nem kapott állást egy jól fizető állami cégnél, de legalább trafikot, földet, állami- vagy Uniós támogatást, privatizálható közvagyont.

Ha sikerülne tehetséges kormányunknak megszerezni az olimpia rendezésének jogát, akkor lenne csak ok az örömre! Biztosan több "baráti" cég jól profitálna a beruházásokon, az ország viszont belerokkanna.

Ahogy a nyomor és a reménytelenség növekszik, úgy radikalizálódik a társadalom. 

A Fidesz és a Jobbik fej fej mellett halad, összesen 400 ezer szavazó választja el őket egymástól.

Kitört az Orbán-Simicska háború, jön Putyin látogatóba, a szomszédban valós háború zajlik, a keresztény egyház elfoglalta a fél országot, az idei télen eddig 100 ember halt meg kihűlés miatt, a miniszterek elnöke nem akar multikulturális társadalomban élni, az ország(nagyobbik) fele szegénységben él, a médiaszabadság terén 4 év alatt 42 helyet csúsztunk vissza és még csak február közepe van.